A hetedik kerületben fedeztem fel a képen látható sarokházat. Ennek a historizáló bérpalotának a sarokszobáiban nagyon le tudnám képzelni a dolgozószobám. Amikor elfogy az ihletem, kitekintenék a sarki ablakokon, vagy kimennék az erkélyre és nézném a kereszteződésében történteket. Talán Mikszáth Kálmán is így tett, amikor ebben a házban alkotott és többek között itt írta a „Beszélő Köntös” című regényét. Most, hogy utánanéztem Mikszáth budapesti éveinek, és a házban írt regény sorsának több érdekesség derült számomra ki.
1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ez idő tájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múltán karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkeresettebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt neve jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte. 1882-ben Mikszáth kiküldött tudósítóként követte végig a híres tiszaeszlári vérvád per tárgyalásait, komoly oknyomozói munkát végezve „megkeresett filoszemitát, antiszemitát, dzsentrit, polgárt és parasztot, megpróbált elfogulatlanul tudósítani a perről”, melyért az egyik oldal antiszemitának a másik zsidóvédőnek bélyegezte.
1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjává, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.Irodalmi sikereit hamarosan magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még az év december 31-én újra összeházasodtak. A házasságból három fiuk született: Kálmán, (1885, János 1890) és Albert (1889–1921). 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd 1892-től Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.
1896. július 15-én a budapesti újságírók egyesülete elnökévé választotta. 1898-ban hozzájárult az Országos Hírlap megalapításához, s annak megszűntéig (1899. január 24.) főszerkesztője volt. 1899. február 8-án lemondott a budapesti újságírók egyesületének elnöki tisztéről. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910 tavaszán ünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, tiszteletére Szklabonya (szülőfaluja) a Mikszáthfalva nevet vette fel. Ezután még elutazott Máramarosszigetre, ahonnan azonban már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, május 28-án meghalt. Temetésére május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem élhette meg. Dőlt betűs részek forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Miksz%C3%A1th_K%C3%A1lm%C3%A1n
A beszélő köntös első megfilmesítéséről:
Radványi Géza, a rendező a film premierje idején egy előadásban számol be a film forgatásáról: "Fent álltam egy állvány tetején munkatársaimmal, kezemben a mikrofon és elnéztem a jelmezes statiszták százainak feje felett. A beszélő köntös udvari felvételeit csináltuk. Az aranyló napfény sárgásan csillogott a háttérben, a tanácsház tetején. Az udvaron, azaz, bocsánat, a kecskeméti piactéren szorongott a statiszták tömege, egészen körülfogva a gémeskutat. Előttem a vérpad durván ácsolt emelvénye, rajta a bakó pallosával, előtte Tasnády Fekete Mária a pappal. A jelenetet előzőleg már többször próbáltuk, minden jól ment. Hegyi Barnabás, az operatőr munkatársával, Kiss Lajossal együtt a felvevőgép mellett állt. A felvevőgép mellett, amelybe néhány perccel előbb töltötték be a színes nyersanyagot, a Magyarországon első, egész Európában második színes film elkészítésének céljára. Végignéztem mindazokon, akik mellettem álltak és azok e pillanatban mind rámnéztek! Ünnepélyes arcokat láttam és furcsán, lelkesen csillogó szemeket... A felelősség érzése hirtelen megrohant. Kicsinynek és tehetetlennek éreztem magam. Erőm mintha elhagyott volna. Homlokomon veríték gyöngyözött, kezem reszketett. Ám akkor a mindenfelől rámtekintő, bizakodó szemekbe néztem. Munkatársaim és ezer statiszta várták jeladásomat. Felvettem a mikrofont és lassan számhoz emeltem. "Felvétel!", hangzott el a gyárépület tetején elhelyezett hangszóróból egészen idegenszerű hangon. Azután néhány izgalmas perc és megszületett az első magyar színes beállítás!"
A Magyar Film-ben megjelent előadásból azt is megtudhatjuk, hogy a filmet fekete-fehér nyersanyagon kezdték forgatni 1941 májusában, s mikor a reklámcélokra készített színes diákat nézték, akkor született meg a színes nyersanyagra forgatás ötlete. "Ezek az állóképek az okai az egésznek. Egyik nap a Magyar Filmiroda keskenyfilmvetítőjében kisebb társaság nézte nagy gyönyörködéssel a színes diapozitívek vetítését. Pálházy Gyula, a kitűnő állófényképész felvetette a gondolatot: 'De szép lenne, ha a film hátralévő külső felvételeit színes mozgóképnyersanyagra lehetne fényképezni.' A jelenlevő producer rövid gondolkodás után rávágta: 'Hát majd megcsináljuk!' Ezt a meggondolatlan kijelentést senki sem vette túlságosan komolyan. Később kiderült, hogy a gyártó maga egészen komolyan gondolta."
Hamarosan megrendeltek Berlinből 2100 méter akkoriban "platinaértékű ritkaságnak számító" Agfacolor nyersanyagot. A gyártó csak 1200 métert tudott rendelkezésükre bocsátani, s nem vállalt felelősséget a felvételek sikeréért, mivel a színes nyersanyaggyártás Németországban ekkor még kísérleti stádiumban volt. Ezért a színes nyersanyagra leforgatott jeleneteket a biztonság kedvéért fekete-fehérre is felvették.
Jávor Pál, a film férfi főszereplője, aki a magyar filmtörténet előző fordulópontjának, a hangosfilm megszületésének is aktív résztvevője volt, így emlékezik vissza a film forgatására: "Jóllehet minden jelenetet felvettünk először normál filmre, majd színes nyersanyagra, ez a kettős felvétel azonban csupán munkában és fáradságban jelentett különbséget. Különösen a pusztai és a harci jeleneteknél volt érezhető ez a kettős munka. De senki sem törődött a fáradsággal, a sok izgalommal, mert hiszen a cél az volt, hogy bebizonyítsuk úgy idehaza, mint külföldön, hogy mi, magyarok szintén tudunk színesfilmet készíteni." A filmről idézett részletek forrása: http://www.filmkultura.hu/regi/2003/articles/essays/beszelokontos.hu.html
