Amikor rátaláltam a mesekönyvre, eszembe jutott, hogy gyermekkoromban ennek a magyar kiadása volt a kedvenc mesekönyvem. Akkor kaptam, amikor még nem tudtam olvasni. Olyan sokszor olvasták fel, hogy kívülről tudtam az egész mesét. A rajzait, nagyon szerettem, és annak idején még másoltam is. Az egyik rajzpályázatra a János Vitézhez kellett illusztrációt készíteni, emlékszem én a Zsiványok barlangját a könyvben az ötödik oldalon levő fa gyökerekhez hasonlóra festettem meg.  Amikor a német mesekönyvbe belelapoztam, tudtam, hogy ennek a könyvnek a Bátyácska és Húgocska mesének az eredeti német verziójának is a családunknál a helye. A magyar verzióból találtam egy rövid részletet: Bátyácska kézen fogta Húgocskát: - Egy jó óránk sincs, amióta édesanyánk meghalt; mostohánk minden áldott nap elver, és ha odamegyünk hozzá, elrugdos magától. Enni a száraz kenyérhéjat kapjuk, ami már senkinek sem kell; még a kutyának is jobb sora van az asztal alatt: annak mégiscsak vetnek néha egy-egy zsírosabb falatot; uramisten, ha édesanyánk ezt látná! Húgocskám, inkább menjünk világgá. Egész álló nap csak mentek, mentek réten át, szántón át, hegyen-völgyön keresztül, és ha rázendített az eső, Húgocska azt mondta: - Még az ég is velünk sír. Estére nagy-nagy rengeteg erdőbe értek, s olyan fáradtak voltak a búbánattól, az éhségtől meg a hosszú úttól, hogy beültek egy fa üregébe, és elaludtak. Dőlt betűs rész forrása: https://www.antikvarium.hu/konyv/grimm-batyacska-es-hugocska-84074

Úgy gondolom, ehhez a személyes történetemhez nem hozhatok, csak személyes erdei képeket:

Az első négy kép készítés helye: Komló Kövestető

Az utolsó három kép készítésének helye: Tatabánya Turul szobor környéki erdő