Minden évben ugyanúgy, már-már megszokásból karácsonyi díszbe öltöztetjük a lakásunkat. Igyekszünk a legkisebb kiadásokkal, a legtöbbet kihozni a lakásból, hogy a családi összejövetelünknek meghitt helyszínt biztosítsunk. Felejthetetlen napok ezek. Múlandóak az éppen megterített kompozíciók, megterített asztalok, díszbe öltözött falfülkék. Mióta blogot írok, minden Karácsonyról rakok fel néhány képet, és írok néhány gondolatot is a képhez. Fogadjátok sok szeretettel, a 2013 Karácsonyának bagatelljeit a mi lakásunkból.  

A hozzánk közeli discont boltban láttam ezt a nagy csokor sárga rózsát. Megvettem, és hozzá még akciós citromot is. Tökéletes sárga kompozíció volt Karácsonyig. Amikor megláttam dúdoltam is az Illés együttes egykori slágerének ide vonatkozó részletét.

Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa

Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra

Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk

Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk, minden álmunk

..

El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így

El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít

El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra

El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa, sárga rózsa

Forrás: http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/3168/brody-janos/miert-hagytuk-hogy-igy-legyen-zeneszoveg.html

Karácsonyra a citromok elfogytak, jött az akciós mandarin. Egy kis fenyőág került a rénszarvashoz használt fatörzsdarab maradékába. Egy kevés szalmadísz, és máris jöhet a tea.

Karácsony délutáni teázásra terített asztal a saját kezűleg készített Rudolf rénszarvassal. A olasz mascarponés krémesek egészen nagynak látszanak. Az áruk nyár óta nem változott, de a méretük annál inkább.

Az idei évben tudásomat növeltem, megtanultam klónozni. Ezen a képen az előszobai komódon trónoló Rudolf csak látszólag ugyanaz, mint az étkező asztali.

A nagyszobai kisasztalon még mindig virít a „Star-of-Betlehem”. Maradt még a nagy csokor sárga rózsából a fröccsös üvegbe is. A szószos Gránit tálkába saját magam ültettem a mini virágokat.

A karácsonyfánk csak a gerendához kikötve volt hajlandó függőlegesen állni. Törzse igen csak girbe-gurba, de feldíszítve mégis jól mutat. Az ezüstfenyő jó választás volt, mert az eddigi fáink közül ez a legillatosabb.

A Vertel Andrea kerámiaszobrokat még nászajándékba kaptuk barátainktól, jól mutatnak az égő mécsesek mögött.

Minden új év fordulóján elgondolkodom azon, hogy mi volt a legszebb, és legjobb az elmúlt évben, ami történt velem. A mostani asztallap - ami szerintem a 2013-as év legjobban sikerült újrahasznosítása -, érdemli meg szerintem azt, hogy az újév első bejegyzése legyen. Az egykori varrógép feleségem dédszüleinek hagyatéka, szinte menthetetlen állapotban került hozzánk. Egykori állapotáról itt olvashattok: http://multmento.blog.hu/2010/03/29/singer_varrogep_lelet_a_szuterenbol. Amennyiben pénzem, és időm lett volna, már régóta egy csinos kis piperesarokként kellene működnie. Se pénzem, se időm nem volt, hogy érdemben foglalkozzak a témával, így a 2010.ben lefényképezett ideiglenes állapot - a fenyőfa asztallappal -, maradt. Feleségem így is szerette, és látogatónknak mutatta, hogy milyen pipere sarka van, vagy száz éves bútorokkal. Az asztal lába valóban több is, mint száz éves, de az Ikeás lapja miatt én nem szívesen dicsekedtem.

Most már végre a tönkrement eredeti varrógép asztallapot újíttattam fel saját elképzelés szerint. Az asztal lapja diófa furnért kapott, mint újkorában lehetett. Az eredeti sormintákat és centit lehagyattam róla, mert nem akartam, hogy elszálljanak az árak, az és különben sem érvényesülne a sok kence és szépítőszer alatt. A varrógép olajteknőjét ellenben megtartottam, mert úgy gondolom, ez hozzátartozik az asztallap múltjához. Az olajteknő szövetbélést kapott, és most ékszertartóként funkcionál. Az egykori varrógép test helyén most egy üvegajtócska van. 2013 év legsikeresebb felújításának tartom. Végre együtt feleségem piperesarka, úgy ahogy én azt elképzeltem.

Ezt az évet is túléltem. Eddig megélt éveimben voltak jobb évek is, mint a most lezárult. Az elkövetkezőek között biztosan lesznek még szép és jó évek. Egyre kevesebb kézzel írt újévi üdvözlőlapot kapunk. Szerencsére a bolhapiacon lehet még venni újévi üdvözlőlapokat. Az alábbiakban régi újévi üdvözlőlapokból, és azokra írt jókívánságokból válogatok néhányat.

Íme, az első rögtön egy idilli kis hegyi falut ábrázoló festménnyel kíván Boldog Új évet a képeslap írója. A hátoldalon aztán kiderül, hogy ezt a képeslapot Hernn László úrnak címezték, aki gróf Tisza István Miniszterelnök titkárságán dolgozott. A levél írója az évváltás alkalmából kíván sok szerencsét Zürichből.

Mint a történelemből tudjuk ezek a nagy világháború előtti utolsó békeévek voltak.

A következő képeslap szintén német. A képes felén egy tagadhatatlan német ház előtt gyerekek készülnek hódolni a téli sportoknak a síelésnek, és a szánkózásnak. Alatta egy új évköszöntő versike.

Du neues Jahr, du Buch der Zeiten

Du liegst nun wieder for uns offen

Die gleichst den goldnen Kinderzeiten

Und lehrest uns ein ewig Hoffen

Nyers fordításban.

Te új év, az idők könyvéből

Újra előttünk megnyitva

A gyerekkorunk, mint  arany idő

És tanítasz nekünk örök reményt

Ha jól látom a hátoldalán, ezt 1912-ben adták fel, és kívánnak a címzettnek és szeretteinek az új évben minden jót és szépet. Szeretettel gondol a címzettre, szívélyes csókjait küldi. Megígéri, hogy többet fog majd írni, de azt egy kiegészítő levélben és borítékban. Hiába, ami igazán érdekes lehetne számunkra, azt már akkor sem írták meg képes levelezőlapon.

A következő képeslapot már csak férfi olvasóimnak ajánlom. Ugyan semmit személyeset nem írt rá az írója, de a kép és az aláírás magáért beszél. Ezt Tekintetes Réz László úrnak tanácsolja egy barátja 1898-ban.  

Addig jártam az italboltba, míg a képen látható korsófajtából ihattam a jaffa szörpből készült limonádét. Nem önszántamból mentem. Küldtek, mert Édesanyám úgy gondolta, ha én elmegyek Édesapám elé az italboltba, akkor hamarabb kerülünk mindketten haza. Így esett, hogy a falusi italboltban rendszeres vendég voltam. Meg is ismertem a kocsmai korsó és pohárfajtákat. Nekem már akkor a képen látható háromdecis kiskorsó jött be. A kocsmáros nekem mindig ilyenben keverte a jaffás szódát.

Amikor az egyik régiségkereskedésben megláttam, rögtön felismertem. Nem sokáig gondolkodtam, meg is vettem, hogy megint olyan kedvenc kiskorsóm legyen, mint gyerekkoromban. Itthon aztán alapos mosogatás után valódi citromos limonádéval felszenteltem. Azóta is ebből iszom az ásványvizet, a limonádét. No, meg a sört is, ha ahhoz van kedvem.

Már alaposan megnéztem, és kiderült róla, hogy idősebb, mint én. A hitelesítő jelet 1958-ban rakták rá az akkori címerrel. A fenékjel szerint a VENDÉGLÁTÓ IPAR részére készült S-jelzéssel, azaz a Salgótarjáni üveggyárban. Az akkori szerény minőség jelei látszódnak rajta. Az üvegöntés sorjái látszódnak a külső paláston. Az üvegben légbuborékok is vannak. A korsó alja csiszolt. Csiszolás nélkül nem tudott volna megállni a sík asztallapon. Ha vízszintes lapra állítom a korsót, akkor a felső perem nem vízszintesen áll. Szegényke kis nyominger. Biztos ilyen volt a gyerekkorim is, de akkor ez nem tűnt fel. Most így szeretem, mert ilyen nyomi korsóm csak nekem van.

A korsóm az egy alkalommal vásárolt bolhapiaci szerzemények között.

Szombat délutáni rendszeres programom volt a terézvárosi bolhapiac meglátogatása a Dessewffy és Bajcsy utca sarkán. Októberben megszűnt, de az utolsó napján volt szerencsém több kis apróság megvásárlására. Itt bukkantam egy rajzfüzet két oldalára. Mindkettő oldalon kettő eredeti ceruzarajz. Nem dedikált, csak úgy ceruzával gondosan megrajzolt fantáziaképek. Az egyik épp egy vízimalmot ábrázolt, így elkezdett érdekelni. Mindig is szerettem volna egy valódi vízimalomhoz jutni. Ez rajznak valódi ugyan, de ha a rajz szerint megépítenénk, nem lehetne munkára fogni. A második világháború előtt rajzolták, azt biztosan lehet tudni. Nem rendelkeztek a rajzok művészi értékkel sem, inkább egy amatőr rajzoló kedves kis rajzai.

Különösebb tervem nem volt a rajzokkal, inkább csak emlékbe hoztam el. Itthon aztán késztetést éreztem arra, hogy találjak a vízimalmomnak olyan helyet, ahol mindig láthatom. Vettem hozzá egy olcsó négyzetes keretet, melynek keretétet cseresznye színűre pácoltam. Egy zöld márványos kartonlap maradékom is akadt passzpartúnak. Az egyik hétvégén aztán a vízimalmom bekeretezve az íróasztalom fölé került. Jól megvan a kukázott szecessziós ablakom és a számítógépem között.

Évtizedekig minden évben az ünnepekre képeslapokat küldtem a családom nevében a rokonságnak és barátainknak. Az utóbbi évtizedben aztán ezek a lapok apránként elmaradoztak. Volt, amikor megcímzetten maradtak meg az előző évre szánt lapok, csak kiegészítő bélyegeket kellett még venni hozzá.

Az idei évben már nem is terveztem képeslapokat küldeni, hisz kapni sem nagyon kapunk. Akiket üdvözölni akarunk, azokat személyesen, vagy telefonon köszöntjük fel.

A blogolvasóimnak az alábbi képekkel kívánok szeretetteljes, békés Karácsonyi Ünnepeket, és eredményekben gazdag Új Évet!

Az első kép, a könyvtárunk egyik polcára az ünnepekre kitett dekorációm. A lendületautót a Matáv-nál a múlt évezredben az egyik évindító értekezleten kaptam, mint reklámajándékot.

A képeslapot a bolhapiacon vásároltam, mert megtetszett. Jól látszik, hogyan is működik a lendkerekes kis autó. A sofőr fejét jól lenyomjuk. Ettől aztán a sofőr feje felugrik. Az autó nagy lendülettel elindul.