Régóta tartozom a hímzett falvédőnk további sorsának bemutatásával. Nehezebb olyan tárgyakról írni, melyekhez sok személyes emlék köt. Ez ilyen. Az előzményeket itt elolvashatod: http://multmento.blog.hu/2012/05/18/a_megmentett_menthetetlen.

A fakerete már nem volt meg, ezért egy ügyes kezű asztalossal legyártattam hasonlót, mint amilyen eredetileg volt. Aztán sokáig a fal és egy szekrény között becsomagolva őriztem.  Eredeti funkciójában nehezen tudtam elképzelni a lakásunkban ezt a szép régi darabot. A mosdó fölött tükör van, nem lenne praktikus, különben is a nedves fürdőszoba ebben a régi textíliában kárt tehet. Sokat gondolkodtam rajta, aztán az egyik kávéfőzés alkalmával kigondoltam, hogy a konyha falán az óra helyén elférne.

Az óra arrébb kerülne, de az csak előnyére válna, mert úgy a folyosóról is látható a pontos idő. Az egyik hétvégén aztán elővettem a mérőszalagot, fúrót, tiplit, csavarokat, kalapácsot, csavarhúzót. Az óra átkerült új helyére. A törölközőtartó felkerült az óra helyére. A törölközőtartó piperepolcát benépesítettem a fűszertartókkal. A konyhai előkészítő pulton így sokkal több hely marad a munkára. A törölközőtartó most fűszertartóként jól funkcionál. Még egyszer a polcot biztos, hogy lejjebb fogom szerelni, hogy a fűszertartókat könnyebben el lehessen érni. Amennyiben a polcocska lejjebb lesz, a falvédő mintájából is több látható, és jobban érvényesül. 

A múlt évben a Damjanich utcai virágárusnál láttam fahasábból készített húsvéti nyulat dekorációnak. (Itt megnézhető: http://multmento.blog.hu/2012/04/06/husveti_szunet_3 ) Gondoltam, hogy legközelebb majd én is csinálok saját magam, de az idei Húsvétkor épp nem volt hozzá sem fahasábom, sem időm. Ősszel aztán a telken a kiöregedett bodzabokrom egyik törzse száradt el. A beteg részeket ki kellett vágnom. A bodzatörzset aztán feldaraboltam, de az egyik felét rögtön srégen vágtam. Így lett egy asztalra állítható dekoráció. Adventkor nem szokás nyúllal dekorálni, ezért a fahasábból rénszarvas lett. Rudolf az alábbiak szerint készült:

-       Fogtam egy barna kartont, és rárajzoltam egy agancsot. Ollóval kivágtam, és egy rajzszöggel rögzítettem a hasábon.

-       Egy parafa dugó darabot az orra helyére csavaroztam. Erre bohócorrot csíptettem.

-       Szemeihez rajzszöget szúrtam, és körberajzoltam fekete filccel. Fekete filccel szájat rajzoltam.

Gyorsan megvolt. Ideális Adventi vasárnapi asztaldísz. Mióta lefotóztam csak fogynak róla a dekorálásra használt csoki golyók. Ha vége a Karácsonynak a fahasáb jó lesz tűzifának. 

Francia omlós tésztájú almás pitét már nagyon régóta készítek. Receptje oly sok példányban van fent a neten, hogy nem is gondoltam megírni, és feltenni. Aztán az idei ősszel a tésztáján újítottam, és a tölteléken is módosítottam. Azóta nálunk mindenki szereti.

Az omlós alaptésztáját így készítem:

20 deka liszt

20 deka zabpehely

10 deka cukor

1 csipet só

20 deka hideg vaj

1 tojás

1 citrom reszelt héja

A lisztet és zabpelyhet a keverőtálba öntöm, egy mélyedést csinálok a közepébe, és hozzáadom a felkockázott vajat, sót, tojást, citromhéjat és a cukrot. Lehetőleg hideg kézzel gyorsan összegyúrom. Amennyiben nagyon morzsálódna, 1- maximum 2 evőkanál jéghideg vizet adok még hozzá, mígnem összeáll a tészta. Fóliába csomagolva “1” (fél) órán át a hűtőben pihentetem, mielőtt felhasználom.Ez az adag tészta elegendő egy 20cmx30cm-es téglalap formájú tortához

Töltelék

6-10 alma lehámozva, reszelve, fahéjjal, kevés cukorral, és egy citrom facsart levében összekeverve

szilvalekvár

dióbél, zsemlemorzsa

A kivajazott és zsemlemorzsával lehintett sütőtálba a pihenés után a tésztának kicsivel több, mint a felét a formába nyomkodom (lehet nyújtani és belesimítani is). A belesimított tésztát megkenem szilvalekvárral, majd meghintem reszelt dióval, és zsemlemorzsával. Ennek a tetejére teszem a kinyomkodott fahéjas reszelt almát jó vastagon.

A maradék tésztát kinyújtom, és csíkokra szabdalom. A tetejét rácsosan fedem le, a tésztamentes négyzeteket dióbéllel díszítem. Az egészet egy kevés cukorral meghintem. 180 fokon 40 percig sütöm.

A képen kedvenc süteményes tányérunkon fényképeztem le. A porcelán tányér valódi NDK-s, Budapesten az egyik Vasedény szaküzletben vásároltuk a nyolcvanas években. 

Az egyik napsütéses őszi napon a Szent István Bazilika környékén jártam. Az építkezések előtt gyerekkorom óta szeretek megállni. Olyan jó bámészkodni, és nézni, hogyan készülnek az épületek. Ha fiatal lennék, és újra pályát kellene választanom? - Biztosan építészmérnöknek mennék. Most ? – Állok a félig kész épület előtt, fényképezek, és csóválom a fejem. Ezen a helyen az egykori bérpalota helyén modern szálloda épül, vasbeton szerkezettel. Amikor végeznek a vázszerkezettel, a homlokzatot régi formára öntött lapokkal rakják ki. A végeredmény majd úgy néz, ki mint ahogy azt a XIX. század építészei megtervezték. Biztosan lesznek majd külföldi gazdag turisták, akik büszkék lesznek, hogy ebben a szállodában laknak.Én? – Ha sok pénzem lenne, akkor sem hiszem, hogy ilyen szállodát választanék.

Vannak tárgyak, melyek megérintenek, de elsőre mégse vásárolom meg. Ennél a pipere tükörnél is éreztem egy sugallatot az üzletben.

Vigyél el engem. – súgta a tudatalattimnak.

Ha legközelebb a boltban járok, és még itt vagy akkor elviszlek. – Üzentem a pipere tükörnek.

Aztán két hónapig az üzlet közelébe se mentem. A pipere tükör a repedt tokjával még mindig ott kínálta magát. Úgy látszik mégis csak rám várt.

Én aztán hazahoztam. A repedt oldaldeszkáját faragasztóval megragasztottam. A fatokra egy szív alakú lyukat véstem. A fatokot lecsiszoltam, és lekezeltem vékony selyemfényű falazúrral. A pirere tükröt alaposan megtisztítottam.

Feleségem névnapi ajándéka lett. Régóta mondja, hogy nincs egy igazi kicsi hordozható pipere tükre. 

Ernst Lajos gazdag zsidó kereskedő családban született, de nem folytatta apja foglalkozását, a hagyományos nagykereskedelmet, hanem műgyűjtésre és a modern művészek pártfogására szánta el magát. Már 15 éves korában elkezdte gyűjteni a magyar vonatkozású képeket és tárgyakat. 1912-re már olyan mennyiségű történeti és művészettörténeti anyagot halmozott fel, amelynek alapján 1912-ben megnyitotta magánmúzeumát, az Ernst Múzeumot. Ernst Lajos 1937-ben történt halálát követően a páratlanul gazdag és szakmailag feldolgozott gyűjteményt 1939-ben elárverezték.

A múzeum épülete Budapesten, a Nagymező utca 8. sz. alatt van. Az épületben a magyar szecesszió két kiváló művészének alkotásait is megtekinthetjük, az előcsarnokot Lechner Ödön, a színes üvegablakokat Rippl-Rónai József tervezte. Forrás:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Ernst_M%C3%BAzeum

Bővebben Ernst Lajosról itt lehet olvasni: http://bfl.archivportal.hu/id-431-roka_eniko_ernst_lajos_gyujtemenye_es.html

Már 1912-ben, az épület egyik része mozi, melyet Tivolinak, majd Tinódinak hívtak a nyolcvanas évek végéig. A két intézmény fölé lakóházat húztak fel. 1977-ben felújították az épületet Borsos Irisz tervei alapján, majd a rendszerváltás után, 1994-ben a hajdani Tivoli mozi bezárta kapuját. 1995-ben kezdődött a Tivoli színházzá történő átépítése. Forrás: http://www.theatre-architecture.eu/hu/db/?theatreId=468

Az Ernst múzeum épületében műterem lakásokat létesített a tulajdonos. A házon több emléktábla bizonyítja, hogy ezekben a lakásokban nem tehetségtelen művészek alkottak.

Fényes Adolf (Kecskemét, 1867. április 29. – Budapest, 1945. március 14.) magyar festőművész. Anyja Wahrmann Regina, apja Fischmann Simon[1]. Apja halála után Budapestre költözött, 1886-ban vette fel a Fényes nevet. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A9nyes_Adolf  

Zádor István (Nagykikinda, 1882. január 15. – Budapest, 1963. május 24.) magyar grafikus, festő, portréfestő. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Z%C3%A1dor_Istv%C3%A1n

Bér Rudolf (Budapest, 1924. június 14. – Budapest, 2004. december 3.) magyar festőművész. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9r_Rudolf

Szegedi Molnár Géza, Molnár (Szeged, 1906. febr. 21. – Szombathely, 1970. nov. 10.): festő, ~ Géza színművész apja. Oklevelet a Képzőművészeti Főisk.-n szerzett (1930), mestere Rudnay Gyula volt. Főleg freskókat készített, egyik rajzát Benczúr-díjjal tüntették ki.  Forrás:  http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14674.htm

Boldizsár István (Orosháza, 1897. július 29. — Budapest, 1984. november 20.) magyar festő és grafikus. 1918-tól a második világháborúig kapcsolódtak tanulmányai és alkotói tevékenysége a nagybányai művésztelephez. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Boldizs%C3%A1r_Istv%C3%A1n_(fest%C5%91)