A lakásunkban minden évben elkészítjük az adventi koszorút. A lányaim szerint nagyon sablonosra sikerednek, és már unják. Az idei évben aztán gondoltam egy nagyot, és olyan adventi koszorút készítettem, ami garantáltan egyedi. Ilyen másnak biztosan nincs.

Az egészet még kora ősszel kezdtem, azzal, hogy egy régi lavórtartót, és egy hozzátartozó zománcos lavórt felújítottam. Sokat dolgoztam velük, mert az állványon sok rozsda volt. A lavór annyira rozsdás volt, hogy több helyen átlyukadt. Szűrőnek inkább lehetett volna használni, mint mosdásra. Sebaj, több hétvégém ráment, és lavórállvány tundra zöld festést kapott. A lavórt az alapos tisztítás után befoltoztam. Egyszerűen kétkomponensű ragasztóval. Belülről kifestettem fehér radiátorzománccal.

A lavórállvány alsó polcára megtaláltam a feleségem egykori zománcos bilijét. Egykor az éjjeli edény is a lavórtartón pihent, így ideje volt újból összehozni a hármas egységet egy helyen.

Ezen a héten aztán a korábban megtervezett alapanyagokat beszereztem, és össze is állítottam a nem mindennapi adventi koszorút. Vettem öt cserép mikulásvirágot a nagybani virágpiacon, az öt ára annyi volt, mint a virágboltban egy cserép. Vettem egy kisebb műanyag lavórt, aminek az alját kilyukasztottam. A virágokat beleültetem a piros műanyag lavórba, és az egészet beleállítottam a régi felújított zománcos lavórba. A telken vágtam négy darab bodzaágat, és ezeket karóknak a mikulásvirágok közé állítottam. A karókra tűztem a gyertyákat. A bilibe egy páfrányt tettem, és borostyán ágakat.

Így aztán készen is lett a mi nem mindennapi adventi koszorúnk.

Ma megint a nyolcadik kerület palota negyedébe kalauzollak Benneteket. A palota negyeden a Baross utca nagykörút saroktól mentem át az Astoriáig. Menet közben fényképeztem a blogom témájába illő épületeket és emléktáblákat. Nézzük sorra, melyiket, miért fényképeztem.

Jézus Szíve templom és rendház. Azt olvastam róla, hogy egy sor Zsolnay épületkerámia van rajta. Azt ugyan nem tudtam jól lefényképezni, de a templom megér néhány képet.

Szépen felújított kék színű lakóépület, rajta Katona József emléktábla. Sajnos az utcában nem mindegyik ház ilyen rendben tartott.Katona József emléktábláról: Alul a bal sarokban ülő Tiborc alak, bronz. Felirat: "Itt állott Karacs Ferenc rézmetsző háza, ahol/KATONA JÓZSEF/ 1811-ben és 1813-ban lakott/s a magyar tragédiaírás magasságai felé/vezető munkásságát megkezdette/BÁNK BÁN/ költőjének emlékezetére/halálának századik évfordulóján/állította Budapest/Székesfőváros/ közönsége/1830_1930."  Forrás: http://www.kozterkep.hu/~/3724/

Csokoládé mintabolt sarokháza. Többször jártam már a mintaboltban, több ajándék csokoládét és szaloncukrot vásároltunk már benne. A háznak legalább kettő híres lakója is volt.

A hétvégén „csak úgy” kettő virággal lett színesebb a lakásunk.

A vágott virágot az egykori Domus áruház melletti kedvenc virágárusomnál vettem. Olyat akartam venni, ami vidámságot hoz lakásunkba. Ránk fér, hisz az utóbbi időben annyi minden szomorú, aggasztó és kimerítő történt velünk, hogy épp itt az ideje, hogy vidámsággal töltsük meg az otthonunkat. Az élénksárga színű virág megtetszett, aztán csak úgy mutogatással kértem, mert a nevét nem ismertem. Az eladótól aztán megtudtam, hogy nincs is még magyar neve. Ornithogalumnak hívják a virágot, és különlegessége, hogy a virágzatából a csúcsán levő most még zöld kis bimbók is ki fogynak nyílni a vázában.   Az interneten aztán meg is találtam angolul a leírását:

http://en.wikipedia.org/wiki/Ornithogalum

Érdekes, hogy a „Star-of-Bethlehem” nemzetséghez tartozó virág.

A másik virágot a kisebbik lányom hozta haza, mert a piacon megtetszett neki. Én meg előszedtem a héten vásárolt kis füles edénykémet, amit pont egy ilyen kis mikulásvirágnak szántam, amikor megláttam. Rögtön bele is tettem, és körbe is öntöttem az ültetéshez hozott agyag gömböcskékkel. Mintha a lányommal összebeszéltünk volna, pedig csak egy véletlen volt.

A VIII. kerület szégyenfoltjai után következzen egy tökéletesen felújított épület csupa téglával és Zsolnay épületkerámiával. Lehetne akár a palota negyed büszkesége is, de a Múzeum körúton megelőzi őt az ELTE Bölcsészettudományi Karának felújított épülettömbje.  

Trefort u. 2.: Prónay-palota, Ma Hotel Mercure szállodaként működik a palota.

Épült 1890-ben

Tervezte Friedrich Lóránt

Építtette Rakovszky Géza

Ezt írták róla: „A sárga és vörös tégla homlokzatú palotát neoreneszánsz mintázatú terrakotta díszíti. A főbejárat téglapilléreit korintizáló oszlopfők koronázzák: elegáns, egyszerű formájukban az agyag jellege mutatkozik. A gazdagon díszített portált és az ablakokat virágfüzérmintás nyers és mázas kerámia keretezi, az emeleti kettős ívű ablaknyílások rozettás keretet kaptak. A második emeleti ablakok között férfi és női fejes tontó és egy bőségszaru, Fortuna fejes tontó kapott helyet. Az épület sarkán terrakotta mellvédes erkély, felette az építés 1890-es évszáma, színes mázú kerámiából.” Forrás: Zsolnay épületkerámiák Budapesten 74. oldal.

Ezt a kis fotósorozatot a Hírhozók könyv beszerzése közben fényképeztem. Nem is akárhol jártam, a VIII. kerület palota negyedében fényképeztem mindet. Ez a terület a nagykörút és a Múzeum körút között fekszik. A negyed tele van felújított szebbnél szebb házakkal. A felújított házak, és terek között szégyenfoltok. Szomorúság töltötte meg a szívem e szégyenfoltok láttán. Szótlanul mentem el előttük, de azért ezt a néhány képet készítettem róluk. 

A Bajza utcán több palotának nevezhető épületet is megcsodálhatunk. A mostani a Bajza és Aradi utca találkozásánál levő saroképület. Szeretek megállni, és gyönyörködni az épület részleteiben. A legfelső szintet körben Kernstoch Károly mozaik képe díszíti. Ajánlat: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kernstok_K%C3%A1roly

Jó dolog is, ha belépőjegy nélkül nézhetünk meg egy alkotást. A korabeli művészeti folyóirat is csupa szépeket ír róla: „Ez a felület csak széles sáv, a széles ablakok olyanok benne, mint a pántban az ékkövek. Fölötte megint könnyebb szalagként a harmadik emelet ablaksora következik. Benne, az ablakok közt, az emelet egész felületét befödvén, Kernstock Károly remek mozaikfrizje húzódik végig. A képsorozat csupa ritmus és csupa harmonizáltság. Beszédes, nemes nagyvonalúság. A felület nagyszerű megértése, a falfestés logikájának érvényesítése. A folt s a vonal benne merő ornamens. Az aktok egyszerűvé redukálva, az állatalakok egyszerűvé stilizálva. Semmi részletezés és csupa mindentéreztetés. A festészet, mint a felület ura, de tudván, hogy a felület az építészet eszköze. A két művészet egységben, egymás megértésének egységében. Talán a festészetnek visszatérése a maga régi, eredendő, egyedül igaz értelméhez. Kernstock mozaikalakjai vakolatba vannak berakva, s ebben a vakolatháttérben tompított arany hullámzik.” Forrás: http://www.mke.hu/lyka/07/114-118-palota.htm

További ajánlat: http://meselohazakbudapesten.blogspot.co.at/2012/10/bajza-utcan-setalva.html