Levélben kaptam egy ajándék fényképével az előző blogbejegyzésemre reagálva. Most változtatás nélkül fel is teszem, mert nagyon ide illik:
Tegnap a könyvespolcomra néztem, és ott megláttam Koch Valéria, Időfa című gyerekvers kötetét. Tudom ám én, hogy nem felnőtteknek való egy gyerekvers kötet, mégis jó volt olvasgatni. Az alábbi kis versike ép a mostani Karácsony előtti időszakra való.
Kaptam képeket, egy igazi régi, petróleum lámpáról. Az alábbi szöveggel:
Szombaton a Károly körúton jártam. Az egyik ház homlokzatán a mai napig hirdeti a ház eredeti funkcióját: RÖSER-BAZÁR. Manapság egy üzletre nem szívesen mondjuk, hogy BAZÁR, az ma pejoratív jelző. Száz évvel ezelőtt pedig az emberek szívesen vásároltak az olcsó bazárokban.
Már korábban meséltem róla nektek a blogon, hogy gyerekkorom óta szeretem az órákat. Hamarosan egy éve, hogy ajándékba kaptam egy felújításra szoruló órát.
Az idei évben falinaptárból a lányomtól antik plakátok reprodukcióit tartalmazót kaptam. Novemberre egy Orion reklám hivatott az irodám falát díszíteni. Érdekes egybeesés, mert pont ebben a hónapban kért a lányom pont egy olyanféle termoszt, melyet a plakát hirdet. Történt ugyanis, hogy lányom kávét vitt otthonról, mert az otthon főzöttet jobban szereti. Vettem is neki rozsdamentes termoszt. A probléma ezzel csak az, hogy a meleget nem tartja, így napközben hideg kávét kénytelen inni a lányom. Az otthoni régi műanyag, belül üveg régi típusú termoszunkban még estére is forró marad a kávé.
