Minden hétköznap reggel a Jövő belvárosa felé igyekszem, mert most éppen ott dolgozom. Az Arany János utca felé szeretek menni, mert ott van egy irodaház, és amellett visz el az utam, illetve mehetnék másfele is, mert talán ez még néhány méterrel hosszabb is, mintha a Kossuth tér felől közelítenék. Ettől a háztól mégis mindig egy kicsit elérzékenyülök. A ház vakolatán domborművek sorozata. Az elsőn, bányászok, akik munkába igyekeznek, a másodikon bányászok, akik a szénnel megrakott csillét tolják, és a legvégén bányászfeleség gyermekével, aki aggódik, hogy vajon az aznapi műszak alatt mi történhetett a férjével. Egy kicsit elérzékenyülök, mert én is bányász családba születtem, nagyapám és apám is bányász volt, aztán a fiúkból meg? Talán jobb lett volna, ha a családi hagyományt folytatom, akkor most fúrhatnám a négyes metró alagútját. Szénbányában már nem nagyon dolgozhatnék, pedig bizony ez az épület annak idején a Salgótarjáni Szénbányák Részvénytársaság Budapesti központjának épült az előző századfordulón. A bejárat felirata még büszkén hirdeti, hogy annak idején mi is volt az épület. Sajnos ma már bányászati tevékenység nem nagyon folyik falai között, mert bankszékház lett belőle.

Azért mindig megnyugtató, hogy minden reggel látom, amint a bányászok dolgoznak. Aztán továbbmegyek és nekem is megkezdődik a napi műszak, ha szénbányászat nem is, de legalább adatbányászaton dolgozom.

JÓ SZERENCSÉT!

 

Szerző: MULTMENTO  2010.05.08. 14:07 2 komment

Címkék: épület

Örököltünk egy zsebóratokot, melyből az óraszerkezetet felhasználták, talán egy karórát készítettek belőle. Erről az óráról azt állították, hogy teljesen magyar és a Szentgotthárdi magyar óragyárban készítették, hajdanán. Az interneten, de könyvekben sem sokat írtak a magyar óragyártás történetéről, így összesen annyit sikerült megtudnom: Az Első Magyar Óragyár Részvénytársaságot Kohl Fülöp nagy részben svájci tőke bevonásával alapította 1896-ban. Az épületben 1921-ig működött az óragyár.

Sokáig kerestem szentgotthárdi zsebórát, míg végül egy működésképtelen darabra leltem. Az óra nagyon megtetszett, mert még ilyen szép tokot soha nem láttam. Egy igazi szecessziós zsebóratok nárciszos ábrázolással. A Nárcisz egy igazi magyar virág, a Zalai dombokról lehet néha nárciszmezőket fényképezni tavasszal. Én ugyan nárciszmezőt még nem láttam, de majd csak eljön annak is az ideje. Visszatérve az órához, ezt is Celldömölkre küldtem az órás barátomhoz, aki szerint ezt az órát sem lehet donor nélkül javítani. Úgy látszik ezt az órát a mi családunknak gyártották, mert az órás levele után néhány nappal, egy ugyanilyen óraszerkezetű egyszerűbb óratokú zsebórára leltem, nem is drágán. Így lett két hasonló zsebórám. Aztán az órás barátom a kettőből, csinált egy tökéletes, működő igazi magyar zsebórát. Ugyan a neve „drukkeres” zsebóra a németből jött, mint a drukker szavunk. Gondolom annak idején ezt azért nem magyarosították, mert mire elterjedt volna nyomógombos állítású zsebóra, kiváltotta a korszerűbb típus, ahol is a mutatóállító és felhúzó tengely ugyanaz. A zsebóra most már fél éve működőképes és jó tudni, hogy száz év után is teszi a dolgát ez a kis egyszerű szerkezet. Az óra másik érdekessége, hogy a csapágylemezen a Szentgotthárdi órák márkajelzése: „stilizált kakast”, ott kukorékol a hátuljában hirdetve, hogy volt egy óragyárunk az előző századfordulón.
Szerző: MULTMENTO  2010.05.03. 20:14 Szólj hozzá!

Címkék: óra épület

Ma a Hajós utcában jártam, és éppen nálam volt a fényképezőgépem. A Hajós utcában egy épület van, melyben még a kilencvenes években dolgoztam, a Teréz távbeszélőközpont épülete. Már nem sok minden emlékeztet arra, hogy ez valamikor Magyarország első állandó telefonközpontjának épült. Az előző századfordulón pedig nagy szó volt egy modern találmánynak önálló épületet építeni, ráadásul, hogy méltó helye legyen két telket kapott, egyet a Hajós, egyet a Nagymező utcában. A mai napig megvan mindkét bejárata, bár a Nagymező utcai a főbejárat, de a Hajós utcai hátsó homlokzat sem szégyenkezhet. Az épület a francia reneszánsz stílusában épült. A korszakra jellemző volt a Reneszánsz művészet utánzása, így hát az angyalok sem maradhattak le a középültekről. Ezen a homlokzaton is ott díszelegnek az angyalok. Nézzék mit csinálnak ! Az egyik angyal az akkori modern telefonkészülék mikrofonjába beszél, a másik szemben ülő pedig a hallgatójában hallgatja. Állítólag Puskás Tivadarék is így mutatták be a nagyközönségnek a telefont. Jobb híján az angol nézők előtt a két magyar egymástól megkérdezte, hogy „hallod ?”, aztán az angolok is átvették ezt a szokást és „hallo”-znak is telefonba a mai napig. Röviden csak azt akartam írni, hogy amikor ma megnéztem a kedvenc telefonáló angyalkáimat, örömmel tapasztaltam, hogy még ott vannak, a Hajós utcában.

Szerző: MULTMENTO  2010.05.01. 15:43 2 komment

Címkék: épület

Pénteken Ballagáson voltam. Miközben a beszédeket hallgattam, mert a beszélóket látni nem lehetett a tömegtől az iskola udvarán egy kis kompozícióra lettem figyelmes. Az épület tervezője Lajta Béla kísérelte anno kihozni a téglaburkolatból az akkori idők divatos magyaros szecessziós motívumát. Ez nem sikerült neki, így csak egy alig egy négyzetméterse próbálkozása maradt meg. Ilyenre álmodta meg, de téglából nem lehet nagyon lekerekített aprólékos díszítést készítnei. Később Hegedűs Ármin nem próbálkozott tovább és végül meglakotta azt a téglaoroszlánt, mely a tornaterem bejárata fölött van. A téglaoroszlán jól sikerült, a mai napig nagyon reprezantatív. Olyan, mintha téglából egyszerre kelne életre Egyiptom elfeledett piramisai, szfinxei, de engem leginkább Mezopotámia oroszlánjaira emlékeztet. Az oroszlán mindenesetre jól érzi magát, száz év után is egy helyben ül, és esze ágában sincs leugrani a hallgatóság közé. Lajta Béla valószínűleg a bibliai édenkertet álmodta a falra, de Hededűs Ármin lejött a földre és végül sikeredett egy orszlán a Noé Bárkájáról, de így is szép.

Szerző: MULTMENTO  2010.05.01. 09:27 1 komment

Címkék: épület

Interneten kérdezte Ismerősöm, hogy vajon mennyit érhet ez a „fületörött” 40 cm magas cserépkorsó.?

Látszik szegény korsón, hogy már rendeltetésszerű használatra nem nagyon alkalmas. A máza bizony több helyen lejött az évek alatt, de így is szép dekoratív darab. Ezeket a korsókat annak idején leginkább csak belső mázzal készítették, hogy ne eressze át a vizet, de a külső máz és a díszítés általában költségtakarékosságból lemaradt. Általában egy egyszerű kis vésett, vagy karcolt díszítést kapott. Nagy ritkán egyszerű kis fehér matt festést, nem fényes mázzal, mert az fölösleges pénzkidobás volt. Ritka az ilyen korsó, és még ritkább, hogy erre a korsóra a készítő a készítés évszámát is ráfestette: 1899 . Most éppen  111 éves, nem tudom ez számmisztikában jelent-e valamit, de úgy gondolom nem véletlen, hogy éppen most került elő. Az előkerülése is érdekes. Állítólag egy padon találták. Vajon ki hagyta el? Talán a Mária, akinek készítették, hisz az is rá van írva, hogy Máriának.  Sok kérdést vet fel egy ilyen korsó. A korsó biztosan meg tudná válaszolni, hisz 111 év alatt biztosan sokat tapasztalt szegény. Egy baja van, hiába kérdezem, süket, mert fületlen szegény.

Szerző: MULTMENTO  2010.04.27. 13:07 1 komment

Címkék: kerámia

Nemrég kérdezték tőlem, hogy mennyit érhet egy Hollóházi töredék Matyómintás étkészlet. Szó szerint ezt kérdezték: „Most hoztak például egy régi 1831 egyes Hollóházi pecsétel ellátott készletet.  A pecsétet tudom hogy nem azt jelenti hogy akkori, de jó hogy rajta van.  Az érdekelne hogy maga a festett rész - mintha matyó hímzés lenne - emel-e az értékén ? A darab száma ennyiből áll, mint a képen van.”

A jelölt porcelánok korát könnyű meghatározni, hisz mindegyik porcelángyár váltogatta a jelölést, ha nem is évenként. Porcelán történeti könyvekben, és az interneten a jelölések megfejtésére lehet jutni és meghatározható a keletkezés kora. Persze ez nem azt jelenti, hogy ennek alapján már meg is van az értéke. Minden korszakban gyártottak első osztályú termékeket és selejtet is. Én úgy látom, hogy mostanában a nem túl régi és hagyományos díszítésű darabok nem nagyon mennek, főleg, ha nem teljes a készlet. Így ez a töredék étkészlet nem ér forintban túl sokat, de azért akinek van egy másik ugyanilyen töredék étkészlete, nagyon jól fel tudja használni.
A mi családunknak is van egy Hollóházi tálja, alján a Szakmáry jelzés és, hogy típusedény. Én sokáig  azt gondoltam róla, hogy legalább száz  éves, mert a belseje ugyan hibátlan, de mégis nagyon patinás, szinte barna színű. A porcelántörténetnek utána olvasva,  már tudom, hogy Európában kétszer is feltalálták a porcelánt. Elsőként az Olaszok a fehér lágyporcelánt, melyet nagyon szép fehér színben elő tudtak állítni, de ennek a hibája, hogy az idővel öregedik és megbarnul. A mi porcelán tálunk is csak 60 éves, de mégis úgy néz ki, mint egy százéves. A németek pedig olyan keményporcelánt fedeztek fel, mely bizony dacol az idővel és száz évesen is hófehér szinte újszerű tud maradni. A Hollóházi gyár, csak a második világháború után tért át a keményporcelán gyártásra, előtte az olaszos lágy porcelán technikát használták.  
 

 

 

 

Képek: Matyómintás étkészlet, Szakmáry típustálunk, Hollóházi jelzések összefoglalva

Szerző: MULTMENTO  2010.04.24. 15:28 Szólj hozzá!

Címkék: porcelán

süti beállítások módosítása
Mobil