Gyerekkorunkban sokszor hallottam ezt a kiszámolós mondókát. Most is ez jutott eszembe, amikor a következő gyógyszeres tégely felújítását befejeztem. A gyógyszere tégely története még az 1800-as évek végén kezdődött. Több társával együtt a nemesbikki patikus rendelte meg üzletébe, hogy a gyógyszer és egyéb gyógyhatású készítmények alapanyagait tárolja benne. A tégely maradhatott volna akár Nemesbikken is, de a háború közbeszólt, és a patikát államosították. A tégely pedig az egykori tulajdonosaikkal vándoroltak Budapestre, ahol használták is több társával együtt. A féltucatnyi gyógyszeres tégely Budapesten második életében különféle cukorkák és egyéb apróságok tárolója volt. Mint annyi mindennek, sajnos a tégelyeknek is új gazdájuk lett. Az örökösök egyszerűen beadták egy antikvitás űzletbe a teljes kollekciót. Jöttek a gyűjtők a boltba és a féltucatnyi gyógyszers tégelyből ötöt meg is vettek, mert hibátlanok voltak, tetejük megvolt, sőt az egyik alján még kézzel írt Zsolnay jelölés is volt, ami bizonyíthatja, hogy azt legalább 120 évvel ezelőtt készítette a Zsolnay műhely. Egy kis tégely ellenben sokáig a kereskedésben maradt, mert senkinek sem kellett, hiszen nem volt fedele, meg jelölése sem. Nem volt neki az oldalán levő hajszálrepedésen kívül semmi más vevőt csábító tulajdonsága sem.
Nekem meg a hajszálrepedések miatt tetszett meg, olyan kis kedves, aranyos szexepil ez még százon túl is.
A gyógyszeres tégely aztán a fiókomban várta már hónapok óta, hogy hasznos segítője legyen a családnak.
Két héttel ezelőtt jártam a bolhapiacon. Ott meg az egyik standon egy gyógyszeres tégely árva tetejét pillantottam meg. Kérdeztem az eladót, miért csak a tető van meg. Az eladó meg elmesélte, hogy ha ránéz erre a tetőre, mindig az egyik volt vevőjelöltje jut eszébe, aki a tégely alját lejtette a földre, és még meg sem térítette a kárát. A tető pedig így eladhatatlanná vált. Én meg forgattam, nézegettem a tetőt, és úgy gondoltam, ez pont jó lesz az otthon levő tetejének. Meg is vettem.
Otthon aztán ért a meglepetés, a tető méretben jó, csak épp ez egy másik típusú tégelyre való. Úgy látszik ezekből a tégelyekből volt felfele bővülő és szűkülő peremű is. Itt voltam meglőve, van kettő orvosságos tégely alkatrészem, csak éppen használható orvosságos tégelyem nincs, pedig gyógycukorkát, meg miegyebet tudnék ám én benne tárolni.
Próbálgattam, hogy mit lehetne tenni, és jött az ötlet. Esztergályoztatni kell egy közgyűrűt, és arra felülhet a tető. A tégely és a tető aztán vándorútra kelt és a Csanády utcai faesztergályosnál kötött ki. Csak két hétre vállalta a munkát. Az esztergályos mondta, hogy két hét múlva menjek érte. Én két hét múlva nem tudtam volna napközben érte menni, és már meg is bíztam Kurtaszoknyás Tündérkét, hogy legyen olyan kedves és menjen el a közgyűrűért.
Pénteken úgy történt, hogy pont a Csanády utca felé jártam. Gondoltam bemegyek a mesterhez, és megmondom neki azt, hogy ki fog a gyógyszeres tégelyért jönni.
Ekkor az esztergályos mester csodálkozott, hogy én személyesen mentem el megmondani, hogy a megrendelésemért más megy.
„Tudja mit! Én magának most azonnal megcsinálom én azt a gyűrűt. Várja meg!” – mondat mester.
Én meg örültem neki, hogy így történt. Fényképezőgép nem volt nálam, de végül is a végeredmény a fontos, hogy elkészült. Öröm volt nézni, ahogy a kőrisfadarabból a szeme előtt formálódott a közgyűrű. Közben a tekergő forgács, és annak illata szinte elbódított.
Gondolkoztam én rajta, hogy mi legyen a közgyűrűvel. Az esztergályos szerint le kellene aranyozni, és akkor nem látszana, hogy ez kiegészítés. Szerintem megy olyan szép a fa erezete, meg ebben a tárgyban most az a legjobb, hogy ilyen régi, ilyen egyedi, és ilyen szép másnak nincs.
Én a közgyűrűt gesztenyebarnára pácoltam, egy vékony lazúrréteggel lekentem, és a tégelyre ragasztottam. Most már csak használni kell.
