A bolhapiacon sokan árulnak képeslapokat mindenféle szelekció nélkül. Az egyik eladónál vagy 200 db képeslap volt feltornyozva. Egy hagyatékban volt mindegyik. A képeslapok többsége múlt század végi üdvözlőlap volt, mindegyik szinte újszerű állapotban. Kettő gyűrött, rossz állapotú képeslap volt közötte, ami nekem megtetszett. Csak ezt a kettőt vásároltam meg a kettőszáz közül. Amikor otthon alaposan megnéztem őket azt vettem észre, hogy a kettő képeslapot egyszerre, egy napon adták fel ugyanazon a postán Lucz Ferenc honvéd részére.

Nem írt hosszú üzenetet Terike, de Ferenc biztosan sokat nézegethette, és sokáig őrizgette ezt a kettő képes levelezőlapot.

A postai bélyegzése kettő történelmi tényt is bizonyít. Az egyik, hogy Kolozsvár 1944-ben Magyarországhoz visszacsatolt területként Magyarország része volt. Másik tény, hogy az Erdélyi Gazdasági Egyesület éppen abban az évben volt 100 éves. Az egyesületről bővebben: „Alapítójaként Teleki Domokost kell tekinteni, aki 1844. január 4-én felhívással fordult Erdély birtokosaihoz egy gazdasági egyesület megalakítása érdekében. 1844. március 4-én meg is alakult az EGE, melynek első alapszabálya kimondja, hogy célja: „...idővel honunknak oly annyira alant álló gazdaságát egész kiterjedésében mozdítani elő...”, azonban „...egyelőre munkálkodását csak a szorosabb értelembe vett földmíveléssel és ezzel szoros kapcsolatban lévő marhatenyésztéssel kívánja kezdeni”. Később az alapszabályt többször módosították, de mindenik szerint az egylet fő célja a mezőgazdaság haladását népnevelő munkával, tudományterjesztéssel, korszerű gépek és berendezések megismertetésével és elterjesztésével, nemesített vetőmagvak és tenyészállatok juttatásával, mezőgazdasági szakirodalommal, könyv- és folyóiratkiadással, tanfolyamokkal, előadásokkal szolgálni. 105 éves fennállása alatt tíz elnök vezette, köztük Mikó Imre (1854-76), Jósika Gábor (1916-31), Bethlen György (1931-36), Szász Pál (1936-42 és 1945-47; Dél-Erdélyben 1942-44) és Teleki Béla (1942-44). Alapításától 1936. április 6-ig nincsenek falusi szervezetei, s taglétszáma is csak néhány száz; ettől kezdve majd minden erdélyi megyében kirendeltségei, ill. gazdaválasztmányai és falvakon gazdakörei létesülnek. Lényeges demokratizálódás 1936-ban következett be, amikor Szász Pált elnöknek választva a földbirtokos arisztokrácia igényeivel szemben a kisgazdák tömeges érdekvédelme került érvényre, s az EGE népi szervezetté válik.” Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C3%A9lyi_Gazdas%C3%A1gi_Egyes%C3%BClet

Sokan szenvedünk „kincskeresési mániában”, én magamról nem is tagadom. Leendő kincstáramnak egyik ékköve egy Otto Wagner tervezte karosszék lesz. Az a fajta, amit a bécsi királyi takarék tanácstermébe tervezett. Ilyen csoda karosszékem még egy ideig nem lesz, de Otto Wagner fiatalkori építészeti remekművét be tudom mutatni. Ezt az épületet is az ”Egyszer volt, hol nem volt …” túra keretében néztük meg.  

Az épület pillanatnyilag, állapota miatt nem látogatható. Szerencsére a szervezett túra keretében mi megtekinthettük belülről is.

A gyönyörű, építészeti kialakításában Bizáncra és az Alhambrára egyaránt utaló zsinagóga Otto Wagner fiatalkori alkotása és egyetlen magyarországi épülete. A zsinagóga elhelyezésekor itt a szűk utcában nem alakult ki utcateresedés, a városszerkezet gazdagodását a Károly körútról idevezető átjáró adta. Ismertető forrása Perczel Anna tanulmánya a negyedről: http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/435/

Otto Wagner (teljes nevén: Otto Koloman Wagner) (Penzing, 1841. július 13. – Bécs, 1918. április 11.) osztrák építész, a századforduló bécsi akadémikus építőművészetének egyik kiemelkedő jelentőségű bírálója és megújítója. A Loos, Hoffmann, Olbrich nevével fémjelzett bécsi iskola vezető egyénisége. Tanulmányait a bécsi Polytechnikumban, a berlini Építészeti Akadémián és a bécsi Képzőművészeti Akadémián végezte.

Építészeti tevékenységének első három évtizedében – mintegy 1894-ig – a kor ízlésének megfelelően a historizmus és eklektika díszítőelemeit felhasználva tervezett, épített. Hasenauer utódaként kinevezték a bécsi Képzőművészeti Akadémia tanárává. Szinte egyidejűleg Bécs város nagyszabású közlekedési- és vízépítési munkáinak építészeti tervezésével is megbízták: az egész Bécset áthálózó Stadtbahn (városi vasút) állomásépületei és a városképben mutatkozó támfalai új formavilággal ismertették meg a már megszokott eklektikát kedvelő várost. Ennek kapcsán – építőművészként – legnagyobb érdeme az volt, hogy kész alkotásaival demonstrálva lépett fel a bécsi eklektikával (historizmussal) szemben.

Nem sokkal az után, hogy a kultuszminisztérium művészeti bizottságának és tanácsának tagjává nevezték ki – megbízói számára meglepetésként – csatlakozott a bécsi szecesszióhoz. Ezután, valószínűleg tanítványai – nevezetesen Olbrich hatása alatt – a Jugendstil szellemében alkotott. 1899-től a Wiener Sezession egyik vezető egyéniségévé vált, kiállításaikon iparművészeti alkotásokkal (bútorokkal, textilekkel, kerámiákkal, üvegtárgyakkal stb.) rendszeresen szerepelt, amelyek jelentős hatással voltak az osztrák iparművészet szecessziós stílusának alakulására. http://hu.wikipedia.org/wiki/Otto_Wagner

Az idei áprilisra nem lehet panaszom. Április elején sok-sok rózsaszínnel, magnólia virágokkal kezdődött a hónap. Április közepén a vidéki telkem gyümölcsfái ajándékoztak meg szebbnél szebb virágokkal. Április végén a baranyai körút mezői és virágai koronázták meg az áprilisi hónapom.

Pécsvárad után a régi hatos út mellett álltunk meg egy kicsit levegőzni. Olyan erős volt a repcetábla illata, hogy simán rá lehetett könyökölni. Olyan volt, mintha egy mézesbödönbe hajoltam volna. Szerintem Micimackó is ilyen illatokat érezhetett, amikor a mézesbödönben nyalakodott. Én meg csak sorra készítettem a képeket. Még többet is készítettem volna, ha a feleségem nem sürget a további utazásra.

Füvet nyírni Baranyában is lehet. Ezek a képek anyósom szülőházáról készültek azután, hogy feleségemmel lenyírtuk a füvet. Ilyenkor lenne jó a kertben pihenni, olvasni. Helyette irány a budapesti otthon.

Azért a sárréti pihenőnél még megálltunk. Én fényképeztem, repceföldet a távolban. Az ilyen látványra mondhatta a szegény ember a gyerekeinek: „Egyetek gyerekek! Szépek a vetések. Csak az a szélső nem a miénk, a többi mind másé.” Jutott eszembe ez a mondás, amelyet édesanyám szokott idézni az étkezések előtt. 

A mai posztom akár a véletlen következménye is lehetne, de nem az, mert véletlenek nincsenek.

Az történt, hogy az egyik régi posztomban levő régi komlói képet tükrözve tettem be. Jolka40 Nick nevű olvasóm ezt megemlítette, és elkezdődött egy levelezés Komló múltjáról, és régi komlói felvételekről. Kaptam tőle több felvételt és dokumentumot, ezekből idézek, és válogatok most. Nem véletlenül éppen ma. Most van a 35 éves gimnáziumi osztálytalálkozóm. 35 évvel ezelőtt érettségiztem le Komlón a Kun Béla gimnáziumban. Valójában az óta nem vagyok állandó komlói lakos, bár a gondolataim azóta is gyakran azon a vidéken járnak.

A kép sajnos nem színes, pedig eredetileg biztosan színesben, valószínűleg olajfestékkel készült, kb. 1920-ban. Az alkotója, Hipp Alajos a komlói erőmű alkalmazottja volt, valószínűleg a vezetés tagjaként. Hogy mikor és miért váltott a tanításra, nem tudjuk, talán egyszer sikerül kinyomozni. Az biztos, hogy jól tudott festeni, ezért a képért hálásak lehetünk neki. Jól látszik a képen a régi szénosztályozó a vasúti sínek végén, meg az ún. Kezitcsókolom utca. Háttérben pedig az erőmű és Újtelep. A templom még nem létezett.

Villany bevezetése Új-telepre, 1919. márc. 27

Ház a Belvárosi Iskolával szemben

A kétszintes házat még Jánosi Engel Gyula építtette 1901-ben, 8 lakásos munkás lakóház volt. Ez volt az első épület, amit Engelék nem Anna-aknán és a mai Ady Endre utcán építettek, hanem itt a vasútállomás közelében. Ekkor már negyedik éve, hogy Komlóig járt a vonat, és Anna-aknáról a szenet szállító ló vontatta bányavasútról itt rakodtak át a normál nyomtávú vasútra. Szükség volt a közelben lakó munkásokra, azért épült ez a ház.

A 2. világháború után először az Új Komló c. újság szerkesztősége használta, majd MSzMP pártház lett, végül úttörőházként funkcionált a lebontásáig. Amikor 1964-ben idekerültem dolgozni, még megvolt.

Épülő Fekete Gyémánt (1952), ma Móricz Zs. utca

A kökönyösi lakótelepet még nem fejezték be, az egykori gimnáziumomat még el sem kezdték. A gimnáziumom helyén még egy nagy fa áll.

Kökönyös-K-i iskola építése

Én ugyan nem ebbe az iskolába jártam, hanem a dávidföldibe. Az én iskolám később épült, de ma már az is helyi műemléki védelmet élvez.  

Cserebere, fogadom,

Többé vissza nem adom!

Hogyha vissza kéred,

Száz forintot kérek!

Nem gondoltam volna, hogy ez a gyerekkori csere-bere sorozatom – amikor is sok-sok játékom így cserélt gazdát -, most megismétlődik. Pedig így esett, hogy az utóbbi időben sok minden családi tulajdon cserélt gazdát. Az egyik kedves dedikált könyvünk „Salamon Béla: Hej,  színművész ! … „című könyvére érkezett csereajánlat. (Erről a könyvről már írtam korábban: http://multmento.blog.hu/2010/12/08/hej_szinmuvesz ) Először meglepődtem a csereajánlaton, mert valójában ugyanarra a könyvre történt az ajánlat, csak egy másik évben dedikált példányára. A cserélőnek volt kettő 1939-ben dedikált könyve. Azt szerette volna elérni, hogy neki 1939-től kezdődően 1944-ig legyen minden évből egy-egy dedikált könyve, azaz hat darab ugyanolyan könyv. Megértem a cserélőt.  Salamon Béláról tudta, hogy hat évig a saját könyveivel házalt. Az 1942-ben szignált kötetből az antikváriumok kínálatában nem talált. A blogomon megtalálta a mi kötetünket, mely pont egy hiányzó évjáratú. Most már remélem, megvan már mind a hat évből egy-egy kötete. Ezekkel bizonyítani tudja, hogy minden évben eladott legalább egy kötetet a saját visszaemlékezéséből. Abban a hat szűk esztendőben, amikor nem szerepelhetett színpadon a zsidótörvények miatt.  

Ha már így esett levettem a Salamon Béla könyve melletti könyvet. Ez szintén dedikált, és megjelenése éppen úgy a zsidótörvényekhez köthető.

Ajánlom szíves figyelmetekbe az előszót, melyet képként a poszthoz illesztettem.

A szerzőről: „Kálmán Jenő (Szakcs, 1885. dec. 27. – Bp., 1968. ápr. 12.): újságíró, humorista. Gimn.-i tanulmányait Kaposvárott végezte. 1905-től Bp.-en élt. Pályafutását a Független Magyarság c. lapnál kezdte. Munkatársa volt Ágai Adolf Borsszem Jankó és Heltai Jenő Fidibusz c. élclapjának is. A Színházi Élet c. lapnak megindulásától (1911) munkatársa, segédszerkesztője és rovatvezetője. 1916-tól katona, 1920-ig hadifogoly Nyikolszk-Uszuriszkiben, ahol m. kabaré- és színjátszó társulatot szervezett, felléptek különböző szibériai táborokban. Hazatérve a Színházi Életnél folytatta tevékenységét. 1921–22-ben Nagy Endre kabaréjának titkára, maga is írt kisebb jeleneteket és kuplékat. Hadifogoly emlékeiről regényt írt. 1945 után karcolatai jelentek meg a Magyar Nemzetben és az Esti Hírlapban. – F. m. Omszki randevú (r., Bp., 1930); Ez a kutya eladó (r., Bp., 1931); A dollár kalap (r., Bp., 1932); Könnyeim átvizsgálása után (válogatott humoreszkek, Bp., 1939); Sicc kalandjai (verses mese, verses képeskönyv, folytatásokban, Bp., 1956–1969) „Forrás: http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07284.htm

Elég jól ismerem Budapest hatodik és hetedik kerületét, mégis amikor a „Zsidónegyed” rejtett értékeit bemutató sétán vettünk részt, láttam, és fényképeztem újdonságokat. Találtam egy tíz évvel ezelőtti tanulmányt a neten, amely nagyon jól bemutatja a negyed épületeit, utcáit, házait. Ebből a tanulmányból emelek ki részleteket dőlt betűvel. A cikk végén megjelöltem a pontos forrás helyét is, akinek van rá ideje ajánlom letölteni, és elolvasni. Nagyon jó, korabeli fotókkal illusztrált tanulmány.

A Kazinczy utca és a Holló utca az ezüst- és aranyművesek, ékszerészek utcájaként volt számon tartva. Erre még emlékeztet néhány elhagyott műhely, portál és felirat.

Kazinczy utca 47. • Mika Tivadar Rézáru gyárának egyemeletes, esztergályos és fémcsiszoló műhelye (a kétemeletes, műtermes szecessziós lakóházzal együtt az önkormányzat bontását tervezi) Itt a bontás már nem történhetett meg, mert 2005-ben az épület műemléki védettséget kapott.

Az épületegyüttes udvarán egy régi fügefa is van, és egy vörös márvány kút.

A következő házat a túrán, külön nem mutatták be, de nálam a Zsolnay díszes ház a Rumbach Sebestyén utcában bármikor bejön. Glücksmann-ház, bérpalotának tervezte Román Miklós, és Román Ernő, épült 1913-ban szecessziós stílusban. A homlokzaton sárga tulipánmintás, mázas kerámialapok.

Kazinczy utca 14. • volt Héber Andor-féle kályhagyár, mely egy egyemeletes korai lakóház udvarának beépítésével alakult (az épület fővárosi védelem alatt áll, így talán elkerüli a bontást) Udvarán működik a budapesti fiatalok egyik kedvenc alternatív kávéháza, a Szimpla, melyet azonban a kerületi önkormányzat nem néz jó szemmel. A 2004 nyarán a negyed üres lakóházainak udvarán megtelepedő, a városrésznek új arcot, hangulatot, pezsgő életet hozó alternatív kávéházak többsége idén már nem is nyithatott ki.

Dőlt betűs részek forrása Perczel Anna tanulmánya a negyedről: http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/435/