Minden évben, ha szeptember, akkor nálam az nemcsak a tanévkezdés, hanem a bányásznapokra való emlékezés. Negyed százada, hogy utoljára bányásznapon voltam Komlón, mégis ebben az időszakban színesebben visszajönnek azok az emlékek. Bányásznapról: http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1ny%C3%A1sznap

Bányásznapi fényképeim ugyan nincsenek, de ez alkalomra kerestem régi komlói fényképeket a FORTEPAN-on. Egy kis saját kommentárral az alábbiak a kedvenceim:

Komló, kilátás a Pécsi út felől Szilvás felé. A VÁTI Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ Tervtárából. Kép készítés ideje: 1969. A kép készítésének a helye a körzeti gyermekorvosi rendelőnkkel szemközti járda. A képen szereplő kislány, akár egykori játszópajtásom is lehetett. Az épület alatt volt a „Fekete gyémánt” étterem. Bányásznapon és fizetésnapokon sokszor nehéz volt asztalt foglalni.

Komló, kilátás a Juhász Gyula utca felől, előtérben jobbra a Városház tér. Kép készítés ideje: 1969. Jól látszik a kedvencem, a komlói víztorony. Szerencsére ezen is lehet látni a drótkötélpályát, és a rajta a csilléket. A domboldalon szerettem megpihenni, és nézni a csilléket. Egyszer le is festettem, mely a rajztanáromnak annyira tetszett, hogy megtartotta.

Komló, Kossuth-bánya (Altáró), a kisvasúti átrakó. Kép készítés ideje: 1962. Amikor ez a kép készült még csak egy éves voltam, de amikor 17 évesen levittek egy bányalátogatásra bennünket, ugyan így nézett ki.

A szilvási általános iskola. A a bejárat fölötti frízt Török János tervezte, Zsolnay pirogránit. http://artportal.hu/lexikon/muveszek/torok-janos-3474. Kép készítés ideje: 1969  Komlón van egy 1937-es Zsolnay dombormű is a belvárosi általános iskolán. http://www.kozterkep.hu/~/16142/

Komló „csillesor”, mely akkor a bevásárló utca volt. A játékbolt kirakata előtt engem is sokszor le lehetett volna fényképezni. Amikor elmúltam 10 éves, inkább a könyvesboltot látogattam. Kép készítés ideje: 1969  

Ez a Cseh Tamás dal ugyan a pécsi bányászokról szól, de a komlói bányászokról is hasonlót lehetett volna írni.

Nógrád megyében a kiszemelt úti célok között Balassagyarmaton többször át kellett mennünk. A látnivalók nem nagyon csigáztak fel bennünket, de SZÉP kártyát elfogadó és jónak tűnő éttermet ebben a városban találtunk. Én a Svejk vendéglőt szemeltem ki, mely helyi ízeket és nemzetközi konyhát is ígért. Nem is csalódtunk, mert az első alkalommal annyira ízlett az ebéd, hogy másnap megint visszatértünk. (Akit érdekel, itt megnézheti, hol ettünk: http://svejkvendeglo.hu/ .

Ha már ott voltunk, sétáltunk a környéken. A város nem kápráztatott el bennünket. Nagyon sok a lerobbant épület, a történelmi múltra alig emlékeztetnek épületek. A fő utca éppen fel volt túrva, körforgalom épült éppen.

Az étterem utcája a Szabó Lőrinc utca, mint az egyik épületen levő emléktáblából kiderült, nem véletlenül.

„A költő Szabó Lőrinc mozdonyvezető, vasúti fékező és Panyiczky Ilona gyermekeként született, ősei kálvinista papok és tanítók voltak. A protestantizmust és a magyarságot a harmincéves háború idején védelmező Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől a család nemességet is kapott, „gáborjáni” előnévvel. Családja hamar elköltözött Miskolcról, iskoláit már Balassagyarmaton és Debrecenben végezte.„ Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_L%C5%91rinc

Találtam is Balassagyarmatról írt vereseket. Nekem ez a három tetszett nagyon.  

Templom utca 10

Templom utca 10? Csak rágondolok.

Zár, kapu enged, árnyként suhogok,

s ugyanakkor döngő falak között

a kapualjat megrázva döcög

egy régi szekér. Nefelejcs, dáliák.

Saját magamban haladok tovább.

Tornác épül, derékszögben törik,

vadszöllő rakja föl hullt díszeit,

hátul a kertben, ébred a liliom,

s negyvenéves nyár gyúl egy ablakon.

Átcsapok az üvegen, mint a fény.

A konyhában az anyám jön elém,

kísértet, mint én. Bent még két szoba:

itt fekszem (orbánc!), ott bámulom a

szikrázó karácsonyfát... - Állj, ki vagy?! -

Az Egyedüli Jelen. - A tudat? -

Az Idők Együtt. - Mehetsz! - Mint a víz,

fut s áll a tükröd, Templom utca 10!

Kiállítás előtt

"Este elhozod. Huszat! Többet is?

Amennyit csak bírsz!" - súgta Kacskovics

Márta, osztályunk szép kisasszonya,

hogy legyen mit kiállítania

másnap, a vizsgán; és hogy meglegyek

a sok képpel (mert hisz a többiek

helyett is én festettem): "Menj, siess!" -

hazaküldött. "S legyen mind szép, szines" -

szólt utánam... Egész nap boldogan

gyártottam tükröt, asztalt, számtalan

virágot és mozsarat, fazekat,

szóval ami modelem csak akadt,

mikor - a rajz kész! - késő délután

kiderült, nincs több színes ceruzám.

Boltba? Csukva! Istenem, most mi lesz?

Kétségbeestem. A szó kötelez,

s a kérés, s igen, az: a bizalom!

Becsapjam az én jó kisasszonyom?

Porcellánkutya

Nem! Azt soha! Zokogtam. Mit tegyek?

"Miatyánk, isten..." Már esteledett,

s anyám se kapott festéket sehol.

Ekkor, mint később, bajban, annyiszor,

fény gyúlt bennem, gyors és kész gondolat:

ki a kertbe és vissza! Szirmokat

hoztam, levelet, ami volt, virág,

mindent, füvet, pipacsot, violát,

s mialatt lelkem jobban tündökölt,

mint a lámpánk, bedörzsöltem a zöld,

piros, sárga s egyéb nedveket a

papírba, a képekbe, ahova

épp kívánkoztak. "Derék fiu vagy,"

simogatta meg égő arcomat

Márta néni. A porcellánkutyát,

mit ekkor kaptam, vagy húsz éven át

megőrizte az emlék öröme.

Akkor eltört. Ez a története.

Forrás: http://mek.oszk.hu/01000/01068/01068.htm#30

Ez a hirdető oszlop nagyon tetszett. Kár, hogy üres volt, és rendezetlen a környezete.

A Szerb templom nagyon tetszett, kívülről. Be is mentünk volna, de az ajtón benézve amorf drótszobrokat láttunk, melyek nem hoztak bennünket lázba.

„A szentélyfal külső síkján 18. századi görög feliratos sírkövek vannak elhelyezve. A korábbi 1787-ben épült templomot 1909-ben lebontották és helyére 1911-ben építették a jelenlegi épületet. „Forrás: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=6518

Az idei évben sokan panaszkodtak, hogy nem láttak szorgos méhecskéket. Vidéken én is ezt tapasztaltam, hogy alig találkoztam méhecskével a virágokon. Legutóbb azt olvastam, hogy a nagyvárosokban megjelentek a méhek. Ajánlat:http://nol.hu/kult/20130824-a_mehek_muzeumba_mennek.

Ezt magam is megtapasztaltam, mert a Műcsarnok hátsó bejáratánál megjelent három méhkaptár. Napközben a kaptárok mellett megjelenik egy asztal, és kis társaság népszerűsíti a városi méhészkedést. Még városban gyűjtött mézet is lehet venni.

Fogalmam sincs, hányan vásárolnak a mézből. Azt tudom, hogy én nem fogok, mert tartok annak minőségétől.

Nemrég mentem át a Vérmező parkon, ahol ringló érett. A ringló olyan bizalomgerjesztően nézett ki, hogy le is szedtem néhányat. Ezeket a ringlókat alapos mosás után megpróbáltam megenni. Undorodva köptem aztán ki a kipufogófüst ízű ringlót.

Én ezek után ebben a városi mézben sem bízok. Milyen lehet a méz abból a virágból, amely mellett autók százai mennek el?

Tisztelem a kezdeményezést. Jó az, ha az emberek mellett a méhek is hasznát látják a városi parkok virágágyásainak. Nekem nagyobb bizodalmam van a véméndi Gyuri bácsi méhei által gyűjtött mézben.   

Képek: A Műcsarnok mögötti méhészet.

Virágágyások a Műcsarnok közeléből.

További ajánlott linkek: http://urbanplayer.hu/utca/ot-het-alatt-otven-kilo-mezet-termeltek-a-kozossegi-mehek-a-mucsarnok-mogott/#.UiBPT39MWPU

http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/video/217607

http://www.mucsarnok.hu/new_site/index.php?lang=hu&t=767

A nyaralásunk alatt minden látnivalót, és megnézni valót beterveztem. Egyetlen kivétel volt, mely csak úgy jött. Mentünk az úton, és egy tábla mutatta, hogy jobbra egy műemlék kápolna van.

Kíváncsi voltam arra, hogy milyen műemlék felé vezet a kis utacska, amelyből én nem készültem fel.

A helyen egy kis kápolnát, egy csodaforrást, és a közelében egy kis magángazdaságot találtunk.  

„Tsitári kápolna: A Börzsöny északi részén, Hont határában lévő Csitári kútyika régi szent helye a környékbelieknek, ami talán már a 18. században megvolt. Ez utóbbit látszik bizonyítani egy 1736 és 1739 között készült földrajzi leírás. Ez egy, a falu hegyeiben lévő “gyönyörű forrás"-ról tudósít, ami “a Remete lakásánál csurog ki. Látnivalók; A három csodatevő forrás ….A kegyhelyen tulajdonképpen három szent forrás fakadt egykor. Ezek vizét egy helyre gyűjtötték, s az ivómedence csapján lehet inni belőle. A forrás mellett, amely Kutyinka néven vált ismertté, Németh atya közlése szerint már a török időkben egy fakereszt állt. Ehhez járt az itteni uradalom szegény juhásza vak fiával fohászkodni. Ilyenkor a gyermek szemét mindig megmosta a Kutyika vizével, mígnem a fiú egyszer csak látni kezdett. Ezután épült hálából az első kápolna, melyben elhelyezték a Magyarok Nagyasszonya-szobrot is. Ezt a pásztorfiú faragta ki, a honti asszonyok szép viseletébe öltöztetve Máriát. A kegyszobor ma is megvan.” Forrás: http://tsitar.hont.hu/nyito.html

A forrás vizéből ittunk. A kápolna környékén sétáltunk, és csodálkoztunk, hogy milyen gyönyörű helyre tévedtünk.

A környékbeli gabonatáblák szalmabálái érdekesen voltak elhelyezve. Ezek egy rétegű tárolásával én még nem találkoztam. A ragadozó madarak nagyon örülhettek neki, mert folyamatosan köröztek a magasban a bálák fölött. Gondolom arra vártak, hogy a kis rágcsálók megjelenjenek a bálák tetején.

A gazdaságban a villanypásztor mögötti állatsereget is megcsodálhattuk.

Láttunk teheneket, melyek úgy nyúltak el, mint a macska. Sőt az egyik tehén még a fekvő helyzetben úgy tisztogatta nyalogatással a lábait, mint azt a macskák szokták.

Több malac szaladgált, még a villanypásztor alatt is átmásztak. Volt köztük csíkos is, amelyik mangalica és vaddisznó keveréknek nézett ki.

Voltak lámák is, melyek láthatólag jól érezték magukat.

Hegyek völgyek között, ahol vonat is zakatol, ott foglaltam én szállást a kis családunknak. Sokat keresgéltem olyan helyet, ahol reggeli is van, meg is fizethető, és könnyen elérhetőek a Nógrád megyei látnivalók.

Ez volt a reklámszöveg: „Egy nagyon kedves, hangulatos erdei panzióban kínálunk szálláshelyet, üdülési lehetőséget egész évben. A Feketevölgy Panzió (volt VILATI üdülő) a Börzsöny hegység északi részén, Kemence községtől (Pest megye) 5 km-re található. Távol a nagyvárosok zajától, rossz levegőjétől, természetvédelmi területen a Csarna (Fekete)- patak völgyében bújik meg. Fenyőkkel körülvett, alpesi tetős épületünkben 2 ágyas szobáink mellett 3-4 fős családi szobákkal is várjuk a kisgyermekes családokat és a természet szerelmeseit. Kényelmes szobáink zuhanyzóval és wc-vel felszereltek, tv, telefon is található bennük.” Forrás: http://www.feketevolgy.hu/hu/index.php

A valóság ?!.

Késő délután megérkeztünk. A településtől tényleg 5 km-t mentünk hangulatos keskeny kis úton az erdőn át. Az út mellett kisvasút sínpárja, és egy romantikus kis patak. A szobánkkal nem is volt baj, bár a szobákhoz szappant és sampont nem adtak, mint más panziókban. Az első meglepetés a vacsoránál ért bennünket, az étlapon alig egy oldalnyi étel, azok közül is a fele nincs, mert a csirkehúsuk elfogyott. Gondoltuk, sebaj, majd kibírjuk reggelig, amikor is bőséges svédasztalos reggelit ígértek.

A kerti uszodában úsztam is, bár a medence hosszúsága miatt inkább a fordulást lehetett gyakorolni.

A TV a szobában? Feleségem nézte volna a híreket, anyanyelvén németül nézett volna műsorokat, mint itt Budapesten megszokta. Valójában egyetlen egy adó a magyar kereskedelmi TV2 jött be.

Reggel már mentünk volna kirándulni akár nyolckor, de csak ½ 9-kor kezdődött a reggeli. Megdöbbentünk a svéd asztal szegénységén. Péksütemény nem volt, de kenyérből is csak a fehér kenyér volt. Az is legalább három napos. Egyetlen meleg étel a tojásrántotta, második nap reggelijén már az sem volt. Én reggelre kaukázusi kefirt szoktam enni müzlivel, ehhez hasonlónak nyoma sem volt az asztalon. Azt gondolom, ha legközelebb Nógrádba megyünk más szállást választok.

A szállásunk különlegessége a domboldalba vezető lépcsősor. Sokat gondolkodtunk, hogy miért épülhetett, aztán megtudtuk az igazságot. Amikor még vállalati üdülő volt, a lépcsősor végén volt a dohányzó, ahol az urak az üdülőktől elkülönülve tudták megbeszélni a vállalat ügyes bajos dolgait. Az biztos, hogy nem két fillér volt ennek a három emelet hosszú lépcsősornak az elkészítése?!.

A kemencei kisvasút felújított vége.

Szendehely után a következő megállónk Berkenye volt. Autóval átmentünk a falun, és csak csodálkoztunk, hogy mennyi kereszt szegélyezi utunkat. Nagyon sok ház előtt van feszület, és mindegyik egységesen bronzszínűre van lefestve. Nem igazán értettük ezt az egységességet. A falumúzeum gondnokától aztán megtudtuk az okát. A keresztek a falu melletti mezőket őrizték, de az egykori TSZ traktorosai sok kárt tettek a keresztekben, ezért ezeket apránként a falu belterületére költöztették. A bronzszínű festék pedig tartósabb és jobban bevált, mint az eredetileg arany festékük.

Elsőként ebben a faluban is a kálváriát kerestük fel. A kálváriáról készített képek Aranyos Fodorka blogján megtekinthetőek. Itt: http://csendhegyek.blogspot.hu/2013/08/berkenye-kalvaria.html

Aztán egy nagyot sétáltunk a temetőben. A feleségem szerint a temető nem a halottakról, hanem az élőkről szól, hisz ennek alapján lehet jobban megismerni a faluban élőket.  Sokat elmond a faluban élőkről az, ahogy gondozzák a temetői sírokat, és ápolják elhunytaik emlékét.

Érdekes a festett szentháromság szobruk.

Mire a falu tájházához értünk, az én fényképezőgépemben lemerült az akkumulátor. A legérdekesebb látnivalók természetesen ezek után következtek.   

A falu múzeumáról: „Berkenye a török uralom idején teljesen elpusztult. A néptelenné vált területre 1718-ban - III. Károly idejében - Althann Frigyes akkori püspök német családokat telepített Baden-Württembergből, akik főként földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.

1995-ben helyi gyűjtésű tájházat rendeztek be egy egykori német parasztházban olyan használati tárgyak és munkaeszközök megőrzésére, melyek mindegyike elmúlt száz éves.

Az 1850-es évekből származó épület keskeny, hosszúgangos, faoszlopos, a régi építészet minden jellegzetességét magán viselő parasztház. A borított fafödémes, téglapadozatos konyhában található a falu utolsó megmaradt kemencéje. Igen sok érdekes használati eszközt gyűjtöttek össze a helyiek, így például tálasokat tányérokkal, korsókkal, köcsögökkel. Gyönyörű régi mérleg, fa- és mázas cserépedények sorakoznak a polcokon és a kemence tetején.

A hajópadlós lakószobában többek között intarziás és faragott ruhásszekrények állnak, bennük sok-sok helyi ruhadarab. A népviseletet a felöltöztetett bábukon és babákon is megcsodálhatja a látogató. Az üveglappal fedett asztalon iratok, ritka dokumentumok, képek adnak egy kis betekintést a falu egykori lakóinak életébe. Itt olvasható a falu története magyar és német nyelven és Berkenye 1718-ban keltezett betelepítési okirata is.” Forrás: Magyarországi német nemzetiség tájházai. http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/meselo_hazak/

Meg kell valljam, hogy példaértékű tájházat hoztak össze a falubeliek. A kiállított tárgyak gondosan tisztítva, ha kellett restaurálva vannak. A házban úgy érezzük, hogy valóban visszacsöppentünk a XIX. és huszadik századba. A tájház gondnoka lelkesen mesélt a házról, és a falu elmúlt évszázadairól. Megtudtuk, hogy a XVIII. században a falut benépesítő németek még teljesen fából épült rönkházakban éltek, de többször tűzvész pusztított a faluban. A ház a XIX. században épült vályogfalú épület a legidősebbek közül való.

 Ajánlott további oldalak:

http://www.berkenye.hu/telepulesunkrol.html

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/emlekezesek_konyve/index.htm