Miközben a gyerek Budapesten terasz bulit rendezett, mi Fertőrákosi barátainkkal kerti partin voltunk. Délután vendéglátónk, aki Fertőrákosi születésű elvitt bennünket egy városi sétára. Feleségemmel már mindketten jártunk ebben a városban mégis az itt született barátunk idegenvezetésével, sokkal érdekesebb és izgalmasabb volt, mint korábban. Elsőként a Szentháromság oszlopnál álltunk meg. A Fertő tó környéki szentháromság ábrázolások mások, mint más vidékeken, itt az Atya díszes királyi fejfedőben van ábrázolva. A helyi mesterek gondolták, hogy ha a püspököknek megjár a süveg, akkor az Atyának is jár a királyi fejfedő.

Szentháromság szobor. „A fertőrákosi Szentháromság-oszlop az egykori városka északi határán, a városfalon kívül állt. Az oszlopon álló szobor az Atyát királyként ábrázolja. A XVIII. században készült klasszicizáló stílusban. A bécsi Baugesellschaft fertőrákosi kőfaragó műhelye újította meg az oszlopot a XIX. század végén.” Forrás: http://www.fertorakosikirandulas.hu/fertorakos/szentharomsag_oszlop.html

Nepomuki Szent János szoborral szerte az országban lehet találkozni, de a rákosi ábrázolás ritkaságszámba megy. A folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje. A gyónási titok mártírjaként tartják számon. Rákoson pedig a betegek védőszentjeként ábrázolják. Érdekessége, hogy a szentté avatása után két évvel 1731-ben készült az alkotás. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nepomuki_Szent_J%C3%A1nos

„Fertőrákoson a Nepomuki Szent János-szobor a patak partján áll a volt uradalmi magtár falában kialakított fülkében. A szobor a szentet a betegek pártfogójaként ábrázolja. Valószínűleg a püspök rendelkezésére állították 1731-ben. A talapzaton olvasható felirat Szent János Titkos jelenésének több idézetét tartalmazza.” Forrás:http://www.fertorakosikirandulas.hu/fertorakos/nepomuki.html

Fertőrákos modern faszobra Frigyes lovagot ábrázolja, aki még a rákosiak szerint Toldi Miklóssal is találkozott. Ha Arany János Frigyes lovagot is beleírta volna a trilógiába, most Fertőrákost is többen látogatnák. Azért érdemes elolvasni a lovag egykori történetét, mert igencsak tanulságos.

 „Ebben a városban született a XIV. század lovagvilágának egyik legkalandosabb alakja, Nagy Lajos király bátor vitéze, Friedrich von Chreuzpeck. Frigyes lovag 1290 körül született, és tizenhat éves korában már fegyveresen vonult hadba Albrecht német király és osztrák herceg oldalán. Ennek halála után, 1311-ben Szép Frigyes és Ottó hercegeket kísérte el bajorföldi és itáliai hadjárataikra. Hogy ezt követően mi mindent művelt néhány esztendeig, azt nem tudjuk: az bizonyos, hogy 1319-től 1321-ig ismét Bajorországban vitézkedik; Mühldorfnál súlyos lándzsaszúrás éri, fogságában nehezen épül fel, de mindössze két évnek kellett leperegnie ahhoz, hogy ismét a csaták mezején találkozzunk vele. Kár volna szépítgetni - hiszen ebben a korban ez valóban nem ment ritkaságszámba -, Frigyes lovag sűrűn váltogatta pártállását. Bizony rendszeresen bérbe adta szablyát forgató izmos karját az egymással marakodó itáliai városoknak, fejedelmeknek. Előbb Altopescia vívásában jeleskedik a híres condottiere, Castruccio Castracani oldalán, majd Padova, Bologna, Modena mellett hajtja végre mindenkori urainak legnagyobb megelégedésére - olykor előző urai ellen - több, mint vakmerő haditetteit.1326-ig az itáliai csataterek állandó szereplője - sebeket oszt, sebeket kap -, de 1328-ban már a franciaországi Tours-ban vívja lovagi párviadalait, 1331-ban pedig már az osztrák-morva határvidéken, Nikolsburgnál szerez több sebhelyet a többihez. Mire felgyógyul, megkötik a békét. Ez nincs ínyére Frigyes vitéznek, aki szemmel láthatóan csak teljes páncélzatban, leeresztett sisakrostéllyal érzi otthonosan magát. Ekkor elterjed a híre, hogy Róbert nápolyi király Apuliában hadakozik; természetesen nyomban odasiet. Esete azonban távolról sem kivételes; tartósabb fegyvernyugvások idején a "nyugtalan elemek" akkortájt szívesen szegődnek idegen zsoldba. Nem volt Itáliának olyan állama, melyben magyar vitézek ne találtak volna alkalmazást - írta Szilágyi Sándor történetírónk -, s ez a következő évszázadban még jobban elharapózott. Frigyes lovag Itáliába érkezve csalódottan tapasztalhatta, hogy a háború vaklármának bizonyult, és sebek osztáshoz szokott karja tétlenségre van kárhoztatva. Mitévő legyen? Egy hasonló gondolkodású francia lovaghoz csatlakozik, hogy a spanyolországi mórokkal mérje össze fegyverét. Itteni haditetteiről hallgat Suchenwirt, de alighanem itt is szünetelhettek a harcok, mert a fertőrákosi világvándor - kora íratlan szabályait követve - a Szentföldre zarándokol, meglátogatja a Sinai-hegyen emelkedő Szent Katalin-kolostort, majd Kairó következik. Az akkori közlekedési viszonyok közt ez önmagában is tekintélyes út. Az ember azt hinné: elege van az utazásból, de neki még nem akaródzik visszafordulni: Indiába igyekezne. Ám éppen csak a titokzatos birodalom határáig jut le, amikor egy "pogány törzs" foglyul ejti. Fél esztendőt tölt el bilincsek között, amikor jólelkű örmény kereskedők kiváltják. Megmentőivel örmény földre érkezik, itt azonban unalmas békét és nyugalmat talál. Újra égni kezd talpa alatt a föld: nem állja soká a tétlenséget. Következő állomásai: Ciprus, Bizánc, a krími Tatárország és Kaffa - a Génuai Köztársaság Fekete-tengeri gyarmatvárosa. Orosz földön keresztül érkezik Lengyelországba, mégpedig a lehető legjobbkor: ismét harcolhat, ezúttal a pogány poroszok ellen. Azután 1347-ben a svéd király zsoldjában verekszik a litvánokkal, majd amikor itt is elhallgat a fegyvercsörgés, a norvégiai Trondheimből Skóciába hajózik. Angliában, Írországban a lovagi tornák hőse, majd a korosodó harcos egy időre "szakmát" változtat: angol gályán küzd a spanyolok ellen. Hollandia egyik kikötőjében száll partra. Most már csak egy kis római hálazarándoklat következik - és csaknem ötesztendős távollét után végre megpihenhet a Fertő tó partján.

Az élet forgatagos változatosságához szokott embernek Fertőrákos még kevésbé volt alkalmas a bajnok érdeklődésének tartós lekötésére. Ne csodálkozzunk hát túlságosan: Frigyes lovag megelégelte a henyélést, s ismét magára öltötte sok csatát látott mellvértjét, lóra pattant, és meg sem állt Nagy Lajos király táboráig. 1351-ben ugyanis Kázmér lengyel király országát megtámadták a litvánok. A szorongatott uralkodó magyar segítségért folyamodott. Nagy Lajos király nem tagadta meg a kérés teljesítését, és hadba szállt a lengyelek oldalán; Frigyes lovag rettegett szablyája ott csillogott ezekben a harcokban is. A győzedelmes hadjárat után az öreg bajnok nem ért haza a magyar sereggel, hanem jókora vargabetű megtételére vállalkozott. Előbb a skandináv országok lovagi tornáin gyarapította diadalmas bajvívásainak számát, majd ismét az Ibériai-félszigeten termett, ahol az idő tájt ugyancsak fellángoltak a harcok. Innen Tuniszba kerül - nyilván fogolyként, de erről szemérmesen hallgat Suchenwirt. Ám erre látszik utalni az a tény, hogy innen ismét a Szentföldre zarándokolt - ez kétségtelen jele volt annak, hogy valaki hosszú rabságból szabadult. Innen Konstantinápolyba hajózik, majd Bulgárián és Moldván keresztül érkezik vissza Magyarországra.

Friedrich von Chreuzpeck, három világrész vándora, százada lovagvilágának jellegzetes és egyben különleges alakja 1360-ban halt meg: teste az Ágoston-rendi barátok Bécs melletti, badeni templomának kriptájában jutott végül a “jól megérdemelt” örök nyugalomhoz. Forrás: http://www.cyberpress.hu/article.php?id=3589

Gondolom már egy kicsit unják a blogom olvasói a sok városnéző képsorozatot, mert az utóbbi hetekben felére esett vissza az olvasottságom. Ezekben a nagy melegekben a restauráláshoz sincs kedvem, mert olyan hőség van. Annak örülök, hogy az otthoni teraszon levő virágaim öntözését mindig meg tudjuk oldani. A családból eddig valaki mindig volt otthon és gondját viselte a növényeknek. Utólag azt is megtudtuk, hogy a nagyobbik lányunk házibulit is szervezett a teraszunkra, amíg mi nem voltunk otthon. A baráti körében elég volt egy fotót és egy rövid eseményleírást feltenni a teraszunk szaletlijéről és grilljéről és egy tízfős kerti parti összejött.

Dicséret érte a virágjaimat, mert a szaletli mellett jól virítanak.

A kis paradicsomkertemből nem tudtak az asztalra érett paradicsomot szedni, pedig már két hónapja gondozom, és öntözöm őket. A paradicsomok testvérei a baranyai kertben már egy hete érlelik a paradicsomokat, pedig öntözést sem kapnak. Itt Budapesten direkt palántaföldbe ültettem őket.

Valójában azért vittem a családom Ráckevére, mert meg akartam nézni a hajómalmot. Száz évvel ezelőtt még Magyarországon jóval száz fölött volt a számuk, manapság ez az egyetlen működőképes hajómalom tekinthető meg ebben az országban. Sok volt belőle, de sok tönkre is ment. Jókai Aranyember regényében kettő hajómalom is szerepel, és mindkettő éppen pusztulófélben van. Az első hajómalom a szent Borbálát fenyegeti, mert elsodródott a Dunán, és fenyegette a teherszállító hajókat.

„A kormánytalan malom jött sebesen közeledve, mint valami özönvízi szörnyeteg az áramlat közepén. Nagy lapátkereke forgott sebesen a rohanó árban, s az üres garad alatt kelepelve dolgozott a pitlén őrölő korong, mintha egész moltert járatna le.Senki sem volt a veszendőbe menő alkotmányon; csak egy fehér macska ült a pirosra festett zsindelytetőn, s onnan nyávogott kétségbeesett hangon.

imár, a malomhoz érve, hirtelen megcsóválta a feje fölött a vaskampós végű kötelet, s ráhajítá a lapátkerékre. Amint a vaskampó beleakadt az egyik lapátba, a víztől hajtott kerék elkezdte szépen felgombolyítani a horgonykötelet, s ennélfogva csendes eltérő irányt adott a malomnak a perigradai sziget felé; saját gépezetével hajtva végre azt az öngyilkos munkát, hogy a szirthez csapja magát. Forrás: http://mek.oszk.hu/00600/00688/html/01.htm#4

A második pedig a téli Dunán befagyott és megroskadt.

„Mikor aztán tízlépésnyire ért hozzá, akkor látta, hogy az egy malom. A jégtorlasz valahonnan elszakította téli menedékéből, vagy ott lepte a láncon a késlekedőt, s aztán lehozta magával idáig. A hajóoldal olyan szépen el volt fűrészelve a jég éles lapjai által, mintha ácsremekben vágták volna ketté, a kerekek forgáccsá törve s a malomház odaékelve egy jégsánc közé, melynek táblái mint mellvédek foglalták körül. Timár megriadva állt meg a malom előtt. Feje kábult volt már, ahogy a kísértetlátóknál szokott lenni. A perigradai örvénybe elsüllyesztett malom jutott egyszerre eszébe. Nem annak a malomnak a kísértete ez, mely őt futása végén ijeszteni s tán elfogadni jő? Elfogadni? Magába fogadni? Egy pusztulásnak induló ház, egy malomroncs a jég közepén?

Timárt valami kínzó ösztön arra vette, hogy menjen be ebbe a malomba. Az ajtaján fel volt pattanva a zár, bizonyosan a jégtorlat rázkódásától, s az ajtó tárva-nyitva állt. Belépett rajta. A malomgép olyan épen állt még, hogy Timár minden percben azt várta, hogy előlép egy fehér molnárkísértet, s felönti a garatra a gabonát.” Forrás: http://mek.oszk.hu/00600/00688/html/07.htm#43

Ilyen olvasmányélmények után épp itt volt az ideje, hogy a valóságban is lássak egy hajómalmot.

A hajómalmokról az alábbiakat érdemes tudni:  „A hajómalom az energia átvétele szempontjából a vízimalom, pontosabban az ún. alulcsapós vízimalom sajátos típusa. Lényegében abban különbözik más vízimalomtól, hogy nem helyhezkötött, a folyóvízen úszó hajóként kezelték, kikötötték, lehorgonyozták. Nem építették partra, tehát nem volt végleges és szilárd összeköttetése a szárazfölddel. A hajómalom helyét változtatni lehet, hogy előnyös vízjáráshoz, megfelelő hajtóerőhöz jusson. Télen pedig éppen ezeket a nagysodrú helyeket kell elhagynia, csendesebb, védett telelő-be vonulni, vagy partra vontatni, leszerelve a vízikerekeket, a vízjárót és a megtámasztásukra szolgáló völgyhajót. Az ősiségét az mutatja, hogy a természeti erőt: a mozgó víz erejét használta fel munkagépek hajtására, mai ember számára primitívnek tűnő körülmények között, romlékony faépületben, patriarchális technológiával. Első adatunk erről a malomtípusról i.u. a VI. sz.-ból ismeretes, Róma ostromával kapcsolatosan. A hajómalmokat általában a szélesebb, bővizű folyókon építették, nálunk elsősorban a Dunán, a Dráván, a Maroson, a Vágon és a Tiszán. A századfordulón, pl. még minden nagyobb dunamenti településnél megtaláljuk a hajómalmokat. A jövedelmezőbb és főleg nagyobb energiával működő gőz, majd villanymeghajtású malmok és az új gépek azonban tönkreteszik a tombácos malmokat. A versenyt új örlőszerkezetek, szitarendszerek beállításával sem tudják felvenni az ún. műmalmokkal. Hazánkban a Dunán még 1955-ben Úszód alatt működött egy hajómalom, de ezt a XIX. sz.-i hajómalmot az 1956-os tavaszi jégzajlás összezúzta. A másik, viszonylag épen megmaradt hajómalom (Pakson) 1959-60 telén dőlt össze. Jelenleg már csak négy hajómalom műemléki védelmét tudjuk biztosítani, ezek közül háromnak a házhajója is csak részben van meg. Viszonylag legépebben a ráckevei Gyurcsik-féle (12. sz.) hajómalom maradt meg a soroksári Duna-ágban. Az őrlőszerkezetet is magában foglaló házhajóból, egy kisebb, fedetlen hajótestből, az ún. völgyhajóból és a két hajóra támaszkodó lapátos vízikerékből, az ún. késségből áll. A malomhoz tartozik még egy molnárdereglye és egy malomladik is. A házhajó ( malomhajó, főhajó, malomház) alsó része egy tulajdonképpeni hajótest. A hajó vízfolyással szemközti része ék alakú, hullámtörő kialakítású, melynek felső vége díszítményes, csigafaragású, ún. orrtőkében végződik. A hajótest ellenkező, hátsó vége, a tükör, a hossztengelyre merőleges felületű.” Forrás: http://hajomalom.rackeve.hu/

Ráckevei kirándulási napunk végére maradt a Szerb templom és kertjének megtekintése. Sajnos a templom megtekintéséről lekéstünk, mert a cukrászdában a tervezettnél tovább maradtunk. Én ugyan sürgettem a hölgytársaságot, de a sütemények vonzóbbak voltak, mint a város legjelentősebb műemlékének megtekintése.

„A város egyik legjelentősebb műemlék együttese a Szerb Porta (templom, harangtorony, paplak és kőfal), mely a település nyugati felén, kicsi, szűk utcácskák, földszintes falusi házak közt található.

A rác kereskedők a 15. század folyamán telepedtek meg Ráckevén. Kezdetben a katolikus templomot közösen használták a magyarokkal. A 15. század második felében kezdtek hozzá saját templomuk megépítéséhez. Ez, a ma is álló templom 1487-ben került felszentelésre. Ekkor tiszta gótikus stílusú volt. Ez az ország egyetlen gótikus stílusú ortodox temploma. A többi a török uralom alatt mind elpusztult. Építés valószínűleg összefügg Mátyás és Beatrix kiváltságlevelének kiadásával. Egy 1587-es beszámolóban olvasható, hogy akkor templom festésén Szent Miklós uralkodott. Zsigmond király idején szerb kolostor is működött Ráckevén. A 18. századi források már egyértelműen kolostortemplomról számolnak be. A ráckevei templom fennmaradása egy csodának köszönhető, melyet mindmáig szívesen emlegetnek az itteni görögkeletiek. A hagyomány szerint ugyanis a török ennek a templomnak is tervbe vette lerombolását. A templomot birtokba vevő török janicsár az egyik ikonba beleszúrta dárdáját. Abban a pillanatban, amikor kilépett a templomkapun, meghalt, ezért félelmükben nem rombolták le. A csodatevő képet a szentendrei Ortodox Múzeumban lehet megtekinteni. A templom a városban dúló nagy tűzvészeket is sikeresen elkerülte.”  Forrás: http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,63,0,0,1,0

Csendélet a templom kertjében.

 A régi kút, és a körülötte levő téglaburkolatú járda.

Néhány megmaradt fejfa töredék a kőfal tövében.

 Napóra árnyékban.

Olyan sok szépet olvastam Ráckevéről, hogy az egyik szerdai nap ezt választottam úti célnak. Az M0-ás építkezés miatt sikerült rossz helyen lehajtanom, így legalább egy 15 km-es kerülővel vittem le a családot a városba. Sikerült úgy mennünk, mint a kabaréban és Bugyin keresztül jutottunk Sáriba. Amikor Kiskunlacházát elértük már mindenki csak jó hideg vizet kívánt. Az első állomásunk egy ABC volt, ahol hűtött üdítőt vettünk, és úgy indultunk a városi sétára. Az első hely, ahol megálltunk egy emléktábla volt, amelyik Horváth Nepomuki Jánosnak állított emléket. A város próbál a János Vitéz legendára építeni, és ezzel is vonzani a látogatókat. Mi nem láttunk turistákkal tömött buszokat. Úgy látszik a nagy tömeg nem az ilyen pozitív hősök szülőhelyére kíváncsi. De talán ez így is van jó.

A Horváth Nepomuki János története az alábbi: „JÁNOS vitéz és ILUSKÁJA igaz története

Buda alatt a ráckevei régi temetőben járva egy különös útjelző táblán akad meg a tekintet:

JÁNOS vitéz sírja felé mutat a nyíl. A nyíl irányába haladva egy félbetört oszlopú síremlék áll. Rajta a felirat: Itt nyugszik Horváth Nepomuki János /rangjai és kitüntetései felsorolva/ aki nem más, mint Petőfi Sándor megálmodott mesehőse: János vitéz.

Minden legendának van valóság magva, amit nem szabad hagyni feledésbe merülni.

De hát ki is volt Ő valójában? A legenda már valóságos élettörténetté alakul át, korabeli ráckevei dokumentumokra támaszkodva. Borovsky Samu már 1910-ben megjelent Pest-Pilis-Solt vármegye Műemlékei" című monográfiájában említi meg a ráckevei műemlékek között Horváth N. János síremlékét "A jobbágyból lett világlátott huszárkapitányról" írva.

1774. május 1o.-én született Ráckevén. Az anyakönyv tanúsága szerint Piringer Jánosként látta meg a napvilágot. Apja Piringer Pál, édesanyja Gáspár Magdolna. A ráckevei nádfedeles házból hamarosan az égiek mezejére távozott az édesapa, akiről a kis Jánoskának nem is maradt emléke.

A megözvegyült édesanya - hogy a kisfiú apa mellett nőhessen fel - a gyászév letelte után férjhez ment nemes Horváth János megyei perceptorhoz. Az édesanya kikötése volt, hogy a házasságkötéssel egyidejűleg a kis Jánost adoptálja a férje. Így lett Piringer Jánosból Horváth Nepomuki János.

Az új házasság sem volt hosszú életű, az édesanya hamarosan meghalt egy következő gyerekszülésben. A kis Jánost rövid ideig mostohaapja nevelte, aki italozó lett, elverte csekélyke vagyonát is, és az árvát magára hagyva Ráckevéről elköltözött. Ekkor a gyermeket atyai nagybátyja, Piringer György vízimolnár vette magához. A molnárnak azonban volt már egy kislánya - Juliska. A két gyerek, Jancsi és Juliska együtt nevelkedett Piringer György házában. Jancsi gyerek Ráckevén járt iskolába, majd Szőnyi Pál szabómesternél lett inas, később segéd.

Fordulatot az 1793-as esztendő hozott életében. Európa háborúba ájult. A francia forradalom és a jakobinus mozgalom ellen katonai koalíció szerveződött. I. Ferenc császárnak katonára volt szüksége, ezért elrendelték az újoncozást. Ráckevének három lovas huszárt kellett kiállítania teljes felszereléssel a város költségén.

A szabó céh javaslata alapján került Horváth N. János az I. huszárezredbe, 12 éves szolgálatot vállalva a városért. Amikor a fejébe nyomták a díszes csákót, a 19 éves fiatalember egyedül Juliskát sajnálta itthagyni, akihez már gyengéd szálak fűzték. Minderről az 1845-ben írt végrendelete árulkodik.

Ezredével szolgálati helyére, Észak-Itáliába /Taljánországba/ került. Itt kiválóan megtanult németül, olaszul és - mert többször jártak francia területen - franciául is. A kemény kiképzés után gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1794-ben káplárrá /tizedessé/ léptették elő.

Közben Franciaországban nagy változások mentek végbe. Napóleon magához ragadta a hatalmat, és európai hegemóniára tört. 1799-től véget ért a viszonylag nyugalmas garnizoni élet és véres csaták sorozata következett. 1798-ban Horváth N. Jánost áthelyezték az 5./Radeczky/ ezredhez. Az első marengói csatában súlyosan megsebesült, amikor testével védte Alvinczy tábornokot. Hősiességéért megkapta az Ezüst Vitézségi Érmet.

A második marengói ütközetben ismét hősies bátorságot tanúsított, aminek eredményeként megkapta a strázsamesteri rangot, majd alhadnaggyá léptették elő. A franciák sikeres előnyomulása feltartóztathatatlan. 1809 májusban bevonultak Bécsbe, két nappal később magyar földre léptek. Horváth N. János ezrede ott verekedett június 14-én a vesztes győri csatában.

1808-tól kiéleződött Napóleon viszonya a pápával is, a franciák megszállták Rómát, 1809-ben májusban megszüntették az egyházi államot, mire VII. Pius pápa kiközösítette Napóleont. 1810-ben szenátusi határozattal kimondták, hogy a Francia Birodalom második fővárosa Róma, és római király címmel Napóleon fiát ültették a trónra, a pápát Svájcba száműzték. A francia betolakodókkal szemben Horváth N. János ott harcolt Rivoli hídjánál és a Piave partján. 1812-től Napóleon csillaga hanyatlani kezdett, 1813-tól már francia földön zajlott a háború. Napóleon hatalmas vereséget szenvedett a lipcsei csatában. Az újabb hadjáratban Horváth N. János már kapitányként vett részt, önálló lovasszázad élén. Katonai érdemeiért ekkor kapta meg az Armadia Keresztje kitüntetést.

1814 márciusban nemzetközi nyomásra Napóleon visszahelyezte a pápát jogaiba. A francia követ előzetesen jelezte, hogy a pápát napokon belül átadják a határ mellett szolgáló Radeczky ezred "fiók strázsájának". Ez a "fiók strázsa" Horváth N. János lovasszázada volt. A század két nap alatt kelt át az Alpokon a pápát kisérve. A 72 éves pápa az Alpokon átvezető havas útszakaszon dideregve fázott, ekkor Horváth N. János saját köpönyegét és mentéjét terítette az alvó pápára. Ezt a jelenetet a vatikáni könyvtár folyosóján ma is látható falfestmény örökíti meg, melyen a hintóban alvó VII.Pius fehér huszárköpennyel van letakarva. Körülötte mentében lévő huszárok lovagolnak, csak egyikőjükön nincs dolmány és mente.

Az egyházi vezetők és Róma lakossága hálás tisztelettel fogadta a magyar huszárokat. A pápa díszlakomát adott tiszteletükre. Őszentsége az ezrednek zászlót adományozott, Ferenc császár az ujjászervezendő pápai hadseregnek száz magyar csikóval, száz lovas fegyverzettel és kétezer gyalogsági felszereléssel fejezte ki elismerését. Horváth N. János pápát kísérő küldetése a nemzetközi nagypolitika részévé vált.

Megkapta az ezüst sarkantyús csizmát, majd Nápolyban a királytól átvehette a Szicíliai Arany-Kereszt kitüntetést. 1845-ben íródott végrendeletében az ezüstsarkantyús csizmát hajdani Juliskája fiának hagyományozta, a kitüntetésekkel kapcsolatban pedig úgy rendelkezett, hogy síremlékére véssék fel a Krisztus Keresztet, a Szicíliai Keresztet és az Ármádia Keresztjének másolatát.

1814 júliusban az ezredet visszarendelték az osztrák-francia határ térségébe. A távozó ezred tisztjeit a pápa audiencián fogadta, Horváth N. Jánost pedig a Krisztus-Rend Gyémánt csillag rendjellel tüntette ki, ez a pápa által személyesen adományozható legmagasabb kitüntetés. Így lett Horváth N. János a Krisztus-rend és a Szent György-rend lovagja.

Ez a rendjel 1815-ben Milanóban készült, rajta arcképe felismerhető. Halála után a Krisztus-rend csillagát Juliska örökölte. Juliska halála után a ráckevei katolikus templomba került, ahol az áldoztató kehelyre forrasztották.

1937-ben letétként a székesfehérvári Egyháztörténeti Gyűjteménybe helyezték el, ma is ott őrzik./Ktsz.99,/

Napóleon bukása után Európa fellélegzett. Jánosunk is megelégelte már a 22 évi katonai szolgálatot és nyugdíjazását kérte. Ekkor mindössze 41 éves volt. Milanóban még megfestette saját portréját majd hintón visszament szülővárosába Ráckevére. Elsőként Juliskát kereste, aki az elmúlt 22 évben férjhezment Gáspár János vízimolnárhoz és szeretettel nevelte szintén János névre hallgató egyszem fiacskáját. A kapitány eltemette lelkében a régi szerelmet, de életük hátralévő része végig szoros barátsággá vált, amit 1845-ben írott végrendelete is tükröz. "Gáspár Jánosnénak született Piringer Juliannának hagyom..a kapitányi portrémat a fekete rámában, s ..minden fenn maradó pénzemet s a Krisztus és Armádia Keresztem. "Ezüst sarkantyús csizmáját pedig Juliska fiára hagyta. /Az arckép a Gáspár családtól a ráckevei Árpád Múzeum tulajdonába került Ltsz.66.432.1/

Ráckevén házat, földet vásárolt, de 1824-ben ismét uniformist öltött a császár hívására és főkapitányi rangban a testőrségben vállalt szolgálatot. A gárdánál tizenegy évet szolgált majd hatvanegy éves korában végleg búcsút mondott a katonaéletnek. Letelepedhetett volna bárhol, de a szíve hazahúzta Ráckevére. Ettől kezdve már csak emlékeinek élt. 73 évet adott számára a sors. 1847 február 7-én halt meg Ráckevén.

De hogyan lett a legenda valóság magvából János vitéz? Egyáltalán, Petőfi hogyan tudhatott az árva gyerekből lett legendás huszárkapitányról?

Petőfi a János vitézt 1844-ben írta. Dömsödön egy évvel később tartózkodott, így tehát korábban kellett hírt hallania a vitézről! Petőfi pedig Ráckevén sohasem járt, akkor honnan az információ? Magyarázat erre is van. A kulcsot Ács Károly személye jelenti, aki ugyancsak 1823-ban született Ráckevén, jogi tanulmányait Kecskeméten végezte. A jogot tanuló Jókai 1842 őszén egészségi okokból Pápáról Kecskemétre iratkozott át, aki Ács Károllyal közeli barátságba került. 1843-ban Kecskemétre érkezett Petőfi is. Korábban Jókai és Petőfi együtt diákoskodtak Pápán. Jókai hozta össze Petőfivel Ács Károlyt. A többhónapos együttlét során mesélhetett a ráckevei Ács Károly a neves huszárkapitányról. Barátságuknak köszönhetjük Petőfi Sándor örökéletű szépséges "János vitéz" -ét.” Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Vita%3AJ%C3%A1nos_vit%C3%A9z

Ráckeve város lakossága János vitéz díszkutat állított emlékére a Szent István téren.

 A múzeumban egy egész tárló csak vele foglalkozik.

 Ez a száz éves festmény is a múzeumban látható. Kerete már restaurálást kívánna.

 A múzeum időszaki kiállítása a helyi művészeti iskola diákjainak kiállítása. János vitéz és Iluskája itt is felbukkanó motívum volt.

Ami az előző tájház bemutatóból kimaradt

A Vértestolnai tájházról már egyszer írtam, de a szívemhez legközelebb álló részleteit még nem mutattam be. Most, íme a bemutató a tájházban látott kedvenceimről.

A nádazott karosszék. Igazán kényelmes darab, el tudnám képzelni gondolkodó széknek a vízimalmomban.

Ágy szalmazsákkal. Érdekes, hogy úgy mutatták be, hogy kilátszik a tömés. Úgy van tömve, ahogy az kényelmes. Alul van a szalma, felül pedig a kukoricacsuhé, hogy ne szúrjon!

 Parasztbieder vékony testalkatúaknak.

 Fonott babakocsi. Az érdekessége, hogy iker babakocsi volt. A gondnok még ismerte a benne ringatott ikreket is.

A gondnok szerint ezt a szappanfőzésnél használták szűrésre. Mi a feleségemmel hólabda sütőnek gondoltuk. Aztán lehet, hogy erre is és arra is használták.

Kamrai csendéletek ónémet faragott stelázsival, és kézi malommal.

 Faragópad. Ilyen kellene nekem is majd a leendő restaurátor műhelyembe.

Padlásfeljárat, csak azért fényképeztem, mert olyan szép.

Falvédő egy jó sváb családból, már magyar szöveggel, a svábokra jellemző kék hímzéssel. Elgondolkodtam azon, hogy ilyet én is ajándékozhatnék, de nálam a szöveg az alábbi lenne: „A halacskás zöld pulóveredben láttalak meg Téged.”

 Tisztálkodó sarok. Ilyen négyzetes burkolótéglával kirakott padlót el tudnék képzelni a saját házam konyhájában is.