A magyarországi német falvaknál soha nem hagyjuk ki azok temetőjét. A vértestolnai temetőben szerencsére régi sírkövek is maradtak. A régi sírkövek a Gerecse vörös márványából készültek, és szerencsére jó állapotban maradtak meg. Feleségem rögtön végig is nézte, hogy milyen hasonlóságot és különbséget lát más falvakban megismert sírkövekhez képest.

Ezt a Mózes X parancsolatát formázó díszítést máshol még nem látta.

A temetőben és a faluban sem láttuk kálváriának nyomát.  Ezen csodálkoztunk is. Aranyos Fodorka Listáján, aztán kerestem is, de nem találtam nyomát annak, hogy Vértestolnán lenne kálvária. A falu honlapján azonban megtaláltam, hogy kálvária itt is van, csak mi nem néztünk elég alaposan körül:  http://www.vertestolna.hu/esemenyek/1127-uj-staciok-a-kalvarian/

Legközelebb, ha arra járunk ezt is le fogom fényképezni, és Aranyos Fodorkának el fogom küldeni.

Egyre több magyarországi német településen van tájház. A vértestolnai tájházat a faluban nem jelzi semmi, csak az udvaron álló régi szekér miatt gondoltuk, hogy ezt régi házat nem családi háznak, vagy nyaralónak használják. A ház zárva volt, és hiába kerestünk gondnoki elérhetőséget, azt nem találtunk semmiféle formában a házon. Szemközt egy kis vegyesbolt volt, gondoltam megkérdem ott, hogy milyen módon lehet bejutni. A boltban aztán rögtön mondták is, hogy kinél a kulcs, és hol találjuk meg. Tíz perc múlva aztán be is mehettünk a tájházba.

A ház a magyarországi németek telepes házainak egyik jellemző formája. Itt is látszik, mint a német parasztházaknál jellemzően, hogy az istállóépületet egybe építették a lakórésszel. A német gazdák legfontosabb vagyontárgya az állatállománya volt, ezért azokhoz hóban, esőben, éjszaka is gyakran ment. Itt is csak néhány lépésre volt a fekhelytől az istálló.

Gondolom a szekeret senkinek sem kell bemutatni.

A reggeli üdvözlő falvédő. Nálunk a mosdólavór fölött volt ilyen.  Érdekes, hogy itt a felkelőt egy német népviseletbe öltözött horgász köszönti. A horgászon a klumpa ugyan olyan forma, mint Baranyában.

Csendélet a „ház gazdaasszonyával”.

A faszenes vasalót sokat használhatták. Jól látszik, hogy dróttal javítva is használták tovább.

A tisztaszoba vetett ágyai. Jól látszik, hogy földpadlós. Már csak egy „vizes nyolcas” hiányzik a padlóról.   

Első világháborús emléktabló és képek ebből a korból.

A terített asztal. A gondnok megengedte, hogy megnézzük az étkészlet darabjainak a fenékjegyét. A tányérok barokk szélű Zsolnay tányérok a 30-as évekből. A leveses tál Tatai Fischer a XIX. századból.

Szentképek az étkező sarok faláról.

Ónémet tükör, eredeti csiszolt betéttel.

A fűnyíró miatt rosszul kezdődött szombat délelőtt határoztam el, hogy feleségemet elviszem kirándulni. Az erdei túrát a feleségem a kullancsok miatt nem tartotta jó ötletnek, így Tatát céloztam meg. A Tatára félútig sem jutottunk, amikor a Vértestolnai lehajtóhoz érkeztünk.

Vértestolna sváb település, és még soha nem jártam ott. — mondta a feleségem.

Akkor itt az ideje, nézzük meg a falut! — mondtam én, és le is hajtottam a bekötő úton.

A falu központjában le is parkoltunk, és sétáltunk egy kicsit a gondosan karbantartott faluban. Feleségemből rögtön előjött a svabológus mivolta, és megkért, hogy a kétnyelvű feliratokat fotózzam le. Így születtek meg a falu közintézményeiről az alábbi fotók.

Ez a kis utca nekem tetszett nagyon, így került ide.

Ez a nyomós közkút is dekoratív.

Folytatás következik)

Ma bosszankodnom kellene, mert egy fránya kő miatt nem tudtam a telkemen a füvet lenyírni. Igaz, hogy a kő azért került a fűbe, mert a telekhez vezető utat felújították. Tényleg minőségi úton tudjuk már megközelíteni. A fűnyíró annyira meghibásodott a fránya kőtől, hogy szerelőhöz kellett vinnem. Jövő hétre meg is lesz a javítás. Fűnyírás helyett így autós kirándulásra mentünk a környékre, - majd arról is írok -, de előtte had mutassam meg a házunk előtti kukoricás napraforgóit. Már több éve, hogy napraforgótábla volt előttünk, de azóta mindegyik évben a tábla szélén akad a napraforgókból mutatóba. Nekem ezt le kellett fényképeznem, mert olyan szépek! A napraforgókon lakók sem kerülték el, kamerámat. Ugye, hogy egy bosszantó nap végén is lehet a szépnek örülni?

Megyek a Paulai utcán az Erzsébet tér felől a Liszt Ferenc tér felé. Az utca legrégebbinek tűnő házán látom a feliratot, hogy „ELSŐ PÉCSI BŐRGYÁR RT.” Elgondolkodtam rajta, hogy vajon ez a felirat egyidős lehet a házzal?

Én nem hiszem, mert a ház a XIX század első felében épülhetett, a bőrgyár pedig a XIX század első felében alakult részvénytársasággá. Nekem ez az épület annyira megtetszett, hogy le is fényképeztem.

A Bőrgyárról: „A Pécsi Bőrgyárat a Höfler-féle tímárságból származtatják, mely a Felsőmalom utcában működött. A vizet a Tettye-forrás szolgáltatta, mely a rómaiak által égetett agyagpalából épített vezetéken érkezett. Később a törökök is ezt használtak. A Höfler-család vállalkozása gyorsan ívelt felfelé, a cégből hamarosan manufaktúra lett. 1890-ben átköltöztek a Siklósi útra és 1912-ben a bőrüzem részvénytársasággá alakult át más részvényesekkel (Róth, Erreth, Tausz család, stb) együtt. Az egykor pár fővel működő kis cég már 260 munkást alkalmazó gyárrá változott. 1925-ben a gyár részvényesei bekebelezték a pécsi gépgyárat és a vasöntödét, így lecsökkentek a gépgyár karbantartási és gépjavítási munkálatai. …2009 márciusában végleg megszűnt a gyár” Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9csi_B%C5%91rgy%C3%A1r

Emlékszem, hogy a 80-as években még a Kígyó utcai gyári mintaboltban sorba kellett állni a vásárláshoz, mert a pécsi bőrgyár termékei mindig jó hírűek, jó minőségűek és keresettek voltak. A nagy múltú gyár sajnos mára megszűnt, de még itt Budapesten is büszkén viseli a kőbe vésett egykori nevét és társasági formáját.

Az épület műemlék, ezt írták róla: „A felirat szerint az Első Pécsi Bőrgyár egykori épülete. Szívet melengetően szép.” Forrás: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=764

Manapság nehéz megkülönböztetni az évszakokat. Most a múlt heti meteorológiai előrejelzés szerint éppen viharos esős hétvégének kellene lennie, ezért mi óvatosságból Budapesten maradtunk. Budapesten sok mindennel foglakozhat az ember fia. Mehetnénk akár megint szecessziós festményeket nézni múzeumba, jó pénzen. Szecessziós festményeket, mozaikokat a városban is nézhetünk akár ingyen is, csak tudni kell azt, hogy merre sétáljunk, és hol nézzünk fel a fejünk fölé. Hozni is fogok én ilyen szecessziós épületdíszeket, mert régóta gyűjtöm őket. A most következő épület a Károly körúton az Astoriához közel található.

„Az épület szépsége a rohanó hétköznapokban kevésbé érvényesül, mert izgalmas látványa jóval szemmagasság fölé kerül. Alsóbb szintjei üzlethelyiségeknek adnak otthont. Az eklektikus homlokzat középső tengelye három zárt erkélyt mutat, melyeket félköríves ikerablakok fognak közre, előttük csúcsosan kiálló, háromszög erkélyekkel. A szinteket kőkorlátos minta választja el egymástól. Az épület tetejét csúcsíves, öntöttvas tornyok koronázzák. Az aprólékos kőfaragásokat a legfelső emeleten csillogó üvegmozaik képek teszik hangsúlyosabbá. A Róth Miksa-féle mozaikok a négy évszak allegorikus nőalakjait ábrázolják. A Tavasz világoskék ruhában körülötte virágokkal, a Nyár arany szoknyában egy napernyővel látható, az Ősz kezében szőlőfürttel, míg a Tél szép, sötétkék bundába burkolózva.” Forrás: http://lasdbudapestet.blogspot.hu/2012/10/karoly-korut-14.html