Kedves Olvasóim !

Úgy néz ki több órás kínlódás után sem tudok boldogulni a blog új admin felületével. A szöveges posztok írása megy, de képet beszúrni nem tudok, mert folyamatosan azt írja ki, hogy "error in page", azaz hiba a lapon. Az én posztjaim képek nélkül nem vállalhatóak, így egyszerűen ezután most kénytelen vagyok beszüntetni a blogírást.

Minden olvasómnak köszönöm, hogy látogatott. Amennyiben megint elfogadható lesz számomra a szerkesztői felület, és nem kell órákat a gép előtt tölteni. Folytatni fogom.

További derűs napokat!

MM (MúltMentő)

Már több, mint egy hónapja írtam, hogy tintenkulit vettem: http://multmento.blog.hu/2012/05/07/bolhapiaci_szerzemeny. Nagyon boldog voltam akkor, de nem sokáig. Történt, hogy napokig áztattam a tollat, de a tollban levő tinta csak nem akart kioldódni. Már lemondtam róla, hogy nekem ebből használható tintenkulim legyen. Aztán jött az interneten a keresés, és töltőtoll javítót kerestem. Meg kell hagyni nem egyszerű.  Szerencsére találtam egy fórumot, amelyiken aztán ajánlottak egy töltőtoll javítót, e_mail címmel http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9000520. A javító  válaszolt, és vállalta is a toll javítását.

Egy újabb szecessziós épület, Zsolnay kerámiával burkolva. Már a 11-dik a sorban, de a bemutatásra szánt épületek közül még az első harmadban vagyok. Ezt nevezhetjük a kávéházaim törzshelyének, mert igazán az épület szecessziós bútorokkal berendezett kávézójában szeretek beülni, és egy kávé mellett beszélgetni.

Apám szerszámosládáját a felújítás után be is kell ám lakni. Akármi egy ilyen régi ládába nem kerülhet. Eszembe jutott, hogy több, mint fél éve kaptam ajándékba egy Tango padlópaszta dobozt. Nem akartam ezt a nagy kincset akármire elhasználni. Korban igazán illik a ládához, így hát ennél jobb helyre nem is kerülhet. A doboz tartalmáról sem sokáig gondolkodtam, hisz egy marék facsavarnak ideális tárolóedény. Számomra a Tango padlópaszta doboz nagy kincs, mert ugyanazt a gyerekkori időszakomat juttatja eszembe, mint a láda. Nekem játék volt annak idején a padlófényesítés, melyet Nagymamámmal szoktam hétvégeken végezni. Azoknak a dolgos hétvégék az illatát a mai napig őrzöm, mint ez a doboz is.

 

Évtizedek óta felfigyeltem erre a most bemutatandó sarokházra, mely a XIII. kerület Váci úton látható. Egy hatalmas lakóház, mely száz éve őrködik a Váci út sarkán, és figyeli a Lehel téri plébániatemplomot, és sajnos több kortárs építményt is. A Lehel téri plébániatemplomot is érdemes felkeresni, mert ez alapján el tudjuk képzelni, hogy milyen is lehetett egykor a Zsámbéki templom, információ például innét: http://epiteszforum.hu/node/15563.

Ez a szerszámos láda a kazánban végezte volna, ha hagyom. A kazánházban pihent már évek óta, benne egy csomó rozsdás és görbe szög. Én tudom, hogy ennek a ládának története van, ezért, ha szúette is mégis megmentettem. A láda története 1959.ben kezdődött. Apám akkor kérte asztalos szembe szomszédjukat, hogy egy szerszámos ládát „dobjon össze, mert építkezik. A láda el is készült, maradék deszkadarabokból, és másra nem használható régi bútordarabokból. Egyedül a láda fogójához használt új lécet, bár az is görbe volt szegényke. Amikor ezt a ládát megismertem, négy éves voltam. Apám az udvaron a nekem hozott kiskutyának épített kutyaházat. Ebben a ládában tartotta a kalapácsát, egy csípőfogót és a szögeket. A szögek nagy része már egyszer használt görbe volt. Apám minden egyes szöget egy tuskón a beütés előtt kiegyengetett, aztán jöhetett a szög beverése. Sokszor görbült el a szög. Én már akkor javasoltam, hogy az új fényes szögekből használjon – mert egy olyan szép kiskutya nem élhet akármilyen házban -, de apám hajthatatlan volt. Igazi spórolós sváb volt. Ez a szerszámos láda látta már több tyúkól, disznóól, nyúlketrec, galambdúc és istálló építését. Amit ez a láda látott felépülni, azok ma már mind szétverésre és eltüzelésre kerültek. .