Budapesten a Terézvárosban a Bajza és Kmety utca sarkánál levő régi villaépület mellett többször megyek el. Kedvelem ezt a villát, mert kedvenc íróm egykori lakhelye. Ebben a házban élt fogadott lányával és vejével Jókai Mór. Én magam többször szoktam elhozni ide Budapestre látogató vidéki rokonaimat, mert a környék érdekes, mesélős és szép. A szemközti Epreskertben készültek a Millenium szobortervei, és ebben a házban „fogant meg” a Feszty körkép is. A Terézváros információs oldalán az „ez mi” és „kétemeletes villaépület” leírások, mint részletes ismertetők szerepelnek a házról (lásd a böngészőből kivágott képeket). Aki akarja személyesen itt megkeresheti: http://www.terezvaros.hu/webterkep/index.html.

Én sem fogok most regényt írni róla, hiszen aki akarja az interneten is utána olvashat. Annyit azért érdemes tudni, hogy Feszty Árpád az építtető különleges otthonnak szánta. Az építésnek az idején a reneszánsz volt a kedvelt stílus, ezért az épület a reneszánsz arányokat és formákat követi. A hiteles reneszánsz életérzésért Olaszországból egy eredeti reneszánsz erkélyt is megvett a Feszty család. Elképzelem, amikor Feszty Árpád azt mondta Jókai Rózának: „Most menjünk egy kicsit az Leonardó Olaszországába”. „Menjünk!” – Mondta Róza. Nem kellett sokat menni, mert csak kiléptek az erkélyajtón, és máris olasz reneszánsz erkélyen folytathatták a beszélgetést. Sajnos azt az erkélyt a hátsó udvarban nem tudtam lefényképezni, de aki nem hiszi járjon utána.

Képek: A Jókai emléktábla a házon. A Feszty műterem bejárata. Festmény Jókai Mórról, melyen a ház közelében ábrázolja. Információk az épületről a Terézváros webtérképén.

Bulváros cím lett belőle, pedig csak az ártatlan Tapperről akarok írni. Utána néztem és a mai szlengben ez a fogdosást jelenti. (Szlengszótár: tapperol (>taperol): Fogdos. 

Képek : Tapperünk a könyvespolcon.Tapperfélék a netről (bőrrel bevont fa, Herendi, Zsolnay,gránit). Különlegességnek számít a Zsolnai Eozin színű tapper, mert ezen a háromszögben levő Z betű ritkán látott Zsolnay jelölés. Ez a Budapesti Zsolnay gyár jele volt, amelyik főleg épületkerámiákat gyártott.

Alcím: Svéd tervezés, Kínai gyártás, Magyar átalakítás

Már április óta készítem a most bemutatásra kerülő munkaeszközt. Az ötlet még régebbi, eredetileg a tűzhalál elől megmentett sodrófából akartam elkészíteni. Aztán az IKEA honlapján megtaláltam egy olcsó és szép sodrófát. Nem kemény fából, hanem nyírfából van. Olvastam az északi nyírfákról, ha Svédországban nőtt, akkor az ottani hidegben lassan fejlődött és könnyen faragható, tömör anyagból levő termék. Megvásárlás után ért az apró betűs meglepetés, svéd minőség, de Kínában készült termék. Így esett, hogy most kínai nyírfából készült el az én ajándékom. Az ajándék ötlete akkor született, amikor barátom elkezdte szervezni békapartiját. Gondoltam jó lesz ajándéknak a sodrófa. Tudom én, hogy hölgyeknek nem illik konyhai eszközöket ajándékozni, de úgy gondolom ez a sodrófa most kivételt képezhet, mert ilyet nem lehet bármely Vasedényben beszerezni. Meg különben is ez kérem egy multifunkciós eszköz. Én gyerekkorom híres bontott csirkés reklámjában is úgy emlékeztem, hogy a házasszony a csirke nélkül hazaérkező férjet sodrófával várja. Aztán most a netről kiderült, hogy a feleség kezében húsklopfoló van. Ettől függetlenül használhatjuk férjnevelőnek is.  

Még egy hete nem gondoltam arra, hogy mihez kezdjek egy üres sarokkal. Most meg  két napja hibiszkusz ültetvény megvalósításában utazom.  Azt is tudom, hogy a nők vittek ám bele, sőt azok a szépasszonyok, akikről pont barátom írt nem is oly régen. 

Amikor a hetvenes éveket hoztam szóba a blogon sokunknak jutott eszébe róla az alumínium uzsonnás doboz. A kacatboltban egy ütött-kopott patinás uzsonnás doboz kapcsán még a megvásárlás gondolata is felmerült. Még szerencse, hogy nem vettem meg, mert a szülői kamrarendezés közben előkerült gyerekkorom uzsonnás doboza. Ez mégis csak pont az, amelyik bizony sok hetvenes évekbeli közös kirándulásról tud mesélni. Hétvégi kirándulásokra ebbe a dobozba pakolta nagymamám az útravalót. Általában pakolásnál segédkeztem, mert nem volt mindegy, hogy mi kerül abba a dobozba. Én szerettem, ha több alma is került a dobozba, mert a legszebbet fel tudtam ajánlani osztálytársamnak H. Erzsikének. Igyekeztem nagyon szép és egyedi papírszalvétát is hozzárakatni, mert tudtam, hogy az én „Erzsikém” szalvétát gyűjt. Így alakult ki egy olyan egyedi csomag, mely csak rám volt jellemző, és akkori „szívem választottjának” is tetszett.

Sétálós gyertyatartó minden háztartásban nélkülözhetetlen volt egykoron, nekünk mégsem maradt fenn egyetlen antik példány sem. Egy sétálós gyertyatartót ellenben örököltünk a lakáscserekor még 18 évvel ezelőtt. Az előző tulajdonos a teraszon hagyta, annyi ráolvadt viasszal, hogy azt sem lehetett tudni, hogy néz ki egyáltalán az a gyertyatartó. Egyszer aztán feleségem ki akarta dobni, mint fölösleges kacatot. Én meg, nem voltam rest és a kukából megmentettem. Évekig nem nyúltam hozzá, de aztán múlt év nyarán a viasz nagy részét lekapartam róla. Ekkor derült ki, hogy a gyertyatartó négy darabra van törve (valószínűleg az egyik télen a hideg teraszon szétfagyott). Rengeteg viasz maradt még rajta, így ragasztani sem lehetett, és már továbbtisztítani vegyszerekkel sem tudtam. Gondoltam egyet és egy öreg lábasban kifőztem vízben, gondoltam a viasz majd leolvad róla és a vízből a gyertyatartót viaszmentesen ki tudom emelni. Nem így történt. A lábos azóta használhatatlan a gyertyatartón pedig egy vékony viaszréteg koszosan rajtamaradt. Már egy éve annak, hogy  kísérlet kudarcba fulladt. Az elmúlt héten meg amikor a hőlégfúvóval tisztítottam a varrógép vázát, gondoltam egyet és előhoztam a gyertyatartót is. Képzeljétek a viaszt a hőpisztolyom leolvasztotta, és törlőpapírral az olvadt viaszt kosszal együtt le tudtam törölni. Az egész tisztítás tartott vagy tíz percig.  Aztán Budapesten a négy gyertyatartó darabot kétkomponensű színtelen ragasztóval összeragasztottam. A korábban hordóból készített polcocskán éppen jól megfér. Már csak arra vár, hogy valaki kézbe vegye meggyújtsa és lemenjen vele a sötét pincébe.

Restaurálás leírása: Hőlégfúvóval letisztítottam a gyertyatartó darabjait. A ragasztási felületeket denaturált szesszel alaposan letisztítottam. Kétkomponensű EPOXI ragasztót kevertem és vékony rétegben a ragasztandó felületre kentem. Összeillesztés után, még amikor nem kötött teljesen a ragasztó a fölösleges kifolyt ragasztót késsel óvatosan lekapartam. Egy szív alakú gyertyát faragtam a tartóba.   

Képek: A gyertyatartó restaurálás közbeni fotók. Gyertyatartó a hordópolcon. Tündér ült  a szomszéd hordójára, amíg én restauráltam. Azt sajnos nem tudom eldönteni, hogy vajon a Kurtaszoknyás, vagy Zille tündérke volt, mert pont a pofikája maradt le a képről