Kettő éve történt, hogy az elektronikus piactéren megláttam egy „LUKAFAI ÜVEGGYÁRI RAKTÁR PÉCSETT” jelzésű porcelán pecsenyés tálat. A fénykép alapján nagyon megtetszett, aztán megvettem. Akkor még nem is sejtettem, hogy milyen érdekes előélete van ennek a tálnak. A Lukafai üveggyári raktár a Pécsi Zsolnay gyár elődje volt, így ez is Zsolnay, sőt „ős Zsolnay”. A szakirodalom erről az időszakról azt írja, hogy gyártmányai nem ismertek, és legtöbbször jelöletlenek.
Megvásárlás után, mint minden vett tárgyamról itt is megkérdeztem az eladót, hogy mit tud a tál történetéről. Az alábbi rövid levelet kaptam tőle: „Túl sok mindent nem tudok ezen kollekció történetéről. Röviden csak annyit,hogy ez valamikor a 30-as években a Wenckheim grófi család birtokában volt,náluk volt édesanyám cseléd. Amikor a grófék 44-ben menekültek az oroszok elől,akkor sok mindent szétosztottak az alkalmazottak között. Mivel anyu akkor még hajadon volt így kapott egy komplett étkészletet tőlük hálájuk jeléül mivel több mint 10 évig náluk szolgált. Az évek során a készlet fogyott eltört,ez a kevés maradt belőle.”
A pecsenyéstál egykori tulajdonosairól:
gróf Wenckheim József Antal sajátos karaktert képviselt kora arisztokratái között.
Az irodalomtörténet Jókai Mór Egy magyar nábob című regényének hősében véli felismerni a kígyósi grófot. Valóban, életvitele, házasságai, mesés gazdagsága (hetvenezer hold föld birtokosa) számos mendemondára adtak okot, ami a nagy író fantáziáját is megmozgathatta.
Wenckheim-család (gróf és báró), a magyar honfiúsított főrangú családok egyike. A család tulajdonképpen frank eredetű. Régi neve Wenck. Ezen a néven több W.-et említenek, így Dánielt, ki 1559-ben I. Ferdinánd által nemességében megerősíttetett; Ágostont pedig II. Rudolf császár emelte birodalmi nemesi rangra wenckheimi előnévvel. Sebestyén 1598. Győr ostrománál tűnt ki. A család ismert őse Wenck Albert, kitől összefüggésben vezethető le a családfa. Ennek fia János, ki 1683-ban orvosi oklevelet nyert, s mint orvosnak elismert neve volt. Tudományos érdemeiért Mária Terézia 1748 ápr. 27. birodalmi lovagságra emelte maradékaival együtt és ezentúl W. névvel élnek. János fia József Agost, ki császári tanácsos volt, nőül vette Harrucker János békési főispán leányát, s ezzel a gyulai uradalom birtokosa lett. Fiai közül II. József és Xa. Ferenc katonai pályán éltek és altábornagyságig emelkedtek. Mindkettőt magyar honossá tette az 1791. LXXIII. t.-e. Mária Terézia már 1776 dec. 18-án báróságra emelte őket, s Józsefet I. Ferenc 1802 ápr. 9. gróffá tette. A grófi ág leszármazása a következő:
Grófi ág. Alapítója II. József (szül. 1733-ban, megh. 1803.). Mint katona a porosz. török és francia hadjáratokban vitt előkelő szerepet. Tulajdonosa volt az 52. sz. gyalogezrednek. Különösen kitűnt Sabacnál 1789 ápr. 21. Két fia maradt: József Antal (szül. 1780-ban, megh. 1852 dec. 28.) és Szerafi Ferenc (szül. 1788 máj. 22-én, megh. 1838 márc. 13.). Nevezetes szerepet egyik sem vitt. Az előbbinek fiúgyermeke nem volt. Ferencnek fiai: József (1809-69), Károly (szül. 1811.), Antal (1813-64) és Rudolf (szül. 1814.). Károlynak fiai: Frigyes (l. o.) és Géza (szül. 1847 aug. 30.), a főrendiház tagja. Antalnak fiai: Ferenc (szül. 1855.), Henrik (szül. 1857.), István (szül. 1858.), Dénes (szül. 1861.), mindnyájan a főrendiház tagjai.
2. W. Frigyes gróf, szül. Milánóban 1842 okt. 20-án. Atyja Károly, anyja a híres Radetzky tábornagy leánya, Friderika. Fiatalabb éveiben a királyi táblán gyakornokoskodott. 1866. ügyvédi vizsgálatot tett. A képviselőházban 1878 óta tag és pedig 1881-ig a gyulai, azóta a kisjenői kerületet képviseli. A nemzeti párt tagja. Békés vármegye közigazgatási bizottságának tagja. Óriási, 90 000 holdra terjedő uradalmát maga kezeli.
A hatalmas Harruckern-birtokot 1798-ban osztották fel egymás között az örökösök, az ún. békési és gyulai részre, "rátára". A Kígyósi puszta az utóbbinak lett a része, és gróf Wenckheim József (1733-1803) kezére jutott. Idősebb fia, gróf Wenckheim József Antal (1780-1852) fordította új irányba a puszta sorsát. Egyfelől annak keleti felén, későbbi nevén Ókígyóson nagy majorságot létesített (ebből lett 1950-től Szabadkígyós község), másfelől a puszta nyugati részét benépesítve, 1815-ben 100 dohánykertész családdal megalapította Újkígyóst. 1837-ben újabb 100 családdal gyarapította a falut. A szerződéssel betelepített lakosok 1884-ben váltották meg magukat.
Wenckheim József Antal a kígyósi pusztán kastélyt építtetett (ez romos állapotban ma is megvan), beleköltözött, és innen irányította az uradalom gazdálkodását. Az uradalom a kígyósi pusztán kivü Békést, az Arad megyei Székudvart és Szentmártont foglalta magában. Wenckheim József Antal nevéhez fűződik 1816-ban az újkígyósi római katolikus templom építése, 1844-ben pedig a Czigler Antal tervei szerint emelt mai szabadkígyósi kápolna létesítése.
Wenckheim József Antal grófnak csak a harmadik házasságából született gyermeke, gróf Wenckheim Krisztina (1849-1924) személyében. A korán árván maradt Krisztina 1872-ben ment feleségül unokatestvéréhez, gróf Wenckheim Frigyeshez (1842-1912). A kígyósi kastély köré fonódó élet és gazdálkodás korszerű kiteljesítése ennek a házaspárnak az érdeme. Krisztina mint Békés megye nagy jótevője vált ismertté. Gyulán árvaházat alapított, elősegítette a megyei kórház fejlesztését, számos vonatkozásban segítette a római katolikus egyházi és oktatási intézmények kiépítését. Férje az akkor már 100 000 kat. holdnál is nagyobb kiterjedésű uradalom gazdálkodását emelte igen magas fokra, amellett a közéletben is jelentős szerepet játszott.
Wenckheim Frigyes 1912. június 25-én halt meg Kígyóson. A kriptában temették el Krisztinával együtt, aki 1924. szeptember 19-én hunyt el. A kastélyban Wenckheim József maradt a leszármazottak közül, kinek két fia volt, Dénes Siegfrid és Krisztián. Siegfridet repülőszerencsétlenség érte, Krisztián nyugatra távozott családjával, s ott is halt meg.
A Jókai regények alapjául szolgáló igaz történet:
Amilyen sikeres volt a gazdálkodásban, olyannyira nem a magánéletében. Első felesége az Arad megyei másodalispán, nemes Klempay Márton leánya, Regina volt, Török Albert királyi tanácsos özvegye. Az asszony korai halála után második felesége a polgári származású Feicht Anna, aki 1846-ban halt meg. A harmadik feleségét, Scherz Krisztinát romantikus körülmények között vette el. Krisztinát ugyanis anyja, Müller Katalin törvénytelen gyermekként szülte Gyulán, 1825. augusztus 8-án. Az apa, idős Scherz József Pozsonyból került Kígyósra az uradalom alkalmazásába, fiával, ifj. Scherz Józseffel együtt. Müller Katalintól származó gyermeke születését már nem élte meg. A kis Krisztina anyja a gróf kulcsárnője volt, leányát gondosan nevelte, és igyekezett mindennel megismertetni a kastélyban, hogy egykor majd utóda lehessen a család szolgálatában. A gazdának megtetszett a csinos fiatal leány, és udvarolni kezdett neki. Erre az anya felmondott leányával együtt, nyíltan gazdája tudtára adva távozási szándéka okát. Erre a 67 éves gróf díszmagyarját magára öltve szabályosan megkérte a huszonkét éves hajadon kezét.
Az újkígyósi katolikus plébánia anyakönyvében olvasható, hogy 1847. november 25-én léptek házasságra. Az esküvő tanúi Wieland János uradalmi pénztárnok és Keller János székudvari tiszttartó, a vőlegény alkalmazottai voltak. Az esküvői szertartást Wieland Ferenc szentmártoni, Richter Mihály békési, Léhner Mihály kígyósi plébános és Göndöcs Benedek kígyósi káplán végezték. (A többpapos esketést végző egyházi személyiségek a vőlegény kegyurasága alá tartozó plébániák papjai voltak.) Hankó József idézi azt az anekdotát, hogy harmadik házasságát a családban nem mindenki fogadta örömmel, különösen a gerlai gróf, Wenckheim Károly nem, akire a vagyona szállt volna, ha örökös nélkül hal meg. Dühében hat fekete lovas hintót – rajta koporsóval – küldött az új férjnek, azzal a meglehetősen barátságtalan üzenettel: „Neked nem asszony, hanem ez kell.” (Erre is történik utalás Jókai regényében.)
1849. április 21-én, az újkígyósi keresztelési anyakönyv bejegyzése szerint, a házaspárnak megszületett Krisztina Anna Mária Regina nevű leánygyermeke. A gyermek keresztszülei Keller székudvari tiszttartó és felesége, Fröhlich Rozália voltak, a keresztelőpap pedig Göndöcs Benedek kígyósi káplán. A gyermek világrahozatala annyira megviselte az édesanyát, hogy augusztus 31-én meghalt. Temetési szertartását Rázel József gyulai prépost-plébános végezte, nagy papi segédlettel. Végső nyughelye a férje által 1844-ben építtetett Szent Anna-kápolna mögé, a kápolna dombjába épített, Ybl Miklós tervezte családi kripta lett.
A 69 éves apa, lesújtva a tragédiától, betegeskedni kezdett, s három évvel később, 1852. december 28-án, Pesten gróf Wenckheim József Antal is eltávozott az élők sorából. A korabeli sajtó tudósításaiból tudjuk, hogy holttestét december 30-án szállították haza Ókígyósra. Temetésére 1853. január 4-én került sor. Hazaszállításának napján a pesti minoriták templomában reggel tíz órakor ünnepélyes gyászmise volt, amelyen Mozart Requiemjét játszották. A január 4-i temetés is fényes külsőségek között zajlott le. Ugyancsak a korabeli újságbeszámolóban olvashatjuk, hogy az elhunyt koporsója 1495 forintba került, a jelenlevők között hét mázsa viaszgyertyát osztottak ki, ami ugyanannyiba került, mint a koporsó. A temetési szertartás összes költsége – az újság szerint – meghaladta a tízezer forintot. Őt is a Szent Anna-kápolna mögötti családi sírboltba temették, Scherz Krisztina mellé.
Árván maradt kisleánya vagyonát gyámjai (ifj. Scherz József, Göndöcs Benedek, Farkas József) kezelték. A nevelését Göndöcs Benedek újkigyósi segédlelkész látta el, aki megtanította a rangjának megfelelő életformára, de ugyanakkor melegszívű honleányt is nevelt védencéből. Ahogyan a szájhagyomány mondja, még a bálokra is elkísérte mint gardedám. (Később, gyulai plébánoskodása idején is megmaradt szoros kapcsolata a családdal, halála után, még a két háború között is az uradalom gondoskodott a gyulai Szent Kereszt temetőben levő sírjának rendben tartatásáról.) A gyermek napi gondozása nagyanyjára, Müller Katalinra maradt, akit a nemes szívű unoka később 82 éves koráig személyesen ápolt, 1872-ben bekövetkezett haláláig.
A kisleány sokat forgolódott az emberek között az uradalomban, az alkalmazottak szeretettel bántak vele, „kis kontesznek” hívták. Ebben bizonyára szerepe van annak a történetnek is, mely szerint halála előtt az öreg gróf egy vasárnap délután a cselédséget a templom előtti térre hívatta össze, és rájuk bízta kicsiny leányát. A térre egy asztalt tétetett ki, rajta egy köcsög tele aranypénzzel. Mellé ültette a három és fél éves Krisztinát, aki mindenkinek adott egyet az aranypénzből. Ezzel végezve, maga az apa állt az asztalra, és cselédjei előtt törvényes gyermekének mondta ki a kisleányt, lelkükre kötve, hogy ne engedjék vagyonából kiforgatni. Erre később nem is került sor.
1857-ben nyolcéves volt Krisztina, amikor Ferenc József császár és felesége, Erzsébet királyné Ókígyósra látogatott. A császári pár Szegedről érkezett, Békés megye vezetői Orosháza határában ünnepélyesen fogadták. Erre az alkalomra tízezer fős lovas bandériumot állítottak ki a megye helységeiből. Újkígyós például hetven lovast küldött. Kígyósra Gerendás felől érkeztek május 25-én, délután négy órakor. A régi kastély közelében a grófnő gyámjai a vendégek tiszteletére diadalkaput építtettek. Hankó József feltételezése szerint ez is Czigler Antal építész munkája volt. Az építmény nyugati oldalára az „Isten hozott!” felirat került, a párkány felett később vörös márványból készült táblán örökítették meg a látogatást. (Felirata: „Ferenc József császár nejével / hű népe éljene közt itt haladott el / május hó 25-ik 1857-ik évben.” A keleti oldalra pedig az „Éljen a haza!” felirat került. A diadalkapu íve alatt míves vasrácson a család bronzból kiformált katonai címere volt látható.
A magas rangú vendégeket a feldíszített kastélynál a kis grófnő verssel köszöntötte. Az utakat zöld fűvel szórták fel. A fogadásnál jelen voltak a kisleány gyámjai is. A kastélyban töltött rövid pihenő után a császári pár a lovas bandérium sorfala mellett folytatta útját Gyulára. Bizonyára a látogatás emléke is közrejátszott abban, hogy Wenckheim Krisztina grófnő később a legendás császár- és királyné udvarhölgye lett.
1872. június 18-án Budapesten házasságot kötött unokatestvérével, gróf Wenckheim Frigyessel (1842–1912). A férj családja a gerlai uradalom birtokosa volt. Apja Wenckheim Károly egykori huszártiszt, anyja a híres Radetzky tábornok leánya. Frigyes jogi tanulmányai befejezése után ügyvédi vizsgát is tett, házasságával pedig nagy kiterjedésű uradalom irányítója lett. Az Arad megyei borossebesi birtokán hegyi vasutat építtetett, mészégetőket, márványbányát működtetett. A kiegyezés után több alkalommal szerzett képviselői mandátumot a gyulai, illetve a kisjenői kerületben.
Házasságukból hét gyermek született (3 fiú, 4 leány). A gyermekek neveltetése érdekében a család sokat tartózkodott Budapesten. 1889 őszén készült el (közel 1 millió forint költséggel) a Baross és Reviczky utca sarkán álló, s főhomlokzatával a Kálvin térre néző szép palotájuk, melyet később eladtak (ma a fővárosi Szabó Ervin könyvtár épülete).
Ez a pecsenyéstál nem ám egy ágrólszakadt gróf tulajdonában volt egykoron. Elmondhatom, hogy ezután az „Egy Magyar Nábob” Zsolnay táljából cseresznyézhetek.
Képek: Pecsenyéstálam használatban. Az étkészlet töredékből a lapos pecsenyés és leveses tál. A jelzés fotója.
