Megígértem, így kénytelen vagyok írni róla. Nehéz a gondolataim összeszedni. Már 25 éve, hogy rendszeresen meglátogatom. Megunni nem tudom, ezért lehet, hogy idén még egyszer elmegyek. Látogatni, rágondolni, emlékezni és fotókat nézni róla sokkal könnyebb, mint írni.

• Majk valójában a 25 év alatt nem sokat változott.
• Majk a 25 év alatt sokat változott.

Ezen a hétvégén, mint előző posztban írtam kedvenc helyemre vittem kirándulni barátaimat. A kiránduláson gondoltam fényképezni is fogok, dokumentálva, hogy a legutóbbi látogatásom óta mennyit változott a műemlék. A kirándulás  jól sikeredett, csak az én fényképezőgépem maradt a kocsiban, így most nem tudok képes beszámolóval szolgálni. Barátom persze nem felejtette a kocsiban a fényképezőgépét, így hamarosan Majkról is fogok írni és képeket közölni.

Nagyon szeretek kirándulni. A kirándulásainkat szeretem megismételni, mert hiába megyünk ugyanarra a helyre az nem lesz ugyanolyan. Van amikor, kevesebb, de inkább másodszor, vagy harmadszor többet ad a hely. Az én kedvenc helyem a Majki kastély. A Majki kastélyba először 1989-ben jártam, azóta sokszor és sokakat vittem oda, hogy ők is megismerhessék ezt a csodát. Remélem szerencsés hétvége lesz, bár a legutóbbi majki látogatásunkkor a Kastély udvarán fekete macskát láttunk, de szerencsére nem futott át előttünk.

Amikor tegnap megírtam a nagyító és nagyítókeret egymásra találásának történetét nem gondoltam, hogy még aznap a kicsiny prés is megtalálja a társát. Történt, hogy a posztot megírva elgondolkoztam és olyan sejtésem volt, hogy ez a kis prés egy egyszerű kártyaprés lehet. Kártyázni sokan szeretnek ma is, de ez a II. Vh. előtt még sokkal gyakoribb szabadidő töltés volt. Én még a 80-as években is több hétvégi  kocsmai kártyacsata szemtanúja voltam. Ezt a kis prést talán valamelyik hétvégi kocsmai kártyás készíthette magának. Ez a kártyaprés nem kapott díszes faragott állványt, meg nem kapott a maga alá tároló fiókot. Ezt egy ügyes kezű lakatos készíthette. Barátom meg a lomokból mentette meg, így ez valójában „vaskohó menekült”. Aztán, hogy ne unatkozzon magában tegnap kapott egy korabeli pakli kártyát, így most ők is egymásra találtak.

Egymásra találtak :-) - Írta rendszeres blogolvasóm, miután papírvágóról írtam. Pontosabban annak a posztnak a kommentjeiből derült ki, hogy az eszköz valójában egy nagyítókeret, melyet fotólaborban használnak. Barátom nem volt rest és rögtön előszedte az örökölt nagyítógépét és akár készen is állhatna arra, hogy újra munkába állítsa a régi jó amatőr nagyítógépet. A hozzászólásokban @X is küldött egy nagyon jó linket, azon is van hasonló nagyítógép és hasonló nagyítókerettel. Most meg lehet tekinteni a kettőt együtt.

Kaptam még egy képet egy picike présről. Valójában az előző poszt szőlőprése juttatta barátom eszébe, mert csak ezt írta: „Láttam a blogodon egy szép nagy szőlőprést. Nekem meg van egy ilyen picike és nem tudom,hogy ezzel mit préselhettek.10x7cm.A két vaslap közt bakelit,vagy valami hasonló betét van.”

Most itt egy talány, vajon mire használhatták ezt a kicsinyke prést? Az biztos, hogy nem könyvkötéshez, mert ahhoz túl kicsi. Vagy talán mini könyveket kötöttek a segítségével.! Újabb talány, vajon megtaláljuk, hogy mire is használták ezt valójában?

Ezen a hosszú hétvégén pihenni voltunk. Számunkra közel van és a szállásunk is megoldott a Gerecse hegységben így most is oda mentünk. Van a Gercsében látnivaló bőven, és program is ígérkezik. Felfigyeltünk a Tarjánban a Pünkösdi bortúrára itt:  http://www.bacchusbortarsasag.hu/punkosdi-bortura2011

A gondolatot tett követte és gondoltuk Pünkösd vasárnap délután nincs jobb egy bortúránál. Autóval mentünk, így inni maximum ásványvizet iszom, de hát a program az program. Nehezemre esik írni az eseményről, talán egy-két pohár bor könnyítene rajta. Ma úgy gondolom beszéljenek helyettem a képek.