Általános iskolában gyerek pajtásaimmal gyakran összejártunk játszani, tanulni, barkácsolni. A hatvanas években a legtöbb ház nappalaijában orosz kakukkos óra volt műanyag előlappal. Na én ezeket nagyon gyűlöltem, de a régi láncos órákat annál inkább szerettem Öröm volt nézni, amint az öntöttvas súlyok lassan kúsznak lefelé,az idő pedig vészesen fogy és sötétedésre haza kell érni. Az öntöttvas súlyok általában fenyőtobozt formáltak, az órák előlapján meg általában festett virágminták voltak.

1975-öt írtak, amikor megjelent a játékbolt kirakatában a szocialista játékgyártás legújabb modellje. Valószínűleg az akkor kapható játékautók legdrágább képviselője volt. A magyar játékautó gyártás csúcsmodellje a lemezárú gyár holdjárója volt. A Holdjáró is sokat tudott, neki nem volt akadály, ha nekiment a széklábnak, hát másik irányba továbbment. Igazi automata volt, és ráadásként még egy hungarocell labdácskát is lebegtetett maga fölött. Nem volt semmi ez a holdjáró, de mégis ami akkoriban nekem tetszett, az NDK játékgyártás csúcsmodellje volt. Az álommanó után az NDK játékipara előrukkolt egy újdonsággal, a távirányítós Wartburg 353-es limuzinnal. A valódi 353-as is ritka volt akkoriban, mert csak néhány éve gyártották, inkább a korábbi kerekebb Wartburgot lehetett látni az utakon. A szögletesre Wartburgra az átlagembernek éveket kellett várni, a használt 3 éves autók pedig új áron cseréltek gazdát. Ilyen közegben mentem én naponta megnézni a távirányítós Wartburg limuzint. Vágyakozva néztem minden alkalommal a kirakatot és benne vágyaim tárgyát. Híreszteltem én a családban, hogy mit szeretnék látni a Karácsonyfa alatt.

Aztán mégis használhatóbb ajándékokat kaptam. Ma már örülök neki, hogy nem vágyaim játékát kaptam meg. Ettől függetlenül örömmel láttam rendszeres blogolvasóm egykori autójának fényképét. Pont olyan, mint amire akkoriban vágytam, és még mindig használható. Remélem egyszer majd ki is próbálhatom, addig is az alábbi képeken gyönyörködjenek 1975 karácsonyának újdonságában.  

Karácsonyra feleségemnek kártyaasztal restaurálást szerettem volna ajándékozni. A restaurálással nem készültem el, így valami mást kellett kitalálnom, illetve megvalósítani. Gondoltam én számtalan jobbnál jobb ajándékra, aztán végül is egy teáskészlet kerül a fa alá. Nem akármilyen teáskészlet ez! Már hónapokkal ezelőtt nézegettem egy készletet a Kacatboltban, mert olyan szép formája van a kannájának és csészéinek. Teáskészletből többel is rendelkezünk, van aranyozott szélű Zsolnay készletünk a két világháború közöttről, van kézzel festett napjainkban gyártott Herendről. Mégis ebben a teáskészletben volt valami vonzó, ami miatt minden boltbeli látogatásomkor megcsodáltam.

Fotók: Képek teáskészletről  

Mi is kell egy hangoskönyvhöz, ami a gyerekeknek szól? No lássuk csak. Kell egy mese. Nem gond, gyárilag a fejemben van. Kell sok szép színes rajz, ahhoz inspiráció kell. És kell egy barát-szakember, aki az általam megálmodott mesét és rajzokat számítógépes formába önti.

Képek: A szerző munka közben a teaházban a hangoskönyv utomunkálatain

Az egyik Internetes, ki szintén foglakozik antik tárgyak megmentésével kérte ki a véleményem egy tálaló szekrényről. Szokás szerint megpróbáltam egy rövid véleményt adni a bútorról, és az Internetes piactereken meg szoktam nézni, hogy hasonló darabok milyen árakon mennek. Megdöbbentem, hogy már milyen olcsón lehet nívós korabeli bútordarabhoz jutni.

Képek a bútorról:

Már megint Antikváriumban jártam. Nem nagy csoda, hisz szeretem a szabadidőmet ott eltölteni. A múlt héten egy különlegesség akadt a kezembe, egy dedikált Salamon Béla könyv. Feleségemmel gyűjtjük a két világháború közötti mulatók, kabarék világáról szóló könyveket, most ez gyűjteményünk ékessége lesz.