A blogom egyik kommentelőjével kezdtünk levelezésbe a közös hobbinkról, azaz a örökölt tárgyaink restaurálásáról.  Nagyon örülök, hogy olyanokkal tudok levelezni, akik hasonlóan gondolkodnak, mint jómagam. Ajándék, ha képet is kapok a megmentett tárgyakról, és az öröm csak fokozódik, ha még a tárgy története is megvan. Az alábbi történetet és képeket ajándékba kaptam, most olvassátok szeretettel ennek a gyönyörűséges tékának a sok életéről.

 

A TÉKA

 
Ez a téka kisebb kihagyásokkal végigkísérte egész életemet. Eszmélésem első pillanatától kezdve ott volt nagyszüleim ráckevei horgásztanyájában, szép fényes pirosra festve, egy polcra állítva (és nem falra szerelve). Konyhaszekrényként használták. Nagyanyám erről vette le a csorba pöttyös bögrét, amiből a teát ittam (horgásztanya lévén ide kerültek a háztartásból a „kidobni kár” holmik, a hatvanas években ez egyáltalán nem volt ritkaság). Néhány évente újrafestették, és akkor ismét szép pirosban pompázott.
Nagyszüleim halála után egy időre szem elől vesztettem, talán a padláson porosodott, vagy másik nagyszüleim sufnijában? Ki tudja?
Aztán egyetemre kerültem, kellett valami a lakásba, ami konyhaszekrénynek jó, és akkor eszembe jutott a téka. Előkerestük, leporoltuk, és én átfestettem szép fehérre, mivel sose vonzott túlságosan a piros szín. Már akkor derengett valami, hogy ez nem olyan farost-lemezből fabrikált dolog, és mintha minták is lennének rajta. De akkoriban nem érdekelt túlságosan a dolog, egyetemista voltam, fiatal és bohó, volt valami a konyhában, amin tarthattam az edényeket, és ennyi elég is volt.
Utána férjhez mentem, jöttek a gyerekek, a téka pedig ismét eltűnt egy időre, ám amikor új lakásba költöztünk, kicsit nagyobb konyhával, eszembe jutott, hogy milyen jól mutatna a falon egy natúr fa téka. Legott megkerestük, és elhatároztam, hogy majd én megtisztítom. Vettem hőlégfúvót, kromofágot, és nekiestem a munkának. Kapirgáltam, kapirgáltam a festékrétegeket, először a fehéret, utána rengeteg pirosat, végül némi zöldet. És akkor ért a meglepetés: a téka tetején egy minta kezdett kibontakozni.
Ezt már nem mertem bevállalni, így aztán szekértő kezekbe, egy bútorrestaurátorhoz került.
Aki szétszedte, megtisztította és adott neki egy kis antik pácot. A téka azóta is konyhám éke – valószínűleg most már örökre. :-)

 

Szerző: MULTMENTO  2010.12.05. 12:34 Szólj hozzá!

Címkék: porcelán bútor kerámia

Advent időszaka eddig a mi családunkban is az ünnepről szólt, aztán az utóbbi években a lányaimnál a tanulás és szüleiknél a munka került előtérbe. Már évek óta automatikusan elővesszük az adventi díszeket a szekrény mélyéről és kitesszük. Nevezhetjük lassan már SABLON ADVENT-nek. Sablonos konzerv díszekkel.

Idei évben aztán lányom kiadta az utasítást! „Ne Ikeás adventi koszorú legyen ám, hanem valódi, amit együtt készítünk, és a lakásdekorációt is készítsük együtt.”
„De jó!” – Gondoltam én, aztán be is szerzetem mindent a dekorációhoz már egy hete. Többször mondtam a lányaimnak, hogy csináljuk, mert van fenyőág, mandarin, narancs, minden ami a díszítéshez kell. Advent első vasárnapján is szétszéledt a család, így most egy héttel később magamra maradtam és elkészítettem a lakás ünnepi dekorációit. Igyekeztem meghitt, múltidéző kis szigeteket kialakítani a lakásban. Remélem sikerült.
 
Képek: Ünnepi díszbe öltöztetett lakás részletek.
Szerző: MULTMENTO  2010.12.04. 08:32 2 komment

Címkék: virág porcelán papír recept bútor textil

Az antikváriumok többségében rengeteg aprónyomtatvány van, melyek között nagyon sok érdekességet lehet találni. Múltkoriban került a kezembe egy régi zenei nyomtatvány, egy kotta. A képen is látható kis nyomtatvány nagyon megtetszett, mert a borítója dekoratív, és egy valóban beszédes grafika az olasz világsláger mondanivalójáról. Amikor megláttam a hátán, hogy mindezért 200 Ft-ot kérnek, nem gondolkodtam és megvettem. A Marina feleségem kedvenc slágere volt fiatalkorában, ha bármelyik táncmulatságon szólt, feleségemnek erre mindenképpen táncolnia kellett. A lánykérésen is táncoltunk erre a dalra. Hamarosan Feleségem névnapja, gondoltam meglepem és a névnapjára megkapja a Marina kottáját és még a névnapi vacsorán le is játszom neki. Összehozok egy Mária névnapi vidám, zenés, táncos mulatságot.

Megpróbáltam utánajárni a Marina slágernek, kiderült, hogy Rocco Granata 1959-ben Olaszországban komponálta és rövid időn belül világsláger lett. Érdekes, hogy a kottát, melyet vettem szintén 1959-ben nyomtatták, azaz egy éven belül átjött a vasfüggönyön és országos hírű lett itthon is. Az interneten megtaláltam, létezik gramofonlemez (78-as fordulatszámú) kiadásban is a hatvanas évekből. Csodálkozom, hogy 59-ben ilyen szöveggel, hogyan lehetett magyar sláger?!
 Egy kétüléses autót vettem olcsón „ — mondja a dal. Az Igaz, hogy olcsó volt az autó, csak éppen nem lehetett kapni, illetve tíz évet kellett rá várni. Ettől függetlenül ez a szöveg még akár ma is megállná a helyét. Látok is nyaranként kétüléses sportkocsikban Marinákat.
Érdekesség a megvett kotta, kérés nélkül is mesél az elmúlt ötven évéről. Hátára valaki — P Erzsike és P Lacika közül valaki — több szerelmes szívet rajzolt Ámor nyilával. Tarthatott is egy ideig Erzsike és Lacika között a szerelem. Aztán egy „szép napon”, a kotta hátulján egy másik toll tintájából megjelent egy zárójeles megjegyzés (Múlt időben) az egyik szív mellett. Vajon mi történhetett?
 
A tárgyhoz kapcsolódó információk:
Az egyik szövegíró, műfordító: Hadai Győző; Harer (Bp., 1923–Bp., 1992. ápr. 3.): zeneszerző, szövegíró, zongorakísérő. Hegedű- és zeneszerzés-tanulmányait Kemény Rezső és Lajtha László vezetése alatt végezte. Színházi karmesterként kezdte pályáját, végül a Thália Színház zenekarvezetője lett. Számos országban (Ausztria, Németország, Törökország, Algéria, Libanon) vendégszerepelt karmesterként és zongorakísérőként. Sok közismert szórakoztató zenemű zenéjének és szövegének szerzője. http://mek.niif.hu/02100/02139/html/sz10/5.html
 
Marina – dalszöveg
Nem filmcsillag volt Rómában Marina,
Csak egy kis karcsú szőke balerina.
A jobbszélen az első volt a sorban,
S én vágyakozva néztem mindig őt.

Ha esténként a kiskapuban lestem,
Csak némán álltam szólni sose mertem.
Csillagfényes forró nyári este
Így sóhajtoztam ablaka előtt:

Marina, Marina, Marina,
A csókodra szomjazom én.
Marina, Marina, Marina,
Hát kérlek, hogy légy az enyém.

Nyílt az ablak csendben
Szólt a kislány menjen,
Maga még nem ismer engem,
Ó no no no no no!
S az ablak zárult csendben
-meg se hallgat engem-
csak a visszhang cseng fülemben:
Ó no no no no no.

Egy szép nap aztán úgy hozta a sorsom,
Egy kétüléses autót vettem olcsón,
És este már a kiskapuban álltam
És szívrepesve vártam Marinát.
Ő jött és nyombam kiskocsimra nézett,
A két szemében vágyak tüze égett.
Csak mellém ült s egy árva szót sem kérdett,
Úgy hallgatta a régi vallomást.

Marina, Marina, Marina,
A csókodra szomjazom én
Marina, Marina, Marina,
Hát kérlek, hogy légy az enyém.

Két karomba vontam, megcsókoltam nyomban
Mire szemlesütve mondta:
Ó no no no no no.
Én vágyakozva kértem,
Légy a feleségem,
Mire sajnos így szólt nékem:
Ó jó jó jó jó jó.
 

Képek: A Marina kotta borító, kotta és szöveg, hátoldal, gramofonlemez

Szerző: MULTMENTO  2010.12.01. 08:04 4 komment

Címkék: autó papír lánykérés

Mostanában rengeteg biztosítási ajánlat landolt a postaládámban, és jól megtöltötte azt. Takarítottam is a biztosító levelek közül, és újra megnyitottam barátom egyik levelét az általa készített képekkel. A képeket Esztergomban követte el, és az első Magyar Általános Biztosító Társaság Esztergomi Kirendeltségének épületét mutatja. Manapság már nem kötnek benne biztosítást. Amennyiben így marad még össze is dőlhet, pedig megérdemelné a törődést. A biztosító bejárat fölött igazi Griffmadarak őrködnek. Nem akármilyen a homlokzat, csupa tégla. Gondosan kiválogatva a téglákat a mintához. Manapság is divat téglahomlokzatokat készíteni, de ilyen gondosan kiszerkesztett homlokzatot már nem nagyon lehet látni. Az alábbi képeken lehet gyönyörködni az egykor volt biztosító Esztergomi kirendeltségének még meglévő homlokzatában. Amennyiben valakit még érdekel az Első Magyar Biztosító története, itt találtam róla egy érdekes írást: http://www.biztositas.hu/Hirek-Informaciok/Biztositasi-szemle/2007-augusztus/Dr-Muzsay-Geza-150-eve-alapitottak-az-Elso-Magyar-Altalanos-Biztosito-Tarsasagot.html

Szerző: MULTMENTO  2010.11.27. 16:08 5 komment

Címkék: épület

Anyósomat látogattuk meg Baranyában. Újságolta, hogy a szomszéd háznál tetőfedés van éppen. A múlt héten a padlásuk rendezése közben egy zsákban 50 éve házilag főzött szappant találtak. A szomszédasszony felajánlotta a szappan egy részét, hogy használja el az Anyósom. Anyósom mondta, hogy ő nagyon szívesen, mert a saját főzet, amelyet még a szülői háznál lány korában főztek (ennek 60 éve) már 10 éve elfogyott. A bolti szappanok pedig nem szedik ki úgy a foltokat, mint ez a régi házi szappan.Próbaképpen adott nekünk is egy méretes darabot. Budapesten lányom az első mosásnál rögtön ki is próbálta a mosógépbe rakott ruhákon a foltokat kezelte. Lányom is meglepődött, hogy mennyire hatékony, jobban kiszedte a foltot, mint a  TV-ben reklámozott folttisztítók. „Egy ilyen szappan nem állhat csak úgy a fürdőszobában!” – gondoltam én, és elkezdetem kutatni szappantartó után. Egy fedelét vesztett bonboniert találtam, mely arra várt, hogy ismét hasznára lehessen a családnak. A bonbonier is megvan vagy 50 éves, kézzel festett szignózott darab, mázán már hajszálrepedések vannak. Én úgy döntöttem, most összeismertetem a hiányos kerámia bonbonier aljat a szappannal. Szerintem jól mutatnak így együtt a fürdőszobában. Ráadásként ezentúl a fehér ingjeim foltmentesek lesznek.  

 
Részlet egy életmód tanulmányból, melyből megtudható, hogyan is készülhetett a mi szappanunk:
Takarékossági okokból a parasztság és az alsó rétegek sokáig maguk állították elő az általános mosó- és tisztálkodó szert, a háziszappant. Ennek receptje a következő volt (Magyar Úriasszonyok Lapja, 1937.): a háztartásban megmaradt zsiradékokat addig kell egy edényben (és a kamra vagy pince hűvös szegletében) gyűjtögetni, amíg kb. 5 kilónyi nem lesz. Ekkor egy üstben, vagy legalább 30 literes nagy fazékban fel kell tenni főlni, 2 kiló marószódával és 12 liter lágy (lehetőleg szintén gyűjtögetett eső-) vízzel egyetemben. Az irdatlan méretű fazékra azért van szükség, mert a szappan nagyon könnyen kifut. Lassú keverés mellett főzzük 2 órán át, ekkor a fazék tetején szépen kiül a szappan. Ezt lemerjük egy edénybe. Az üstben maradt lúgot felhasználhatjuk faedények súrolásánál, vagy durvább ruhák mosásánál. A szappan már így is használható, de tovább lehet tisztítani: 1 kiló marószódával, és 8 liter vízzel újra feltesszük, és további egy óra hosszat főzzük. Ekkor a kész szappant vizes ruhával beborított faládikába kanalazzuk. Másnap, miután megszáradt kissé, kiborítjuk onnét, és dróttal vagy zsineggel feldaraboljuk. Utána gyakorlatilag évtizedekig képes elállni. (Ezt tanúsítom: nagymamám - nem tudom, milyen meggondolásból - az oroszok elől eldugott a padláson 10 db. mosószappant, úgy 1944 magasságában. 1986-ban került elő a kéményjavításkor, kifogástalan állapotban.)

 

Szerző: MULTMENTO  2010.11.23. 21:34 1 komment

Címkék: recept textil kerámia pipere

Hűséges blogolvasóm ismét egy érdekes tárgyról készült fényképet küldött. A rádió még 1938-ban készült STANDARD EXTRA 822 típusú. Készítésekor standardnak számított, mert Európa akkori összes rádióadását fogni lehetett rajta. A II. Vh. után már nem ez volt a magyarországi standard, mert a később rádiók alapesetben a két magyar rádióadót voltak hivatottak fogni, ez pedig a „megtűrt kategóriába tartozott.

Az alábbi történetet írta róla távirati stílusban tulajdonosa:
„Régi családi darab.'45-ben Budapest ostromakor - régebben,felszabadulás - a budai lakásban volt.Mamám 5 évesen meg az 1 éves öccse almás ládába csomagolva nagyanyámmal együtt a pincében. Nagyapám épp nem ért rá. Szintén háború ügyben bő ezer kilométerrel nyugatabbra tevékenykedett. Budán sűrűn változott a helyzet .Hol az oroszok,hol a németek foglalták el,meg vissza a házakat .A rádió hangszórója előtti rács egy darabja akkor tünt el. Meg persze sok minden más. Tudom,rengetegen meghaltak,de most csak a rádióról írok. Később nagyapám a Szabad Európát hallgatta - gondolom ezen a rádión - és a mamám öccse írt egy jól sikerült fogalmazást az általános iskolában."A család este."Nagymama köt,nagypapa szundikál,anyuka főz stb.,de ő leírta az igazat is:apám hallgatja a Szabad Európát! Az '50-es években ezt nem volt szerencsés közzétenni. A tanár rendes volt eltüntette az irományt és szólt a szülőknek! A rádió pár éve még működött. Most kipróbáltam,csak recseg. Lehet,hogy azokon a sávokon amit venni tud már nem sugároz senki?”
 
Röviden ennyi a rádió története, de azért jó lenne még szóra bírni, vagy nótára fakasztani!
Kiegészítés: Hozzászóló felvetette, hogy a belseje nem lehet eredeti. A tulajdonosa utána nézett, és a rádió hátulját megbontotta. Meglepődött, tényleg berhelt a rádió belseje. A hozzáértők biztosan dobnak tőle egy hátast, de ugyanakkor mit lehet tenni, így hozta a sorsa. Még mindig csak recseg, de barátomat ismerve biztosan nem sokáig.
Az utolsó két kép közül az egyik a berhelt a posztban szereplő rádió belsejéről készült, a másik egy internetről leszedett (kommentben hivatkozott helyről) egy eredeti belsőről.
Képek: Rádió portré fotó. A kereső ablak, csupa ismerős városnévvel.

Szerző: MULTMENTO  2010.11.22. 20:23 11 komment · 1 trackback

Címkék: üveg épület bútor

süti beállítások módosítása
Mobil