MúltMentő írásai és képei

Antik tárgyak és múltidéző kirándulások

A blogon olvashatsz a következőkről: Örökölt régi tárgyaim története, felújítása, használata. Bolhapiaci szerzemények, és azok felhasználása. Kirándulások kis hazánkban. Műemlék jellegű épületekről, és szakrális emlékekről. Amennyiben olyan tárggyal és hozzátartozó történettel rendelkeztek, melyeket szívesen látnátok viszont ezen a blogon írjatok az alábbi címre: multmento@indamail.hu.

Keresés

Friss topikok

Archívum

Blogajánló

Feedek

XML

Mai mese

Ebben a hónapban nemcsak antik mesekönyvekkel foglalkoztam, hanem modern mai mesével is. Barátom több éve, minden karácsonyra ír és rajzol egy mesekönyvet. Az idei évben is összehozott egy mesekönyvnyi anyagot, én meg besegítettem neki és nyomdakész állapotra hoztuk a mesekönyvet. Az idei mesekönyvének a címe „A csodálatos teáskanna”. Az idei évi mesekönyv lett az eddigiek közül a legszebb. Barátom meseképei igazán színes képek. és úgy gondolom a gyerekek is nagyon fogják szeretni.

Gondolom, akik ezt olvassák, most azt hiszik reklámot akarok barátom mesekönyvének csinálni, de tévednek. Barátom, aki szerzői kiadásban a könyvét kiadta összesen tíz példányban készíttette el. Ez a tíz példány valójában csak arra elég, hogy a baráti környezetében levő gyermekes családoknak elajándékozza. Nekem nagyon tetszik barátom eme cselekedete, mert úgy gondolom barátaink ennél szebb és személyesebb ajándékot nem is kaphatnának a Karácsonyfa alá.
Azért, hogy valami kis ízelítőt e blog olvasói is kapjanak a mesekönyvből a szerző engedélyével, néhány nekem tetsző rajzot, és a bevezető részt ebben a posztban idézem.
 
Megjelenik a Mesetündér
 
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisoroszlán. Zofinak hívták. Ő volt a legszebb növendék oroszlán széles e világon. Dús sörényén ha megcsillant a nap, még a felhők is elmosolyodtak.
Csupán egy baj volt Zofival. Folyton a számítógépe előtt ült.
Látta ezt a Mesetündér, aki színes mesekönyvek között töltötte az egész életét. „Ej nem jól van ez így” Gondolta magában. Zofinak egy igazi meséskönyvet is el kéne már olvasnia. Egy szép napon hirtelen Zofi elé toppant, hóna alatt egy rózsaszínű könyvvel.
-Szia Zofi. – köszöntötte az oroszlánt. – Hova, hova?
-Megyek gépezni. – így Zofi.
-Hoztam Neked valamit. Nem nézed meg?
-Mit?- ébredt fel a kíváncsiság az oroszlánban.
-Egy mesekönyvet. Nem akarod elolvasni?
-Könyvet? – fancsalodott el Zofi .- Nem. Azt nem akarom elolvasni.
-Pedig érdekes- mondta a Mesetündér.
És picit kinyitotta, hogy a kisoroszlán belekukkanthasson a színes képekbe. Zofi odalesett, és látszott rajta, hogy azért érdekli a mesekönyv és főleg a benne lévő színes rajzok.
-Hosszú a mese? – kérdezte bizonytalanul.
-Á dehogy! – hazudta a Mesetündér. – Hiszen látod, az van ráírva a könyvre: Pici mese.
-Tényleg pici mese?
-Ha mondom.
-Na jó, akkor elolvasom.- adta be a derekát Zofi.
Így került a színes mesekönyv az oroszlánhoz. Kinyitotta és elkezdte olvasni: A csodálatos teáskanna
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szerző: MULTMENTO  2010.11.19. 20:59 4 komment

Címkék: könyv papír

Katonaláda 1919-ből

Múltmentő olvasóm küldte az alábbi képeket az alábbi idézett megjegyzéssel: „Nem túl látványos. Dédnagyapám ládája 1919.-ből.Később nagyapám szerszámosa. A konyhai ágyú készítésnél is ott volt!”

Véleményem szerint ez a legényláda bizony nagyon is látványos. Több hasonló méretű és rosszabb állapotú ládát is láttam On-Line piactereken magas áron. Az ehhez hasonló darabok ma már egyre ritkábbak, és keresettek. Felújításukat otthon is el lehet végezni. Ezen a darabon érdekes, hogy az oldallapokon nagyon szépen megmaradt a „flóderes”* festés és a készítés éve. Az oldallapok díszítését én mindenképpen megőrizném, csak letisztítani kell és egy vékony lakkréteggel konzerválni, bár lehet, hogy ez el is hagyható. A zár még úgy látszik, hogy menthető. A tetejéről a festékréteget eltávolítanám és meghagynám a fa eredeti erezetét. A belsejét tisztítani és lakkozni kellene, hogy használható legyen még vagy 90 évig. Nagyon jól használható múltidéző bútordarab lehet belőle. Nekem két felhasználási javaslatom lenne:
-       Bárláda, melyben rövid italokat lehet tárolni. A belső kis rekeszben — melyekben régen a tisztálkodási szerek, pl. borotva volt —, nagyon jól megfélne a rövid italos pohár és a sörnyitó.
-       Éjjeli szekrény. A tetején jól megférhet egy éjjeli lámpa, egy ébresztőóra, megy az éppen olvasott könyv. A ládában pedig lehetne tartani ritkábban olyan könyveket, iratokat, melyek jól éreznék magukat az öreg deszkák között.
Még azt is el tudom képzelni, hogy ha felújítják és megfelelő helyre kerül a lakásban még meg is szólal, hiszen volna mit mesélnie ennek a legényládának az eddigi 90 évéről. Ugyanakkor remélem, hogy lesznek még további szép élményei.
 
*Flóderezés: Ezt a festési technikát a díszítő festő mesterek féltve őrzött titokként adtak tovább a legügyesebb tanítványaiknak! A munka során a festő fafelületet varázsol az alapfelület helyére, úgy, hogy a fa mintázatát kézzel festi rá a kiválasztott felületre. Az így elkészült munka nemcsak látványnak gyönyörű, de igényes és időtálló megoldás is.
 
Képek: Legényláda becsukva, legényláda kinyitva a látszó belső rekesszel

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szerző: MULTMENTO  2010.11.19. 11:00 7 komment

Címkék: fém bútor koffer

Mese, amit nem lehet megunni

Ez a hetem a mesékről szólt. Barátomnak szerkesztem éppen a mesekötetét, meg egy régi kilencven évvel ezelőtti mesekötet is a kezembe került. Hazafelé menet, megint úgy döntöttem, hogy betérek az utamba eső antikváriumok egyikébe.

Az antikváriumokban nézelődni, a könyvekbe beleolvasgatni, és ha valami megtetszik megvenni. — No ez, ami számomra igazán elűzi a napi gondokat, és ezután már könnyen befejezhető a nap az otthon.
A könyvek között a gyűjtőterületem a klasszikus magyar szerzők német fordításai, ezeket a könyveket keresem, elsősorban feleségemnek, akit ez szakmailag is érdekel. A héten Balázs Béla: Hét Mese című kötetének német fordítása került a figyelmem központjába. Balázs Béla számomra, mint filmesztéta jelent meg. Aztán a könyvbe beleolvasva rájöttem, hogy én ezeket a meséket ismerem is a gyerekkoromból. Az illusztrációk is nagyon ismerősek voltak. Gondosan elkészített tusrajzok a népművészetből vett motívumokkal, átment a magyaros szecesszió és az ArtDeco művészet között. Az illusztrációkat nem is akárki készítette, hanem Kozma Lajos, aki számomra inkább, mint építész és bútortervező ismert. Kozma Lajos Budapesti Műhely bejárata előtt minden héten legalább kétszer elmegyek, hisz Budapest V. kerületében nem messze a munkahelyemtől van.
Boldogan vettem meg a mesekönyvet. Másnap megtaláltam a másik antikváriumomban a kötet magyar nyelvű kiadását, persze nem az elsőt, hanem egy 1979-est, amelyekből hiányoznak az illusztrációk, de nem gond, mert a német kiadásban ott vannak Kozma Lajos illusztrációi. Este aztán negyven év után ismét kiolvastam Balázs Béla mesekönyvét, így felnőtt fejjel talán még érdekesebb is, mint gyermekfejjel.
Most már csak könyvrestaurátorhoz kell vinnem a német kiadását, mert sajnos a 90 év alatt a gerincét elvesztette. Azt gondolom nem sokáig kell várnia a könyvnek a restaurálásra, mert ez a könyv megérdemli, hogy megbecsüljék.
Aki többet szeretne tudni a szerzőről és az illusztrátorról, az itt megteheti
 
Képek: Lapok, illusztrációk a mesekönyvből.
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szerző: MULTMENTO  2010.11.18. 10:36 2 komment

Címkék: könyv papír épület bútor

Borotválkozás harminc évvel ezelőtt

Életlen lett a többkéses borotvám, a tartalékokból meg kifogytam. Már megint borotvát kell vennem. Bizony ez elég gyakran előfordul. Mostanában eldobható borotvát használok. Korábban cserélhető nyeles borotvám volt, de akkor meg a boltban éppen olyan hozzávaló fejet nem kaptam. Volt amikor háromféle borotvanyelem is volt. Huszonöt éve szoktam át a hagyományos borotválkozásról a duplakéses, később háromkéses rendszerre. Mindenki dicsérte, hogy mennyivel simább lesz a „képem”. Én nem nagyon éreztem a különbséget. A reklámok is animációval mutatták, hogy a duplakéses borotvák milyen mélyen vágják el a szőrszálakat. A reklám hatására aztán átszoktam.

A múlt hónapban a szülői háznál jártunk, a nyári konyhában a szekrényben pillantottam meg a képen is látható borotvaélezőt. Elgondolkodtam, a huszonöt évvel ezelőtti borotválkozásaimon. Én ugyan nem éreztem borostásabbnak magam a szimpla borotvával történő borotválkozás után sem. A múlt héten illatszerboltban voltam, és megpillantottam egy közönséges régi típusú borotvát a sok drága hipermodern többkéses borotvák között. Az ára sem volt veszélyes. A kosaramba raktam, és megvettem. Másnap reggel meg is borotválkoztam az új szerzeményemmel. Megvallom nem találtam különbséget a duplakéses frissen borotvált arcbőröm és a szimplakéses arcbőröm között. Így múlt hét óta ugyanúgy borotválkozom, mint harminc éve. Tőlem hirdethetik a reklámok a 3-4, vagy akár ötkéses borotvákat nekem pedig ez már megint úgy jó, ahogy harminc éve.

Képek: Az új borotvámról és a régi borotvapenge élezőnkről készültek.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szerző: MULTMENTO  2010.11.16. 12:37 5 komment

Címkék: fém

Szabadalmaztatott kanna

Ismerősömmel leveleztünk egy nagyon szép régi tárggyal kapcsolatban. Ismerősöm azt mondta neki nagyon megtetszett és egy kiárusításon megvásárolta, csak azért mert szép. Elküldte a képet róla és megírta, hogy az kanna alján a látszik: K.A.S. SZABADALMA BUDAPEST.

Leveleztünk róla, hogy milyen jó lenne működésbe hozni ezt a kannát. Barátom töltött is bele vizet, de szomorúan tapasztalta, hogy ereszt. „Előbb meg kell forrasztani!Látom ,már sokan próbálkoztak ezzel.” – írta.  Aztán később jött a következő: „A dugattyú alján kiszáradt bőr tömítés van.Kicserélem,töltök bele vizet aztán kiderül,hogy mit csinál.”
A javítás aztán sikerült, és megkezdődött a próba.
Ezek után többen gondolhatják, hogy barátom azóta is ezzel permetezi a hétvégi telkén a gyümölcsösét.  Itt most le kell törnöm az olvasót, mert a végén kiderült, hogy a kanna működésképtelen, méghozzá azért, mert a csöve úgy van ráforrasztva, hogy nincs a tartályból hozzá lyuk. Így erről a kannáról kiderült, hogy csak egy régi alkatrészekből összebarkácsolt kamu készülék. Ettől függetlenül én nem csodálkoznék, ha egy filmben viszontlátnám, mint valami különleges találmányt.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szerző: MULTMENTO  2010.11.13. 18:42 6 komment

Címkék: fém

Nagycenki Állandó

Az elmúlt hétvégét a Fertő tó környékén töltöttük. Szerencsénk volt az időjárással, és minden előre tervezett programot sikerült megvalósítani. Számunkra a legjobban várt program a Nagycenki Széchenyi kastély és kiállítás megtekintése volt. Idén tavasszal volt Széchenyi halálának 150 éves évfordulója, ennek kapcsán azt olvastam, hogy a kiállítást megújították. Feleségemnek mondtam is, hogy ez nem olyan kiállítás lesz, mint amilyet harminc évvel ezelőtt az osztálykiránduláson láthattunk. Olvastam, hogy multimédiás eszközökkel interaktívvá tették a kiállítást.

Elkezdtük a kiállítás megtekintését. Rögtön az első kiállító teremben meg is találtuk az érintőképernyős számítógépet. Kipróbáltuk, elolvastuk a képeket kinagyítottuk. Sajnos több elgépelési hibát és bennmaradt fölösleget találtunk a multimédiás anyagban. Aztán továbbmentünk a kiállításon és meglepődve tapasztaltuk, hogy a tablókon ugyanazokat a szövegeket olvashatjuk, mint a számítógépen, azaz a multimédia semmivel sem ad többet, csak éppen rosszabbul olvashatóan, és kevésbé élvezhetően, mint a kiállításon. A számítógépen levő képeket ráadásként még eredetiben is meg lehet nézni a kiállításon. Nem értettük, hogy minek akkor a számítógép a kiállító terembe. A kiállítás tárlóiból néhány tárgy hiányzott, melyet éppen egy másik kiállításhoz kölcsönadtak, de legalább pecsétes papír pótolta, hogy mi volt ott eredetileg.
A kiállításról összességében állítható, hogy azon semmi sem változott az 1973-as megnyitás óta. Hűen tükrözi az akkori rendezők nemes szándékát és jóakaratát. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a kiállítás megnyitása óta eltelt 37 évben azért illet volna fejleszteni. A számítógépen például be lehetne mutatni olyan kiegészítéseket, melyek a tárlókban nem láthatóak. Például Széchenyivel foglalkozó filmrészleteket, vagy  animációt a Duna szabályozásáról, amelyen látszik, hogy milyen volt előtte és utána. Úgy gondoltuk, hogy egy ilyen téma sokkal több interaktivitást el tudna viselni, mint amit most beletettek, mert az a néhány kitett nyomogatható számítógép nem nevezhető interaktív fejlesztésnek.
 
Nézzük ugyanakkor optimistán — mint a neve is mutatja ez állandó kiállítás 1973 óta —  ezt „Unokáink is látni fogják”. Csak azt nem értem, hogy két éve, amikor utoljára Nagycenken jártam a belépő díj 800 Ft volt, most 1000Ft, akkor miért nem marad ez is állandó?
 
Képek: A Nagycenki kastély parkjában és a parkjából készültek, a kiállításról nem készítettünk képet, mert nem akartunk érte külön fizetni. A kiállításról képek az Interneten is kereshetőek, valójában ugyanúgy néz ki, már 37 éve, legföljebb azóta a tablóképek kicsit megkoptak, kicsit leváltak a falról.
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szerző: MULTMENTO  2010.11.10. 13:27 1 komment

Címkék: üveg virág papír épület bútor érme

süti beállítások módosítása
Mobil