Holnap fogom átvenni a restaurált mackónkat. Megtaláltam a keresett képet is, amit két éve készítettem szegénykéről. Holnap talán már a felújított mackónk büszke képét tudom feltenni, addig talán leírom mi várható. Úgy beszéltem meg a restaurátorral, hogy az eredeti állapotot konzerválja tisztítás után, azaz nem távolít el a mackóról semmit, a szakadt talpak is megmaradnak, igaz, hogy mindegyik talp kap egy újonnan szabott talpat is, mert a régi nem bírná az új tömést. Érdekes így lyukasan  ez a medve. Általában úgy hirdetik a hozzá hasonló jövevényeket, hogy szalmás mackó. Lehet, hogy egyesek tényleg szalmával vannak kitömve, a miénk biztosan fűrészporral volt. A nyolcvanas években divat volt a plüss állatokat magokkal tölteni, az egyik balatoni nyári táborban, volt is belőle meglepetés, hogy a kis maci reggelre kiszőrösödött. Hiába ezek a magok csíráztak, és érdekes volt a barna medvén a zöld hajtás. Azért reméljük a fűrészpor nem fog kihajtani.

Ezen a hétvégén sikerült befejeznem a fa bőröndünk restaurálását, legalább is nagyjából. Ez az állapot azt jelenti, hogy már használható arra amire szántam, azaz el lehet kezdeni berendezni a dokumentumoknak. Sikerült a fogóját is visszaállítani az eredeti színre, azaz barnára. A fém fogó érdekessége, hogy a bőr fogókat utánzó öltéseket festettek rá, az öltések sajnos nem látszottak, mert rozsda marta. Természetesen az eredeti állapotot vissza akartam állítani, így addig gondolkodtam míg ki nem találtam a házicérnás festést.  A házicérnát úgy tettem alkalmassá a festésre, hogy egy vékony mogyoróvesszőhöz erősítettem, és ezt a végét mártogattam egy dobozkába fújt cérnaszínű festékbe. Valószínűleg az ötvenes években egyenletesebben és szebben festettek, de ki látja már azok közül. Nekem így is nagy sikerélményt jelentett, hogy eredeti állapotára hoztam fel a bőröndöt. Talán még kicsit jobb is, mint újkorában lehetett, mert nagyon szépen passzentosan záródik, öröm kézbe venni. Ugyan még a zárat nem tettem rá vissza, mert a középső talán nem is újkorában került rá, de így is tökéletes, amíg be nem lakják a dokumentumok. A fa eredeti színe ilyen volt, az biztos, mert jól látszott a csomagfeladó alatt.

Tegnapi napom elég rosszul indult, mert mire beértem munkahelyemre kiderült, hogy a rendszer, aminek szállítását várom késik, mert nem sikerült hozzá beállítani a szükséges paramétereket. Azaz a várt munka megint tolódott egy kicsit. Mindenféle szervezés eredményeként ebédidőben beesett a kisebbik lányom, akit elvittem a közeli kínai büfébe ebédre. Ebéd után aztán kénytelen voltam lányomat a metró megállóig elkísérni, mert mint a nők többsége ő sem a tájékozódó képességére büszke. A lányom már 19 éves, de mégis meg kellett állnunk a játszóház kirakata előtt és nagyon megtetszett neki Mazsola figurája. Nem is tudtam, hogy lányomat ez a figura érdekli. Én ezen a mesén nőttem fel, sűrűn játszották gyerekkoromban az Esti mesében a Mackó után. Lányom alig látott Mazsolát, úgy látszik mégis megfogta és születésnapra ezt kért ajándékba. Természetesen nem lehet ennek ellen állni, így valószínűleg meg fogja kapni.

Megfordult fejemben számtalan gondolat, mígnem eszembe jutott gyerekkorom kedvenc mesekönyve a Bátyácska és Húgocska. Gyönyörűen illusztrált és egy gyönyörű iniciáléval indul a könyv, és szinte minden oldalon kép és szöveg is van. Így megszületett az ötlet és egyelőre annyit elárulhatok belőle, hogy mindegyik rajzocskához fog tartozni egy szöveg egy különleges iniciáléval, és ha valósággá válik egy meseszép mesebeli kiállítás fog kerekedni belőle. Egyelőre az ötlet a szerzőnek is nagyon tetszik és már sikerült is a tervhez harmadik társalkotót is beszervezni.

A hétvégén az előző poszt írásakor nagyon sokat keresgéltem a digitális fényképeim között. Mindenáron a mackó eredeti állapotáról készült fotót kerestem, de nem találtam. Aztán elém került egy sorozat a 2005-ös ausztriai bicikli túráról, de sok jó képet csináltam akkor, de azért még is valójában a tekerés hiányzik. Most már tudom, hogy hétvégén mindenképpen bicajozom egy jót , ha nem is Ausztriában, hát a Gerecsében. A képet a mackóról nem találtam meg, de helyette találtam egy jól sikerült  kis képet egy bogárról. Mindig is álmodoztam egy ilyen kis autóról. A német rokonaink még a hatvanas évek végén egy bogárral jöttek hozzánk látogatóba, mennyire irigykedtem, de bezzeg nem vittek el egyetlen körre sem. Aztán valahogy úgy hozta az élet, hogy Wartburgom  lett és nem bogaram, de már nem bánom. Majd egyszer lesz még egy veterán autóm, ha megélem a nyugdíjas kort és az lehet, hogy bogár lesz és naphosszat fogom bütykölgetni, hogy mehessek vele. Amennyiben nem fog indulni az autó, lehet, hogy én is virágot ültetek bele. Ugye milyen szép így is egy kivénhedt bogár ?

Régi tervem, hogy feleségem gyerekkori maciját restauráltassam. A kisöreg nagyon megviselt állapotban van, úgy néz ki nem múlt el felette nyomtalanul ez az ötven év. A mackó az 1960-as évek legelején került a családba, akkor kapta feleségem, hogy játsszon vele. Meg is látszik szegény macin, hogy feleségem nem kímélte, hiányzik mindkét füle, hasa, lábai lyukasak és hull belőlük a fűrészpor. Szegény pára már a szemével sem láthat jól, mert egykori eredeti szemeit elveszítette és most egyszerű ráhímzett szemeket kapott. A javításokat a maci még valamikor feleségem gyerekkorában kapta, mert fületlenség ide, vagy oda mégis felségem kedvenc játéka maradt. Egy időben még öccsével is veszekedhetett a mackón, ez azért sejteti a mackónk állapota.

A régi porcelánokat és kerámiákat nagyon szeretem, mint már eddig is bebizonyosodott. Nemrég kerestem egy porcelán tálcát a konyhába, mert a korábbi festett bádog tálca már vállalhatatlan volt. Hétköznapi használatra jobban szeretek régi tárgyak közül válogatni, mert azok sokszor még tovább bírják, mint mostanában gyártott társaik. Határozott elképzeléssel mentem a Damjanich utcai régiségkereskedésbe, egy egyszerű nem túl dekorált tálcát kerestem. Volt ebben a régiségkereskedésben számtalan antik darab, de vagy vastag volt, vagy olyan széles pereme, hogy alig fért rá valami. Ennek a tálcának pedig az lesz a funkciója, hogy az előkészítő pulton gyűjteni lehessen rajta a fűszereket,  olajat, ecetet, ami mindig kell, hogy kéznél legyen. Hosszas keresgélés után egy ovális hófehér tálat találtam, mely a 850 Ft-os árával a legolcsóbb is volt. Az eladó mondta, hogy ezt a jelzést nem ismeri, de ez egy Csehszlovák porcelán a 70-es, 80-as évekből, így nem antik.  Örültem a tálnak nagyon, és otthon be is fogtam a régi bádogtálca helyett. A család a tálcát egy hétig észre sem vette, pedig naponta, használták róla a fűszereket. Örültem is annak, hogy  úgy tekintek rá,  mint a konyha megszokott  tárgyára.  Aztán mégiscsak észrevették és megkérdezték, hogy milyen idős, én rámondtam a régiségkereskedő becslését, hogy jó harmincas, aztán valami nem hagyott nyugodni és megkerestem a jelölést az interneten és láss csodát, a jelölést 1945-ig használták, mert később meg is szűnt ez a Csehszlovák gyár. Ez a tálca is már egy jó hatvanas, pedig nagyon fiatalosan tartja magát és nem néz ki többnek 20-nál.