A mai nap a meteorológusok szerint esős viharos időnek kellene lenni. Szerencsére tévedtek és szépen süt a nap, és felhő is alig van. Azért mégsem mondhatom magam annyira szerencsésnek, mert nem jutottam le a hétvégi házba, ahol bizony lenne mit csinálnom. Sebaj, a mai nap a bevásárlás és a lakástakarítás jegyében telt. Örömmel tapasztaltam, a reggeli bevásárlásból hazafele jövet, hogy a virágárusok száma és a virágok mennyisége is megnőtt. Vettem is több nagy virágcsokrot. A lakás takarítást most össze tudtam kötni egy kis dekorálással is. A margarétás csokrokból annyit vettem, hogy végre az öblös kétfülü gránit csuprot is tel tudtam tenni virággal. Ezt a kétfülű köcsögöt még a 90-es években vettem az egyik használtcikk kereskedésben, az eladó állította, hogy nagyon megéri az ezer forintos árát, mert szerinte ez a csupor az 1800-as évek végén készült. Én nem gondoltam, hisz az ugyan ilyen alakú és nagyságú komatálunk mely annak idején eltörött fiatalabb csak a két világháború közötti. Nem vitatkoztam az eladóval, hiszen mindenképpen megvettem volna, hisz ez a forma nagyon tetszik nekem is, meg a családnak is. Természetesen otthon alaposan szemügyre véve a jelölést kiderült, hogy a kispesti Gránit gyár terméke, amelyik 1922-ben alakult, így még most sem idősebb 90 évnél. Sokat használjuk ezt a köcsögöt, mert karácsonykor jót mutat benne a feldíszített fenyőág csokor, és ha éppen nem ünnepi időszak van, jól el lehet rejteni benne a még befizetnivaló számlákat, ne legyenek már annyira szem előtt. Nem szeretném tovább dagasztani ezt az írást, most alább bemutatom, hogy mit alakít a köcsög és a nagy csokor idei virág ezen a hétvégén a mi lakásunkban. Derűs hétvégét mindenkinek!

A legtöbb ember, ha Körmöcbánya nevét meghallja a körmöcbányai arany jut róla az eszébe, hisz a körmöcbányai pénzverde a történelmi Magyarország legjelentősebb pénzverdéje volt, majd 1918 után Csehszlovákia, illetve Szlovákia egyetlen pénzverdéje. A közel 700 éves pénzverde híres volt az ott vert aranyak (később dukátnak nevezett forintok) tisztaságáról, így azok a korabeli Európa közkedvelt fizetőeszközei voltak.

Eredetileg eredeti szecessziós széket szerettem volna, ki is néztem egy igazán tetszetős darabot, valami hasonlót szerettem volna. A képen látható darab egy igazi Bécsi bútor J&J Kohn gyárából. Egy ilyen restaurált darab, ha kapható bizony 80 ezer forintnál kezdődik, egy ilyenről álmodtam.

Aztán megtetszett — szinte ingyen vettem — ezt a fehér széket. A formára ugyan nagyon klasszikus Thonettes, de a háttámla dekorációja nem szokványos, mert az ilyen székek szinte mindegyike a legyező formájú betétet szokott kapni. A szék már legalább egyszer átesett egy festésen,  a szék eredetileg vöröses barna lehetett, ugyanis a fehér festék alatt az eredeti szín olyan. Az ülőlapja, ha eredeti is, már rétegekben szétjön és statikailag sem stabil, bár kipróbáltam és nagyon kényelmes volt az eredeti ülőrésszel is. A székünk érdekessége, hogy első lábai hengeres keresztmetszetűek, míg hátsó lábai négyszög keresztmetszetűek, így egy érdekes keresztezés, azért, hogy a hátlap egy dekorációt kaphasson, így lesz egy egyedi különleges megjelenése. A másik érdekesség, hogy az ülőlap nem egyenes, hanem alul egy hullámvonal próbálja érdekesebbé, izgalmasabbá tenni az egész szék megjelenését.

Magyarországon több, különböző időben alapított hajlítottbútor-gyárról tudunk. A Thonet legjelentősebb konkurens cége a bécsi Josef & Jacob Kohn volt, kik nemcsak Thonet bútorok utánzatait készítette, hanem saját bútorokat is tervezett, s a századfordulón már vezető szerepet játszott a hajlított bútorokat gyártó vállalatok között. Ők foglalkoztattak először tervezőt Gustav Siegel személyében. 1917-ben a Josef & Jacob Kohn cég fuzionált a Firma Mundus-szal, mely 16 kisebb hajlított bútorgyárból jött létre. 1922-ben valamennyien egyesültek felvéve a Thonet-Mundus nevet, melynek működése a második világháború után sem szűnt meg.  A mi székünkben a jelzés csak J&J Kohn, így nagy valószínűséggel 1917 előtti darab.

Két napig hétvégi házunkban voltunk. Ez az a hely, ahol igazán hódolhatok szenvedélyemnek a restaurálásnak. Már régóta felkészültem a fa bőrönd restaurálásához, hisz már egyszer nekifogtam és írtam is róla, hogy szétszedtem és letisztítottam a darabokat. Az eredeti színe mahagóni vörös volt, ez kiderült abból, hogy a bőröndre ragasztva egy csomag feladási papír alatt még egy kicsit megmaradt az eredeti szín. Vettem is hozzá mahagóni pácot, természeten por alakban, mert készítésekor is így csinálták.   

Ezek dokumentumok a bőröndből most már csak kortörténeti emlékek, pedig de jó lenne, most apósomtól meghallgatni azt, hogy miért is tette ezeket félre, mit is akart ezekkel kezdeni. A bőrönd felújítás alatt ezeket a dokumentumokat gondosan félretettem, a felújítás után ismét a bőrönd lakói lesznek. Remélem hamarosan a felújított bőröndöt is bemutathatom, de talán tartalma sem volt hiábavaló, mert eddig is együtt töltötték fiatalságukat, ezután se váljanak külön útjaik.

Mai nap ismét egy kis sikert könyvelhettem el. Az antikváriumokat már gyerekkorom óta szeretem, ha tehetem csak keresgélni térek be és kedvemre olvasgatok az ottani könyvekben, aztán ha valami nagyon megtetszik és gyűjtőkörömbe is belefér megveszem. Számomra az igazán kedves, ha vásárlásommal kedvesemnek is örömet szerzek. Feleségem igazi kétnyelvű és egyformán szeret németül és magyarul is olvasni. A magyar klasszikusokat hol magyarul, hol németül olvassa. Egy időben alig volt magyar klasszikusunk német nyelvre fordítva. Manapság egyre gyűlnek, mert hol itt, hol ott találok egy-egy német fordítást. Amennyiben megvan a fordítás meg kell keresni a korban hozzáillő eredetit. Ma végre összejött egy pár, Móricz Zsigmond Sárarany regénye németül és magyarul egyaránt már a tulajdonomban van. Milyen érdekes kis vignetta van a német kiadás végén. Hiába a 20-as években még adtak a részletekre és a reklámra. Most már csak a feleségemnek kell átadni, remélem neki is tetszeni fog.

Az elsőnek beszerzett magyarországi német gótbetűt oktató tankönyvünket már bemutattam. Most a legfiatalabb ABC-s írás könyvünket szeretném bemutatni. Két hete találtam rá az egyik antikvitás üzletben, valójában nem eladó könyvként. Amint az eladó elmondta sok antik könyvet árul, többek között bécsi vásárban is, és olykor csak ennek segítségével tudja kibetűzni a cifra gót betűs írásokat. A könyvbe belelapozva, rögtön a borítólapon láttam az alábbi kis kétnyelvű ajánlást, megszívlelendő. Az utolsó lap is érdekes, sok mindent elárul a korrol akkor is, ha nem tudjuk, hogy a kiadás éve 1940.