Saját tulajdonú lova apámnak csak nyugdíjas korában lehetett, de nekem már karonülő koromban lovam volt, nem is egy hanem rögtön kettő. Még járni sem tudtam, amikor nagyapám — aki büszke volt rám, mint első fiú unokájára — hintalovat ajándékozott. Nem volt…

Nemrég kedves ismerősöm az első világháborús emlék után egy újabb képet küldött az alábbi szöveggel: „Zsák,kés,borotva(nagyapám amerikai hadifogságából)zsák sorszámozott,kés U.S.jelzéssel, borotva U.S.A.1920.jan.13.(nyelébe ütve)”Szerencsés nagyapja volt a…

Örömmel írhatom, hogy barátom mesekönyv illusztrációs kiállítása a tegnapi nap folyamán sikeresen megnyílt.  A kiállítás létrehozásában közreműködtem, ezért számomra is öröm, hogy a kiállítás megnyitóján sokan részt vettek, annyira sokan, hogy még a teaház…

Néha az ember akkor is vásárol, amikor valójában nem akar. Csütörtökön pillanatnyi fellángolásból vásároltam egy zöld lámpabúrát. Valójában nem a lámpabúráért mentem a Kacatboltba, csak éppen arra jártam. Antik foglalatot kerestem a készülő asztali lámpámhoz, és úgy…

Aki ezt a blogot olvasgatja, gondolom feltűnt neki, hogy egy állandó formai elem a bal odalon kis képecske. Gondolom a legtöbb olvasó nem is tudja pontosan mit lát a képen, ebből a blogbejegyzésből most kiderül, hogy mit és miért választottam címlapképnek. A címlapképen…

A fa bőröndről már sokszor írtam, szándékom szerint most utoljára írok róla. Ámbár lehet, hogy még többször fogok róla írni posztot, mert olyan sok szép régi dokumentum és tárgy került bele, hogy egyszer-egyszer még biztosan írok róla. Most végre visszahelyeztem rá a…