Lassan két éve, hogy a Liget szanatórium Ady emléktábláját bemutattam:  

http://multmento.blog.hu/2011/04/10/aprilis_11_a_magyar_kolteszet_napja_2

Most megint visszatérek az épülethez. Nemcsak azért érdekes, mert Ady életének utolsó napjait itt töltötte, hanem azért is, mert az épületet Zsolnay kerámia díszek díszítik. Az eredeti dokumentáció szerint az ablakok körül vöröses csipkés kerámia díszeknek kellene lenniük. Ezek sajnos az ezredfordulón történő felújításkor eltűntek. Az erkélyek alatti eosinos szélű négyszögletes virágok megmaradtak, és szépen felújításra is kerültek. Nagyon jól mutatnak a téglával díszített homlokzaton. A felújítása alatt sokszor mentem el az épület előtt. Sajnos nem felújítás, hanem újraépítés volt az, mert az eredeti részekből csak a homlokzat maradt meg. Az épület eredetig kórházi funkcióval rendelkezett, gondolom a kórházi szobák még átalakítás után sem lettek volna jók irodának. Bár az alábbi kép - mely Ady Endre halotti fotója 1919. január 27.-éről -, jól látszik, hogy míves szekrények voltak az épületben.

Gondolom én, hogy a mostani luxus irodaházban már nincsenek olyan igényes szekrények, mint annak idején voltak.

A pécsi díszeken kívül, nekem más baranyai vonatkozás is eszembe jut  

Ady kapcsán. Ady Endre: Imádság háború után című versét legelőször a kőlyuki völgyben hallattam a Szélkiáltó együttestől. Az iskolai kirándulásunk meglepetésvendége volt a Szélkiáltó együttes. Az együttes az erdei úton zenélt. Mi az iskola diákjai az erdei út fölötti lejtőn ülve hallgattuk az előadást.

Képek: Az irodaház, és díszei, ahogy én láttam 2013-ban.

A Garmada önkiszolgáló bolhapiacon jártam. (honlapjuk: http://www.garmada.net/ ) Érdekes keveréke ez egy bolhapiacnak és egy önkiszolgáló áruháznak. Van ugyan előnye, de szerintem egy bolhapiac mégis csak az eladó és a vevő személyes kapcsolatáról is szól. A süteményes kínáló tálat melyet itt vettem és most bemutatok, a boltban történő második látogatásomkor vásároltam meg. Első alkalommal is kinéztem én magamnak, de addig nézegettem, míg aztán visszatettem a polcra. Másodjára egy héttel később is vizsgálgattam a tálat, de ekkor odajött hozzám egy kedves hölgy. A hölgy aztán elmesélte, hogy ez a tál az ő árukészletéből van. No, én rögtön megkérdeztem, hogy mi a tál története. Sajnos nem sokat tudott mondani róla.

Összesen annyit tudtam meg tőle, hogy a tálat egy hagyatékból megvásárolt szekrényben találták:

Nem sok információ, de mégis úgy döntöttem, hogy nekem ez a tál kell, és utána is járok én a történetének.Megvásároltam a tálat, aztán elkezdetem gondolkozni.

A süteményes tálat az teszi különlegessé, hogy nyolc arannyal írt aláírás díszíti, és nem is akármilyen művészek aláírásai. Név szerint — a sorrendet a véletlen szülte —az alábbi művészek aláírásai vannak a tálon.

Ruttkai Éva (született: Russ Éva, Budapest, 1927. december 31. – Budapest, 1986. szeptember 27.) http://hu.wikipedia.org/wiki/Ruttkai_%C3%89va

Mikes Lilla (Született: 1924. július 4. Meghalt: 2004. december 8.) http://www.nol.hu/archivum/archiv-343881

Tábori Nóra (Temesvár, Románia, 1928. június 15. – Budapest, 2005. november 23.) http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1bori_N%C3%B3ra

Gregor József (Rákosliget, 1940. augusztus 8. – Szeged, 2006. október 27.) http://hu.wikipedia.org/wiki/Gregor_J%C3%B3zsef

Dunai Tamás  http://hu.wikipedia.org/wiki/Dunai_Tam%C3%A1s

Dévai Nagy Kamilla  http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9vai_Nagy_Kamilla

Pitti Katalin http://hu.wikipedia.org/wiki/Pitti_Katalin

Hernádi Judit http://hu.wikipedia.org/wiki/Hern%C3%A1di_Judit  

Először is érdekelt, hogy vajon az aláírásuk csak hamisítvány, vagy eredeti.

Már sokszor olvastam én a  Magyarországi autogramgyűjtők blogját,   http://autogram.blog.hu/. Írtam a szerzőjének és küldtem is a tálról egy fényképet. Nem sokkal később választ is kaptam: „Az aláírások igazinak tűnnek, gondolom nem egy időben kerültek a tányérra, hanem fokozatosan. A keletkezésről persze csak az eredeti tulajdonos tudna beszámolni.”

A tál igaz történetéről egyelőre ennyit lehet tudni. Írói fantáziánk természetesen végtelen. A végtelen közül az alábbi kettő tűnik a legvalószínűbbnek:

Ad1. : Egy cukrászdában egyszerre ünnepelt a 8 művész egy születésnapot, vagy valamely más neves eseményt. A tál tulajdonosa pedig megkérte mindegyik művészt, hogy dedikálja az arany tollal a tálat.

Ad2.: A nyolc aláíró mindegyikének kedvenc cukrászdájában a tulajdonos apránként kedves vendégeit megkérte, hogy írják alá a fehér tálat.

A tál valódi történetét és tulajdonosát még nem ismerjük. Én nem tartom lehetetlennek, hogy a poszt olvasói között lesz olyan, aki a tálat felismeri, és többet tud róla, mint eladója, és a blog szerzője. Itt az idő, én kíváncsi vagyok. Nagyon örülnék neki, ha kiderülne :

Ki és miért gyűjtötte be pont ennek a nyolc művésznek az aláírását?

Miért erre a fehér porcelán tálra?

Mikor és hol készültek ezek az aranyos aláírások?

Képek: A tálunk a tálalószekrényen. A tál hátoldala.

Már egy éve, hogy a lányom kitalálta, hogy neki a galériájára raklapból kell kettő ülőalkalmatosság, mely szükség esetén vendégággyá is alakítható.  Én - jó apához -, illően elkezdtem szervezkedni. Raklap beszerzés, csiszolás, lakkozás. Majd a raklap méretéhez matrac gyártatás, és a matrachoz megfelelő huzat. Úgy gondoltuk ki a feleségemmel, hogy 2012 karácsonyára majd át is adjuk. Már októberben megvolt a két raklap a közeli zöldség boltból. A raklapok aztán a padláson várták a jó időt, és a kedvemet, hogy lecsiszoljam őket. A matrac is a Karácsony előtti hétre készült el. Egy ilyen ipari stílusú ágyhoz egyszerű huzatú matracot képzeltem. A kárpitossal úgy beszéltem meg, hogy a legjobb lesz jó erős grádliból elkészíteni. Grádliból is létezik többféle, de sikerült a klasszikus csíkosat beszerezni hozzá. Eredetileg azt szerettem volna, ha úgy néz ki, mint a régi matracok, szélei szélesen levarrva, és saját huzatával bevont gombok lettek volna a matracon. Aztán a kárpitossal megbeszéltük, hogy a széle marad, de a gombok felejtősek. Cserébe a matrac huzata zipzáras, és levehető, így ha koszos lesz, mosható.  

Karácsonyra félig készen átadtuk lányom ajándékát. Most, hogy végre eljött a tavasz a teraszunkon a raklapokat lecsiszoltam, és lekentem vastaglazúrral. Miután megszáradt, az aljára textil tappancsokat ragasztottam, oda ahol a szegek végei vannak. Így szerencsére nem karcolja össze a parkettát. A raklapból elkészült végre a galériára az ülő-fekvő alkalmatosság. Az alábbi fotók apránként mutatják be az elkészülés pillanatképeit. Az utolsón láthatjátok az elkényeztetett szerencsemalacunkat, aki rögtön kényelembe is helyezte magát.  

Korábban két blogbejegyzésben is foglalkoztam az alább látható könyvvel. Eddig azt írtam róla, hogy háromnyelvű. Alaposabban megnézve, és beleolvasva kiderült, hogy nem három, hanem négynyelvű.

Így a könyv, a Rozsnyó környékén az 1822-ben jellemző német, magyar és szlovák nyelven is megjelent a hivatalos egyházi latin mellett.

 Képek: A könyv címlapja, mind a négy nyelven. 

Már egyszer írtam erről a könyvszerzeményemről itt: http://multmento.blog.hu/2013/01/27/ha_ez_a_konyv_meselni_tudna

A könyv ismételt bemutatását az adja, hogy elkészült a könyv szakszerű újrakötése. Boldogan hoztam el a könyvkötőtől. Most szerencsére úgy készítette, ahogy kértem. Vele először dolgoztattam, de korábban egy előző könyvkötővel megjártam. Történt, hogy egy 1800-as évek végén megjelent német nyelvű Ember Tragédiáját köttettem be. Megbeszéltük, hogy milyen legyen, erre kaptam egy műbőrkötésű könyvet, melyben az eredeti oldalakból fél-fél centit le is vágtak, hogy könnyen lapozható legyen. Itt most hosszadalmasan elmagyaráztam, hogy nem műbőrt, hanem vászonkötést kérek. Nem kértem rá feliratot sem, mert olyan betűkészlet nem volt, mint amilyennel a könyvet nyomták.

Elkészült, és a minőséggel is meg vagyok elégedve. Mutattam is kollégámnak, aki a könyvkötőt ajánlotta. A kollégám belelapozott a könyvbe, és megdicsérte a kötést. Aztán gyanakvóan megkérdezte: Ez a régi könyv ér is annyit, mint amennyibe a bekötése került?

Én csodálkoztam a kérdésén, és őszintén válaszoltam. Nagy valószínűség szerint nem venné meg senki annyi pénzért sem, mint amennyiért én felújíttattam.

Ennek a könyvnek eszmei értéke van, mert tudom, hogy feleségem haszonnal fogja forgatni, és elemezni. Összehasonlítja majd a magyar fordítást a némettel. Biztosan fog találni érdekességet, ha más területről származó hasonló imakönyvekkel összehasonlítja. Így feleségemnek már megérte.

Mellesleg én is kedvet kaptam, és beleolvastam. No, nem a latin, vagy német részbe. A magyar kötetébe olvastam bele. Érdekes a nyelvezete, mely pont a magyar nyelvújítás korába esik. (lásd itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nyelv%C3%BAj%C3%ADt%C3%A1s )

A könyv legnagyobb értéke számomra mégsem a nyelvezete volt. Számomra a tanulságosabb a betegekért való imádság volt. Talán azért, mert pont előtte olvastam Aranyos Fodorka írását. Lásd itt:  http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/02/nehez-kerdes.html.

Az utóbbi időben a családomban több olyan haláleset történt, melyek egyfajta lelkiismeret furdalást okoztak. A könyvbe beleolvasva, könnyebb volt ezektől a rossz érzésektől megszabadulni. Így történt, hogy ez a 190 éves könyv olvasása és gondozása nekem is megérte.

 Az alábbi idézet a könyvből betű szerint van kimásolva, a képek a pedig az imádságot is tartalmazó két oldal magyar, német és szlovák nyelven. Hátha valaki ezekkel a gót betűkkel és régies nyelvezettel is megérti.

 A BETEGÉRT

 Hatalmas Isten, emberi gyarlóságnak erős gyámola, és oltalmazója, ki kezében vannak életünk határi: könyörgünk Felségednek a te beteg szolgádért (szolgálódért). Vigasztald őtet, bátoricsad, és erősicsd hogy jó neven vegye és csendesen szenvedje látogatásodat. Gyógyicsd ötet Szent Nevedért hogy a Te reája bocsájtott csapásodbúl megösmérvén hozzája való jó voltodat, méltó hálát adjon irgalmasságodért! és atyai ostorozásod által, öregbüljön szerlmedben és félelmedben. – Ha pedig véghetetlen bölcseséged szerént hasznosabbnak látod az ő kimúlását! adj szent Lelket néki, hogy az igaz penitentia által büne bocsánatját nyerhesse és teelöled kedves ki mulása légyen e világbúl, adjad szent malasztodat néki hogy meg ismérje a testi nyavalyáknak és csapásoknak ostorit atyai kezeidbül származni: mivel akaratod nélkül csak hajunk szála sem eshetik le: és ezért ostorozzál minket hogy bűneinkbül Te hozzád térjünk, ki igaz élet és igaz boldogság vagy. Oh áldott jézus a ki meg győzted a halál fulangját, légy segicségül a Te beteg szolgádnak (szolgálódnak) a mi Urunk Jesus Krisztus által. Amen 

Tavaszi első Zsolnay épületkerámiás fotósorozatom a Gresham palotáról készítettem. Ezt az épületet régóta ismerem, és kedvelem. Felújítás előtti állapotában nem fényképeztem, de szerencsére az Interneten megtaláltam az épület Zsolnay kerámiáinak restaurálásról készült előadás anyagát a felújító cég honlapján. Ajánlom elolvasásra, és megtekintésre a hozzá készült fényképes illusztrációt: http://www.knossos.hu/gresham/A%20Gresham%20palota%20Zsolnay%20ker%E1miaburkolat%E1nak%20restaur%E1l%E1sa.htm

 Akinek nincs ideje végigolvasni, a legfontosabb tudnivalók az épületről ebből az anyagból idézve: A Gresham Palotát 1906-ban építtette a londoni székhelyű Gresham Életbiztosító Társaság, elsősorban a brit arisztokrácia számára. A második világháborúig Budapest legelőkelőbb luxus rezidenciája volt, amely a kor legmagasabb színvonalát képviselte, és amelyhez a többi szállodát viszonyították. A Gresham Palota a Lánchíddal szemben lévő, Dunára néző háztömböt foglalja el, így Budapesten is egyedülálló reprezentatív fekvéssel rendelkezik. Elhelyezkedése a New York-i Fifth Avenue és Central Park sarok, a londoni Hyde Park sarok vagy a párizsi Champs Elysés fekvéséhez hasonlítható.  A Gresham Palotát Quittner Zsigmond tervezte (1906-1907-ben) és a világon az Art Nouveau, a szecessziós építészeti irányzat egyik legszebb példájának tekintik. Az épület anyagait és építészeit a korszak számos tehetséges magyar művésze közül válogatták ki gondosan:

• a palota belső tereit díszítő üvegmozaikok, a lépcsőházak festett üvegablakai Róth Miksa munkái;
• Sir Gresham portréját és az első emelet fekvő szobrait Telcs Ede készítette;
• a földszinti passzázs és az udvarok falait borító csempéket, valamint a fali- és padlólapokat a híres magyar Zsolnay gyár tervezte és gyártotta le.

A Gresham-palota korszerűsége Budapest büszkesége lett. Itt alkalmaztak először olyan, máig sem túl gyakori komforteszközöket, mint például a központi gépházra kapcsolt porszívóberendezés.

Az épületben minden a "leg"-eket gyarapította: Budapest akkor egyik legnagyobb összterületű lakóháza (12 000 m2) a legjobb anyagokkal büszkélkedett, három lépcsőháza (mindegyik egy-egy nagy magyar nevét viselte) üvegfedésű passzázsból nyílt, az egyedi burkolólapok a Zsolnay-gyárban készültek. Passzázsa építészettörténeti ritkaság, hiszen Budapesten ez a legrégibb, épen maradt ilyen, fedett üzletsor. 

Megvallom őszintén a szállodába nem volt merszem bekéretőzni egy fotósorozatra, de akit érdekel, a szállodalánc honlapján egy nagyon profi fotósorozat mutatja be az épület belső Zsolnay kerámiával burkolt tereit itt: http://www.grandluxuryhotels.com/hotel/four-seasons-hotel-gresham-palace-budapest/picture-gallery/

A fotózáshoz most jó idő volt, de nem volt egyszerű feladatom, mert az üveg és arany felületeken sokszor túlzottan visszaverődött a napfény.