A budapesti Lehel utca 51 előtt sokszor elmegyek. Már egy ideje figyelem mi lesz vele. Az épületet már a 80 évek óta ismerem, akkor még bútorbolt működött benne, legalább is a földszintjén. Mesélték, hogy a háború előtt még bútorgyár volt. egykori tulajdonosai a Lehel utca végén még egy szép szecessziós gyárépületet építettek. Látszik még az első emeleti irodai ablakok különleges osztása. A bútorgyár a küllemén is meg akarta mutatni, hogy a gyárban nem akármilyen bútorokat készítenek.

Ma,  amikor elmentem előtte, szomorúan láttam, hogy bontják. Úgy látszik élénkül az ingatlanpiac, és egy újabb üvegcsodát építenek ennek a régi szép gyárépületnek a helyére. Kár érte.

Szerző: MULTMENTO  2012.02.20. 20:18 3 komment

Címkék: épület bútor sarokház

Azon gondolkodtam, hogy a mai nap mit is posztoljak eme nevezetes névnapon. Már tegnap este láttam, hogy megnőttek a virágárak. Hiába a virágárusoknak is meg kell élni valamiből?!. Elsétáltam az Andrássy úton a kedvenc virágüzletem előtt. Valentin napi dekoráció. Csináltam is rögtön néhány fényképet, ez legalább ingyen van. Szép,  de hát mit kezdjek , hisz eddig mindig régiségekről és múltbeli dolgokról írtam, és nem napi újdonságokról. Otthon portalanítottam a könyvespolcot, emiatt kezembe került a Jókai album. Elég szakadt szegény, már ráférne egy kis felújítás. Mentségemre legyen mondva, hogy én már ilyen állapotban vettem, és azóta nem romlott az állapota. Kézbe vettem, és lapoztam.  Hornyánszky Viktor császári és királyi udvari szállító könyvnyomdájában készült. Jókai születésének századik évfordulójára adták ki. Pekár Gyula, Londesz Elek, Seress László és  Krúdy Gyula tollából származnak a szövegek, és tele van reprodukciókkal, képekkel Jókai Mórról.

Jókai Mór ír, kertészkedik, igazán sokoldalú személyiség. És akkor elértem Jókai festményéhez. Ámor, és milyen bájosan mosolyog. „Igazi Valentin napra való kép” —gondoltam. Rögtön lőttem is pár fotót az én csoda albumomról.

Szerző: MULTMENTO  2012.02.14. 10:06 2 komment

Címkék: könyv virág épület

„Régi családi darab. Emlékeim szerint már az 1960-as évek közepén is ilyen viharvert volt. Fából készült,az ára 11ft. A sakktudásom azóta sem lett jobb,a lépéseket ismerem. Még a számítógépkorszak előtt vettem egy sakkgépet. A legkisebb fokozaton 10-ből 9-szer vert meg és volt egy döntetlenem. Gyorsan eladtam,mielőtt a falhoz vágtam volna.:-)” – Kaptam a képet a leírást erről a sakk készletről. Tizenegy forint volt, amikor még ezen az áron három kilógramm kenyeret lehetett vásárolni. Az akkori árak még 20 évig változatlanok maradtak. Egy egyszerű sakk, mely akkoriban nagyon sok családban megvolt. A mi családunknak nem volt egészen 10 éves koromig, amikor megkaptam első sakkomat. Hasonló méretű bulgáriai készlet volt az én készletem is. Majd egyszer bemutatom azt is, hisz sok győztes sakkpartit játszottam vele. Később miután a rokonságot legyőztem, az idősebb unokatestvérem megvert az első partiban. Nem véletlenül, hisz ő rendszeres sakkújság olvasó volt, és járási sakkversenyt is nyert.

Szerző: MULTMENTO  2012.02.10. 20:39 3 komment

Címkék: játék fa kgst

A mai posztom ipari kerámiákról szól, így akit nem érdekel a téma ne is olvassa tovább. Nekem egy héttel ezelőtt, amikor még nem esett le az idei hó a városligeten át fényképezni való kedvem lett. Akkor nem a természetet, nem is a házakat, hanem villanyoszlopokat fényképeztem rendületlenül. A villanyoszlopokon a porcelán szigetelők érdekelnek, így hát olyan képeket készítettem, hogy ezek is látszódjanak.

Diákkoromban a komlói szénerőmű látogatáson voltunk. Az egész erőmű, olyan színtelen és egyhangú volt. Aztán kiértünk az udvarra, ahol az erőmű transzformátor állomása volt. Hatalmas színes porcelán szigetelők. A legszebb része volt az erőműnek. Az erőmű főmérnöke megjegyezte: „Zsolnay porcelán szigetelők”
A szénerőmű látogatás óta aztán figyelem a porcelán szigetelőket. Tudom, hogy a Magyarországon használatban levő porcelán szigetelők nagy része még mindig Zsolnay termék.
Az egyik kedvenc könyvem  a „Zsolnay” könyv 1980-ban a Corvina kiadó adta ki. Gyár és családtörténet Zsolnay leszármazottak tollából. Ez a könyv szerintem olvasmányos, egy valódi megtörtént családregény. Nem kitalált, mint a Dallas, vagy az Onedin család és mégis élvezhető. Itt olvastam: „1883 novemberi számlákban szerepelnek először szigetelők a Ganz gyár számára.„ (Mattyasovszkyné Zsolnay Teréz visszaemlékezései). A Zsolnay porcelánszigetelő gyártás ezek szerint már 129 éve létezik. Az általam fotózottak porcelán szigetelők egy része már biztos nem Zsolnay, ezt bizonyítja az a közeli kép is az egyik szigetelőről, mely az öntési hibát is mutatja. Szerintem a Zsolnayak ilyent nem engedtek volna ki a gyárkapun.
Szerző: MULTMENTO  2012.02.06. 08:44 6 komment

Címkék: porcelán fém épület

Ezen a blogon már többször próbáltam pusztuló síremlékek védelmében fellépni. Két éve a Véméndi Szerb és Zsidó temető megmentésért még levelet is írtam az önkormányzatnak. Véménd honlap szerkesztőjétől aztán választ is kaptam, hogy felkarolja a kezdeményezésem. Aztán később megkaptam a tényleges választ, hogy fontosabb, sürgősebb feladatai is vannak az önkormányzatnak, majd később. Így aztán nyúlik, minta rétestészta. Minden évben örömmel szoktam olvasni, hogy a magyarországi védett műemlékek száma növekszik, de sajnos ugyanitt írják, hogy többeknél a védettséget megszűntetik. Az alábbi képen látszik is, hogy miért vették le a műemléki védettséget a Lehel utcai épületről. Sajnos ez esetben már csak néhány téglát lehetne védeni, ami a bontás után ottmaradt.

 
 
Sajnos Magyarországon több a negatív tapasztalatom síremlék felújítás és megóvás ügyben, mint pozitív. Nemrég levelet kaptam a Ljubljanai Magyar Nagykövetségről. Egy magyar vonatkozású Szlovéniában álló Huszár síremlékének felújításához kértek a blogtól segítséget. Nem sokat kérnek. Nyilvánosságot, hogy bemutathassák, hogy a helyi műemlékvédők összefogásával már meddig jutottak, és hogy még mit kellene tenni ahhoz, hogy befejezhessék a műemlék felújítását. Az alábbi tájékoztatót kaptam a nagykövetségről az eddigi tevékenységükről:
 
Rostás Pál közhuszár szobra
1813 őszén, október 3-án Trieszthez közel, a Vippach-Görz (Vipava – Goricia) országút mentén magyar huszárok, az 5. Radetzky huszárezred katonái a francia Illíriából visszavonuló francia alakulatokat üldözték. A hadszíntér az 1813-as Napóleon elleni harcok egyik melléktere volt, mégis, a magyar huszárok számára fontos helyszín volt, hiszen itt alkalmazhatták a könnyűlovassági harcmodorhoz talán leginkább illő kislétszámú zavaró harcműveleteket.
 
 Rostás Pál közhuszár az alakulat tagjaként vett részt az összecsapásban. A többszörös francia túlerő ellen Rostás volt, aki mintegy negyed órán át feltartóztatta a franciákat, ezzel lehetőséget adva sebesült bajtársainak a visszavonulásra. Rostás Pál 1813. október 3-án meghalt. Bajtársai, ezredtársai 1836-ban egy díszes sírhelyet, majd 1845-ban avattak emlékére egy teljes alakos szobrot Vipava közelében, Budanje-ban, ami ma a szlovén-olasz határ közelében van, közel Trieszthez. A szobor egyben Rostás Pál sírhelye is. Az 1845-ös szobor költségeit bajtársai, ezredtársai gyűjtésből finanszírozták. A szobor időközben, a második világháborút követő időszakban megsérült, a településen a Mária Templom mellett a szobor talapzata elhagyatottan állt egészen 2009-ig. A sérült szobor eredeti maradványai a szlovéniai nova-goricai múzeum kőtárában vannak jelenleg.
 
A helyi közösség kezdeményezése
 
2010 nyarán kereste meg a ljubljanai magyar nagykövetséget a helyi önkormányzat, illetve a múzeum képviselői a kéréssel. Szándékuk a szobor teljes helyreállítása volt. Ekkor sajnos azt kellett jeleznünk feléjük, hogy a teljes összeget (16.725 EUR) semmiképpen sem tudjuk előteremteni.
 
2010 folyamán a ljubljanai nagykövetség tevékenységének köszönhetően a budanjei önkormányzat, együttműködésben a helyi múzeum munkatársaival összeállított egy költségvetést, amely helyi szakértők bevonásával helyreállítaná a szobrot. A megvalósulás esetén a szobor teljes egészében, eredeti formájában állítható helyre. Időközben a helyreállítási munkákat megkezdték, a szobor talapzatát és környékét renoválták. A szükséges pénzügyi források nagyobbik részét eddig a szlovén fél biztosította, összesen közel 11.000 eurót. A helyreállítás a település összefogásával történt meg, támogatta eddig a szlovén honvédelmi minisztérium, a helyi önkormányzat, illetve rengeteg lelkes és elkötelezett önkéntes. Magasrangú helyi politikusok, pl. a szlovén nemzetgyűlés akkori alelnöke, Vasja Klavora is felszólalt a szobor helyreállításáért. A tapasztalatunk a szobor helyreállításának megkezdése óta az, hogy a szlovén közeg befogadó, büszke a szobor létezésére, és arra, hogy egy magyar huszár emlékét őrizheti. A szobrot a helyiek teljes egészében múltuk szerves részének tekintik, magyar szoborként tartják azt számon. A szlovénok lelkesek, részben önkéntes munkával végzik a szükséges felújításokat. 2011 nyarán elkészült a szobor talapzatának helyreállítása. A visszamaradó feladat az egészalakos szobor helyreállítása.
 
A ljubljanai magyar nagykövetség célja, hogy a szobor Rostás Pál halálának 199. évfordulójára, 2012 októberére elkészüljön és eredeti formájában, újból álljon egy magyar huszár szobra Budanjéban, Szlovéniában.
 
Az emlékmű üzenete egyértelmű: egy hős magyar huszár, aki életét áldozta bajtársaiért, és hazájáért, s akinek az emlékét bajtársai hosszú évtizedek múltán sem feledték. Idővel ugyanakkor emléke elhalványult, fogalmazhatunk úgy is, hogy kikopott nemzet emlékezetéből. Kimondhatjuk, hogy a szlovén civil kezdeményezés nélkül a szobor helyreállítása nem történne meg, sőt, talán azt is elmondhatjuk, hogy a szobor létezéséről valószínűleg nem is tudnának a magyarok, akár Magyarországon, akár Szlovéniában.
 
 A helyiek, szlovén barátaink Rostás Pál emlékét méltó módon megőrzik és ápolják. A szobor helyreállítását és jelentős részben ennek finanszírozását a szlovén fél állta, állja. A helyreállítást, a szobor emlékének megőrzését a szlovén fél kezdeményezte. Ennek hangsúlyozása szükséges, mivel sajnálatos módon kevés hasonló példát találhatunk a hazánkkal szomszédos országokban az ottani magyar történelmi emlékek esetében. A szlovéniai példa kiemelkedően pozitív és emiatt minden támogatást megérdemel. Rostás Pál emléke, s ezen keresztül a szobor korabeli üzenete olyan önfeláldozó hősiességről szól, amelyre napjainkban példaértékűen lehet szükség. Példaként kell ugyanakkor kiemelnünk a szlovénok hozzáállását: a lelkesedés, amivel találkozunk, őszinte és baráti. Rostás Pál huszár emléke korában is az összefogásról szólt, és sajátos módon napjainkban is ezt jelenti mindazoknak, akik támogatják a helyreállítását.
 
A helyreállítás
 
A költségek 16.725 eurót tesznek ki, amelynek jelentős részét (10.375 EUR) a szlovén fél fizeti. Simicskó István 2010 szeptemberi szlovéniai látogatását követően a HM Hadisírgondozó Hivatala 200.000 forint támogatást adott. Összefoglalva, szükség van még pénzügyi támogatásra, de a helyreállítás folyamata beindult. Szeretnénk elérni, hogy egy magyar huszár emlékművet ne csak a szlovénok pénzéből állítanánk helyre, így a nagykövetség egy sokkal szélesebb célközönségű gyűjtést kezdeményezett.
 
A visszamaradó összeg 5050 EUR, amit különböző forrásokból tervezünk előteremteni. Sokan támogatják a helyreállítás gondolatát, közöttük magyarországi politikusok és civilszervezetek is. Felvettük a kapcsolatot már Komárom városával, ahol a Radetzky ezred állomásozott, a polgármester, Molnár Attila támogatja az ügyet. Ugyancsak támogatja Zalaegerszeg polgármestere, Gyutai Csaba, akinek kiemelten fontos a két ország, Magyarország és Szlovénia kapcsolatainak elősegítése Zalaegerszeg közelsége miatt. A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség is a lelkes támogatók között van.
 
Reményeink szerint egyre több és több embert sikerült az ügy mellé állítani, amivel részben leróhatjuk tiszteletünket őseink előtt, és azon magyar huszárok előtt, akik Rostás eredeti szobráért megmozdultak, áldozatot vállaltak. Akkor is adakozásból állítottak emléket neki, most is részben ezt tervezzük. Megkezdtük a szlovéniai magyarok között is a gyűjtést, az első adományt - 10 eurót - egy hatéves kislány adta, aki magyar-ausztrál állampolgár. Eddig 110 euró gyűlt össze, de ez csak az első lépés, reméljük, hogy naponta több és több gyűlik össze.
 
A magyarországi gyűjtést a Budakeszi Kultúra Alapítvány koordinálja. A gyűjtés felhívása honlapjukon itt érhető el:
  
 
A felhívás Szlovénia Magyarországi nagykövetségének honlapján is megtekinthető:
 
 
Én már elhatároztam, hogy ilyen nemes célokhoz adakozni fogok. Ezen kívül már fel is vettem utazási terveim közé az emlékmű megtekintését, így 2013-ban ha arra visz az utam megállok, és ellenőrzöm, hogy tényleg áll-e az emlékmű.
Szerző: MULTMENTO  2012.02.02. 17:53 11 komment

Címkék: épület temető emléktábla

Rendszeresen gyönyörködtem a kis kávéházi kannácskában, amikor a kacatboltban jártam. Többször vettem a kezembe, megsimogattam, és visszatettem a kacatbolti helyére. Éreztem én a kannácskán, hogy velem akar jönni, de mégis visszatettem. Már többször elképzeltem kis kávézó asztalunk közepén. Mindig halogattam a megvásárlását, mert a kávéházi asztalunk még mindig romokban hever. Azt sem tudom, hogy mikor lesz időm foglalkozni vele, hisz annyi felújításra, restaurálásra szoruló kis, közepes és nagy tárgyam van szétszórva az országban. Amikor az egyikhez nyúlok, érzem, hogy panaszkodik a másik.

Miért nem velem foglalkozol? – Kérdezik jogosan többen.
Most akkor is ezt a kis kannát veszem előre, mert most ez lett a kedvencem. Ráadásként beszédes kis darab. A fenekén „Szandrik” jelzés.
„Az 1896-ban alapított Szandrik Rt. ezüstgyár Alsóhámorban működött; rendszeresen szerepelt modern ízlésű termékeivel az iparművészeti kiállításokon (1900-ban Párizsban ezüstérmet nyert).” (információ innét: http://mek.niif.hu/02100/02185/html/427.html)
Egy ugyanilyen kávéskannát láttam én már múzeumban, ahol az volt írva, hogy a budapesti Japán kávéházból származik. Ez a kanna, sokkal több utat tett meg a gyártási helyéről, mert a fenekébe beütött jelzés: Erzsébet Szálloda Paks.
A szálló történetéről olvasható:
Pakson - egy korábbi vendéglő helyén - 1843-1844-ben épült fel a klasszicista stílusú Zöldfa vendéglő és Kávéház, amely korszerű szállónak és kaszinónak adott otthont. A Kiegyezés után a város életében jelentős, kulturális és politikai rendezvényeknek, tanácskozásoknak is helyet adó épületet Erzsébet királyné tiszteletére Erzsébet Nagy Szálloda névre keresztelték.
Paks képviselő testülete 1910-ben a nagyvendéglőt megvásárolta, majd vállalkozóknak adta. ki, akik az épületben laktak és azt üzemeltették. A két világháború között, azonban magántulajdonba, először Demus Zoltán, majd Baumann Gáspár vendéglősök kezébe került.
1948-ban az államosításkor a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat Béke Szálló és Étterem néven üzemeltette a patinás létesítményt, földszintjén egy ideig italmérés és étterem, valamint textil bolt és cukrászda működött, az emeleti szálloda részt bezárták, a nagy termet pedig bútorraktárként hasznosították.” (Információ innét: http://www.paks.info.hu/keptar.htm)
 
Ezek szerint Erzsébet Királynéról elnevezett szállóban szolgált. Aztán találtam a névre más magyarázatot is: „1902 augusztusában egy cipészmester már nagyvendéglőbe született 5. gyermeke még akkor nem sejthette, hogy 10. születésnapjára és jó bizonyítványára való tekintettel a család róla nevezi el Paks legelső szállodáját.
Bálint Lajos cipészmester feleségével és 9 gyermekével az első tulajdonosa a szállodának. Az Erzsébet Nagy Szálloda elnevezését kislányáról, Erzsébetről, mint az új vállalkozásba elsőnek születő gyermekről kapta. A folyamatosan fejlődő, jól jövedelmező vállalkozás éveken keresztül hozzásegítette Bálint Lajost, hogy Paks városában a legtöbb adót fizetők közé sorolják. (Információ innét: http://erzsebethotelpaks.hu/hu/H%C3%A1zunkr%C3%B3l/5.aspx)
 
Most aztán gondolkodhatok, hogy a kiskanna Erzsébet királynéról, vagy egy cipész lányáról elnevezett szállóban szolgált ? Én ugyan sokat nem gondolkodom, hanem remélem hamarosan újra bemutathatom, felújítva használat közben egy hozzá illő korabeli asztalkán is.
 
Szerző: MULTMENTO  2012.01.27. 02:26 4 komment

Címkék: fém bútor

süti beállítások módosítása
Mobil