Az egész úgy kezdődött, hogy Kurtaszoknyás Tündérke (továbbiakban KT) készített Múltmentő (továbbiakban: MM) feleségégének születésnapi meglepetést. A szülinapi meglepetés két kis báb volt. KT elkészítette Jocó királyfit és Mari királykisasszonyt sk, csak nekünk. Én meg is feledkeztem már erről a két kis bábfiguráról. Aztán tegnap láttam egy jópofa bábszínház készítési ötlete, mely pont olyan pöttyös, mint KT kedvenc kávés, meg teáscsészéje.

Egy hétköznap voltunk csak Vácon, mégis már két posztot írtam róla. Egy jót sétáltunk a váci belvárosban, a város Duna partján, még ebédeltünk, majd aztán a belvárosi sétát a Csíksomlóival fejeztük be. A városból kifele autózva aztán a tervem szerint a váci kálváriánál álltunk meg. Mint minden kirándulásom előtt mindig tájékozódom, hogy hol mit érdemes megnézni. Így mindenképpen terveztem a kálváriadomb megmászását. Ugyan a Műemlékek honlapján a leírás szerint még nincs teljesen befejezve e restaurálás: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=7519 . Találtam egy leírást is a helyreállításról itt: http://www.archiweb.hu/alaprajz/pdf/2001-4/06tema5.pdf.

Képek: A kálváriadomb és épületei. Kilátás a dombról város felé.

Már egy ideje feleségem születésnapjának ajándékairól írogatom a posztjaimat. Barátaitól – no meg tőlem is - olyan ajándékokat kapott, melyek a blogomra kívánkoznak. Csilla barátnője meg egyszerűen a következő szövegfélével adta át ajándékát: „Nagyon nem tudom elnézni, hogy a nyakadban soha nem viselsz láncot. Akartam már Neked a PROMOD-ban bizsut is venni, de azt úgyse vennéd fel. Rengeteg antikvitás üzletben jártam, míg megtaláltam ezt a nyakláncot. Józsi majd restaurálja, és meghatározza az eredetét. Te meg hordjad.”

Az ezüst jel szerint nejem nyakékét 1900 és az első világháború között készítették, nem is messze valahol itt a Kárpát medencében az egykori Monarchiában.

Évek óta tervezzük a feleségemmel, hogy a fürdőszobát régiségekkel csinosítjuk. Nemrég mutattam be, hogy sikerült egy delfti fogantyús vízkiöntőre lecsapnom. Ez a vízkiöntő már büszkén tárolja a rábízott páfrányt. Jól néznek ki külön-külön is, de együtt a sarokban különösen bejön nekünk. Talán életük végéig így is maradnak. Néha kapnak még egy-es kis időszaki látogatót, most éppen egy kis őszi tököcskét, hogy ne unatkozzanak, és jól érezzék magukat. A múlt héten aztán további fürdőszobai kiegészítést eszeltem ki. Már egy hónapja, hogy régiségkereskedésben rábukkantam komatálunk kicsi féltestvérére.  Féltestvérnek gondolom, mert ugyanaz a dekorációjuk, de ez egy lábos formájú és fedeles kis komatál. Az ebben vitt levesből nem maximum a komaasszony lakhatott jól. Mégis egy sokat használt darab volt, mert az idő és a rendeltetésszerű használat nagyon megsötétítette a tál alsó részét. A tető meg mindig ellóghatott, mert ő hófehér maradt, szinte újszerűen. Ebbe a tálba már forró ételt nem ajánlatos tenni, de gondoltam tökéletes lesz nem a fürdőszobába a különféle illataromák tárolására. Van az illóolajokból rengeteg féle, néha erre, néha arra használunk is belőlük. Most az összes belefért ebbe a szép kis komatálba. Mögéje egy fél literes kis kancsót tettem. Ugyanúgy a Kispesti Gránit Gyárból származik ez is, és hasonlóan öregedett meg, mint a tál. Ezt a korsót a kacatboltban vettem. A korsóban az fogott meg, hogy a korsót díszítő virágcsokor fentről lefelé van ábrázolva. A legtöbb vázán és korsón a virágcsokrok pont fordított állásúak, mint ezen a darabon. Számomra olyan kis különlegességnek tűnt. Nálam ezeknél a kisebb tárgyaknál az kézbevételnél dől, hogy marad a boltban, vagy velem jön. Amikor egy antik tárgyat kézbe veszek, olyan mintha üzenne, hogy jönni akar, vagy maradni. A komatál mögötti borotválkozó tükör is a Kacatboltból van, ő is jelzett. A kist tükrön egy kicsit javítanom is kellett, mert valaki korábban az eltört tokját megragasztotta, de úgy hogy a ragasztó a ragasztási vonaltól még egy centire is megtalálható volt. Szerencsés voltam, mert a ragasztó alkoholban oldhatónak bizonyult, így denaturált szeszes puha ronggyal dörzsölve a nem odavaló ragasztót eltávolítottam. Az egész borotválkozó tükröt a puha ronggyal és némi kis alkohollal megtisztítottam. Persze a kis anyaghiányt, mely a fényképeken is látszik meghagytam, hisz száz éves munkájában szerezhette ezeket a sérüléseket. Most már ezek a sérülések a tükörhöz tartoznak. Végül, hogy a fürdőszobai szekrényke igazán múltidéző dekorációt kapjon egy monogramos hímzett végű háziszőttes törölközőre kerültek ezek az egykori tárgyak. Ráadásul mindegyiket használjuk is a fürdőszobában, hisz a kis tükör segítségével a fülünk mögé nézhetünk, a kiskancsóban levő állott vízzel a fürdőszobai virágokat locsoljuk, stb. Csupa hasznos kis kincs.  

Már őszi esőknek, meg az őszi szeleknek lenne itt az ideje. Ugyanakkor még sok helyen zöldet és virágot látok. Egy hete, hogy az autóval egy tarlóra aratott mező hajtottam el az autóval. Azt láttam, hogy a tarlón az elhullajtott napraforgók kihajtottak és virágoznak. Gondoltam egyet és megálltam. Egy nagy csokorral szedtem a napraforgókból. Még egy hét után is vígan virágoznak, és hirdetik, hogy még itt a nyár. Ettől függetlenül nagyon várom már az őszt.

Édesanyám papírhagyatékában keresgéltem, és egy régi recept került a kezembe. A receptet elolvasva rögtön eszembe jutott gyerekkorom birsbefőttje. Tényleg mustban volt eltéve. Arra is emlékszem, hogy 1971-ben készült először ez a birsbefőtt. Akkor költöztünk az új házunkba, ahol a kertben a birskörtefa volt a legszebb. Én abban az évben ismertem meg a birskörte fát is, meg a belőle készült finomságokat. A birssajt nem ízlett, de a mustban eltett birskörtét szerettem. Érdekes, hogy éppen az őszi szüret idején került elő ez a kis recept. Még ki is lehetne próbálni, hisz mindent lehet hozzá kapni. Én valahogy mégsem vágyom most arra, hogy kipróbáljam, helyette itt a recept, meg néhány fotó, a szőlőhegyről. Birskörtefát ugyan nem fotóztam, de olyan megnyugtató őszi képek a szőlő és gyümölcstermésről. Ugyan, egyik termés sem az enyém, de a róluk készült képek sajátjaim.

Elkészítés: A mustot a cukorral felfőzzük. Utána girizdeket beletesszük. Az egészet együtt főzzük. Utána üvegbe rakjuk, majd a forró levet ráöntjük. Szárazdunsztba rakjuk.