Nemrég kedves ismerősöm az első világháborús emlék után egy újabb képet küldött az alábbi szöveggel: „Zsák,kés,borotva(nagyapám amerikai hadifogságából)zsák sorszámozott,kés U.S.jelzéssel, borotva U.S.A.1920.jan.13.(nyelébe ütve)”

 

Ezt a kis történetet a könyvről barátomtól kaptam sok szeretettel megosztom Kedves Olvasóimmal:

1967-et mutatott a naptár. Már nagycsoportos ovis voltam, és bár még olvasni nem tudtam, de felbonthatatlan barátságot kötöttem a könyvekkel.

A blogomon már írtam egyszer a Szabadság tér előző századfordulós oldaláról, azaz az északiról. A déli oldal nemrég kapott új arcot. Érdekes színfolt, mert az északi oldal most nyáron és napközben inkább strandfürdő az interaktív szökőkútban fürdőző gyerekekkel.  Amennyiben napközben jár erre az ember igazán örül, hogy a komor banknegyed élettel és gyerekekkel teli. Aztán jön az este, elzárják a szökőkút vízcsajait és megjelenik a kősivatag a korábbi nyüzsgő téren. Ilyenkor nem tetszik, mert jobb volt a pados, fás virágágyas korszak, amikor estefelé is élet volt itt. Valójában ezt a területet sétatérnek építették a XIX. század végén az Új börtön helyére. A gyászos múlt után nem véletlenül lett Szabadság tér a név, és ennek a déli végén létesült a sétatér, melynek első fáját Széchenyi felesége ültette, és emlékműve a mai napig itt áll. A téren Széchenyi   mellszobra is megtalálható még , nem véletlenül, hisz majd száz évig a térnek ezt a részét  Széchenyi ligetnek hívták.

A Fortepan honlapján találtam ezt a képet a tér ezen felének meghatározó épületéről. Ezen a képen még ott díszeleg a tetején a vörös csillag. Ekkor már az épület az MTV kis székháza, és többen azt gondolták, hogy egy szocreál épület, pedig nem az. Ez az épület még a 30-as évek vége felé épült, akkori modernnek nevezett stílusban. Igazán racionális építészeti stílus volt, kívül egyszerű, belül sem bonyolult, mégis funkcionálisan tökéletes irodaháznak, nem véletlenül maradt meg.  A Nyíri István és Lauber László tervezte épület egyenes vonalaitól, dísztelenségétől először idegenkedett a budapesti közönség, de a teret övező utca következő épülete, egy református templom (a Hazatérés Temploma) már magától értetődő módon ugyanabban a stílusban készült. Még egy szép dombormű, egy szüretet ábrázoló sokalakos kompozíció is került a falára 1940-ben, Medgyessy Ferenc alkotása. Ezt domborművet is többen szocreálnak gondolják, pedig témaválasztásában is ókori motívumot  egy igazi görög szüretet ábrázol. Hogy miért szüreti motívum került egy pénzintézet homlokzatára, ezen el lehet gondolkodni: a bank vagy az ügyfél szüretel-e az itt köttetett üzletből?

Örömmel írhatom, hogy barátom mesekönyv illusztrációs kiállítása a tegnapi nap folyamán sikeresen megnyílt.  A kiállítás létrehozásában közreműködtem, ezért számomra is öröm, hogy a kiállítás megnyitóján sokan részt vettek, annyira sokan, hogy még a teaház nagytermébe pótszékeket kellett behozni. Ezúttal teljes a siker. Nagyon féltem, hogy a megálmodott tervek nem jönnek be, és kudarcba fullad a kiállítás, de sikerült az eredeti terveknek megfelelő megrendezés. A kiállítás lényege, hogy a meseképek és hozzá tartozó kis történetek a teaházzal együtt egy összetartozó egységet mutasson. Nehéz dolgunk volt, mert a könyvillusztrációk kisméretűek, a teaház falai, pedig nagyok és színesek. Erre jött az ötlet, hogy a képek kapjanak egy zöld hátteret, mely a teaház kétféle sárga falához is egyformán mennek. Mindegyik kép kapott még egy mézeskalács iniciálét, mert az egyrészt megy a meséhez, mint gyakori meseelem (mézeskalács házikó), másrészt mert teasütemény, így a képeket egy kicsit lehozza a teaház közönségéhez.

Nemrég kaptam egy levelet és képet a blogomhoz kapcsolódóan. Most szeretném megosztani a Kedves Olvasóimmal:

Néha az ember akkor is vásárol, amikor valójában nem akar. Csütörtökön pillanatnyi fellángolásból vásároltam egy zöld lámpabúrát. Valójában nem a lámpabúráért mentem a Kacatboltba, csak éppen arra jártam. Antik foglalatot kerestem a készülő asztali lámpámhoz, és úgy emlékeztem, hogy a Kacatboltban voltak régről maradt lámpafoglalatok porcelánból. Lámpámhoz való foglalatot nem találtam, de a zöld lámpabúra megfogott. A lámpabúra már régóta ott lehetett, mert az eredeti ár már át volt húzva rajta, azaz nem 1500, hanem csak 900 Ft-ba került. Az ezer forint nálam az a határ, emelynél elgondolkodom olyan tárgyak megvételén, melyikre épp semmi szükségem, de …. Végül is megvettem, aztán szerzeményemmel az ó utca elején levő Farkas és társa villamossági cikkek boltja felé vettem az irányt. Szeretek arra menni, mert a kirakat antik villamossági alkatrészekkel van dekorálva. Bementem az üzletbe és találtam az asztali lámpámhoz való antikolt réz-porcelán foglalatot. Dolgom végeztével aztán ahelyett, hogy elhagytam volna az üzletet elővetettem a 10 perce vásárolt lámpabúrát, hogy ahhoz tudnak-e foglalatot adni. Az eladó nagyot csodálkozott, mert közölte, hogy a nagymama konyhájában anno, pont ilyen lámpabúra volt, és ez nagyon tetszik neki. a kirakatban az antik nem eladó foglalatok között lett is volna hozzá való, de hát az nem eladó. Az üzletben levő egyszerű műanyag csillárfoglalatok közül, viszont egyet a lámpabúrához próbáltam. Az új foglalatot, mintha ehhez a lámpához találták volna ki. Én kiadtam érte a 260 Ft-ot, és boldogan hazavittem. Aztán este ahelyett, hogy a megkezdett asztali lámpámmal foglalkoztam volna, a „semmire sem kell és csak úgy tetszik” lámpabúrával foglalkoztam. Az otthoni kacatjaim között találtam fehér kapcsolós asztali lámpa zsinórt és kész is lett a függeszthető új lámpám. Ma reggel pedig kitaláltam a lámpa helyét. A feleségem ágya mellett lesz a legjobb helye, mert mindig panaszkodott arra, hogy esténként rossz a sarokban a világítás. Végül is a szobának ennek a  sarka most egy kicsit loftos lett, de végeredményben nem rossz, hogy keverednek a stílusok egy szobán belül. Amennyiben feleségemnek tetszeni fog véglegesítem és a vezetékeket szépen alig láthatóan fogom elhelyezni. Amennyiben feleségemnek nem tetszik, a szekrényben fog végezni. Most izgulok.